Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK / STUDIES - NAGY Ildikó: Egy fotóegyüttes az Epreskertről 1894-ből
6. Stróbl Alajos ,,millenniumi látványosság-terve" az epreskerti műteremben (Moreili-sorozat: 18. sz.) kon látható lerogyó szarvas bronz példánya van a kistapolcsányi parkban. 22 A király alakjával is el kellett jutnia valameddig Stróblnak, hiszen ez volt a legnehezebb, legérdekesebb feladat a számára. Mind a befektetett munka, mind pedig Mátyás király iránti rajongása arra ösztönözhette öt, hogy a tervet és az eszmét ne hagyja veszendőbe menni, de lehetséges az is, hogy a tatai és a budai kútterv egy ideig párhuzamosan élt egymás mellett. A tatai újság hírei ugyan 1893-ban abbamaradnak, de a Millennium című lap tárcaírója, amikor 1895-ben megnézte Stróbl műtermében Vágó Pálnak a millenniumi díszmenethez készített, ott kiállított vázlatait, a tatai kútról is megemlékezett. „Itt van a Mátyás-kút, amelyet Esterházy gróf számára készít a művész" - írja. 21 A család emlékezete szerint Stróbl beszélte rá Hauszmann Alajost a budavári Mátyás-kút megvalósítására, bár Hauszmann magának tulajdonítja az érdemet. „Ezt az eszmét közöltem Stróbl Alajos szobrászmesterünkkel, a ki azt nagy lelkesedéssel karolta föl és egy vázlatos gipszmintában ez eszmének kifejezést adott" - írja. 24 A király ezt a vázlatot is megtekintette, tetszett neki és jóváhagyta. Végül is mindegy, hogy kitől származott az ötlet. A tervet Hauszmann már 1899 januárjában publikálta, a leíráshoz mellékelt rajz dátuma: 1898/VII. A rajzot az építész maga készítette, elnézést is kér, hogy „a figurális rész csak úgy építészeti módszer szerint van feltüntetve", de Stróbl vázlatát nem lehetett „fényképezés útján" sokszorosítani. A kompozíció főalakja Mátyás király „korhű vadászöltözetben, egy elejtett szarvas mellett szirten áll", ott van még a kutyákat vezető kísérő, két oldalt pedig „Szép Ilona a szarvastehénnel, mint az anyavad védője, más oldalt pedig: a király fegyverese, a ki a halált hozó fegyvereket készíti". Kiemeli még Hauszmann az „eszme, valamint a művészi felfogás" eredetiségét, szemben a sablonszerű, többnyire mitológiai jeleneteket ábrázoló megoldásokkal. A két oldalsó alak márványból lett volna, a többi figura bronzból. Már ez az első budai terv is alapvetően különbözik a tatai elképzeléstől, a megvalósult mű pedig még fokozza ezt az eltérést, de a budai vár Mátyás-kútja mégis a tatai kút leszármazottja. Ebben a sajtóhírek egyetértettek, bár a részletek már kiestek a köztudatból és inkább csak Mátyás király személye és a vadászat eseménye maradt meg az emlékezetben az eredeti elképzelésből. A megvalósult kúton megvan a vízesés, de az eredeti funkció nélkül, és Mátyás mellett ott van három kísérő is, akik a tatai terv leírásában nem szerepelnek. Tatán Mátyás és a forrástündér (szép Ilonka) találkozásának csak az erdő, a víz és az állatok lettek volna a tanúi (ahogy Vörösmartynál is), Budán azonban egy kis udvartartás is jelen van. A forrásnimfa először csak nevében, majd testileg is átalakult szép Ilonkává, és fokozatosan mellékszereplője lett a saját történetének. Az
