Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - LINDNER Magdolna: Családkép, portré, fénykép. A művészet és az otthon a Györgyi Giergl család gyűjteményében

LINDNER MAGDOLNA Családkép, portré, fénykép A MŰVÉSZET ÉS AZ OTTHON A GYÖRGYI GIERGL CSALÁD GYŰJTEMÉNYÉBEN „...Arcom vonásit ez ábrázolatban Szemed hiszem, hogy híven fölleli. De úgy, ha amit a festő hibázott, A költő azt utána képzeli..."

1 A cimben megnevezett családról szeretnék évszázadokon átívelő „képes" családfát felvázolni. Egyrészt átvitt értelemben, másrészt viszont nagyon is valóságosan. A „tabló" hiányos lesz, de a Budapesti Történeti Múzeumban készül egy családi kiállítás is, melyből talán nem marad ki senki, aki érdemeket szerzett e famíliában müveivel (képzőművészeti alkotásokkal, építészeti tervrajzokkal, iparművészeti gyűjteménnyel, ezüst tárgyakkal, művészi üvegekkel stb.). A családi „arcképcsarnok" eredete igen korai időkre nyúlik vissza, egészen az ősgalériák idejére. Az ősgalériák képekbe foglalt családtörténetek, s mint ilyenek, roppant bonyolult szándékok és folyamatok lenyomatai. A saját múlt iránti érdeklődés tudatos volt, s a jól lefektetett alapokat az ősöknek tulajdonították. „A portréfestészet a kifejezés módszereiben szenzibilisebbé, lehetőségeiben pedig gazdagabbá vált... akkor, amikor illetőségi körébe vonta és a jellemzés szolgálatába állította az életmódot és mentalitást közvetítő és érzékeltető személyes környezetet."

2 Ez a „teljesebb arcképfestői látás" - mely a személyiségre, illetve annak szűkebb világára fokozottabban figyel - jellemző a 19. századi portréfelfogásra. A dolgozatban tárgyalt arcképeknek mütörténeti értékük mellett kultúrtörténeti forrásértékük is van. „A portré ilyen értelemben az emlékállítás, a rámutatás szándékával készült, életképbe komponálva pedig az összetartozás, a barátság szimbóluma is volt. Magának e műfajnak a segítségével szellemi és érzelmi jelenséget, vagyis barátságot és szellemi rokonságot mint következetesen vállalt szerepet, illetve korjellemző kapcsolatformát jelenített meg" - írja Buzási Enikő.

3 A festő célja a családi képek készítésénél az ábrázoltnak és személyes környezetének megörökítése volt. Akiről a Giergl családban festmény nem állt rendelkezésemre, azokat családi fotókon keresztül mutatom be, melyek természetesen fekete-fehér fotográfiák, s így lemondanak a színekben rejlő lehetőségekről. Közöttük az élet különböző területein híressé vált, neves személyiségeket láthatunk. Mielőtt rátérnék a Györgyi Giergl Alajos által festett képek sorára, egy egyrészt dokumentumértékkel bíró, másrészt művészileg is kiemelkedő müvet mutatok be (1. kép). Feltehetően Joseph Bayer festette 1822-ben azt a csoportképet, mely Giergl Alajos (1793-1868) ezüstművest és családját ábrázolja.

4 Giergl Alajos, Martin Giergl harmadszülött fia, aki /. Joseph Bayer: Id. Giergl Alajos ezüstműves és családja, 1822. Magántulajdon Szentpéteri József (1781-1862) mellett a reformkor egyik legjelentősebb ötvösművésze volt. Giergl Alajos vándorlása idején ismerkedett meg Prágában Anna Bayerrel, Joseph Bayer festő - feltehetően e kép készítője - leányával (későbbi feleségével). Első három gyermeküket örökíti meg a kép. A két kislány: Marie és Charlotte, valamint az édesanyja ölében Alajos, a majdani festő látható. (Alois Giergl leszármazottairól - beleértve a dolgozatban később szereplő személyeket - a mellékletben a családfa ad eligazítást.) Az e kép s a továbbiakban tárgyalandó, időben későbbre tehető családképek közti különbségek szembetünőek. A képen szereplő alakok mind a nézőre tekintenek, egymással kizárólag mozdulataik révén kerülnek kontaktusba. A festő az anya