Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)
PUSKÁS Bernadett: „A győzelemmel hasonnevű". Szent Miklós ikonográfiájához a 15-16. századi Kárpát-vidéki ikonok alapján
és küzdelmét, a teológia egyik kulcsfogalmának, Krisztus istenemberségének megvédését. Szent Miklós „Áriusz tanításainak polyváját kitisztító szórólapát", „élő oszlop és ihletett kép, kit a myrai egyház, mint mennyei kincset csodálkozva fogadott...", „a szentelt egyházi ruha szépségeit erényei által még szebbé tette". 37 „Folyton az értelmi magaslatok felé tekintvén és a bölcsesség beláthatatlan mélységeit szemlélvén gazdaggá tetted tanításaiddal a világot, Szent Miklós főpap..." 3 * A szellemi szépség és gazdagság hangsúlyozása is jelzi, hogy a csodatevő szent elsősorban nem az anyagi javak őrzőjeként vagy megadójaként fog megjelenni az ikonon. Szellemi támogatást nyújt a kísértés, az ördög, a pogány elleni küzdelemben Bazil visszavezetése szüleihez a szaracén fogságból, A tisztátalan lélek kiűzése, Ördögűzés a pogányok által tisztelt fából és kútból, A hajó megmentése a liturgikus szövegekben mindig negatív szimbolikájú sötét mélységektől. Az igaz hit védelmével Szent Miklós tántoríthatatlan segítségnyújtása párosult, vallja a keleti egyház istentiszteleti szövegeiben: „Minden szorongattatottak vigasztalója, a veszélyben lévők menedéke", „szárazon és vízen, a közel és távolban lévők", „özvegyek és árvák pártfogója" 39 (A három bebörtönzött katona megmentése, Demeter kimentése a tengerből, Az ártatlanul elítélt megmentése a kardhaláltól segítségnyújtás minden élethelyzetben, minden életállapotban, az életben, a halál után), 40 és az ereklyéiből „gazdagon fölbuzgó müróforrás, mely a lélek szomját oltja, a szenvedélyek tüzét pedig kihamvasztja". A december 6-i utrenye, reggeli istentisztelet a Szent Miklós útmutatása és mindenhol érvényes segítsége iránti bizalomra hív fel: „Bűnösök közbenjárótokat, szegények kincstárosotokat, szorongattatásban élők vigasztalótokat, utasok útitársatokat dicsőítsétek a nagy főpapban: Szent Miklós atyánk, jöjj elénk, ments meg mindnyájunkat a jelen bajoktól és imáid által üdvözítsd a te nyájadat!" A közösséget bizalomra, az életpélda elfogadására tanítja az ünnepi liturgia olvasmánya, Apostola is (Zsidókhoz 13, 17-21): „Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, kövessétek őket, mert ők vigyáznak rátok abban a tudatban, hogy számot adnak lelketekről." 42 Ehhez a gondolathoz kapcsolódik a Kárpát-vidéki Szent Miklós-ikonon a főpásztor nyitott evangéliumos könyvének leggyakrabban választott idézete: „Én vagyok a jó pásztor..." Az útmutatás pedig a december 6-án a keleti Liturgiában elhangzó evangéliumi szakasz: Lukács 6,17-23. A szöveg az eljövendő boldogságok elérésére irányítja a figyelmet: boldogok a szegények, az éhezők, akik sírnak és akiket üldöznek Krisztusért, „mert nagy jutalomban részesültök a mennyekben". A megadott cél eléréséhez nyújt segítséget életpéldájával és pártfogásával Szent Miklós, személyesen is tanúskodva a néha rendkívüli formában is jelentkező isteni gondviselésről. A keleti egyház az istenképiségre a lehető legteljesebb módon törekvő Szent Miklós személyes példáját így közvetíti komplex módon, a liturgia és az ikon által, a látás és hallás, a gondolkodás és ének közegében: „Urunk szolgája, Szent Miklós, minő neved, olyan az életed is, mert a józan értelem megkérdeztetvén, tanúságot tesz arcod derűjéről és lelkednek jósága felől, bizonyítja szelfdségedet, szavadnak mérsékletét, életednek dicső voltát, szentekkel való elhunytodat." 43 Az istenképiség teológiáját tükröző 15-16. századi Kárpát-vidéki Szent Miklós-ikonok legnagyobbrészt monostori munkák voltak; a tartalom továbbadása, az első mintakép hagyományának folytatása céliából pontosan követték az ikonográfia által előírt kánont. Külön vizsgálatot érdemelne az a kérdés, hogy miként követték-követhették e tanítást az ebben az időszakban a Kárpátokban letelepedő rutén és vlach pásztorközösségek, és a Szent Miklós-ikonográfia gyökeres változása 45 a 16. század-17. század fordulóján milyen szemléletbeli-gondolkodásbeli változásnak köszönhető. JEGYZETEK 1 A 16-19. századi orosz irodalmi forrásokat feldolgozó Uszpenszkij szerint az oroszok az istenimádatot megközelítő tisztelettel fordultak Szent Miklóshoz, akit az Istenszülő után második legfontosabb közbenjárójuknak tartottak. Uspieúski, B.: Kult áw. Mikola na Rusi. Lublin 1985, 19. (oroszul: Moszkva 1982.) Több esetben a csodatevő szent ikonjait is csodatevő kegyképként tisztelték, az ismert mozsajszki, zarajszki típusú Szent Miklós-ábrázolások ennek köszönhetően terjedtek el. Igen gyakran a Szent Miklóst ábrázoló házi ikon jelentette az egyszerű nép számára az ikon kvintesszenciáját, s az ikon fogalmát és lényegét is talán legkönnyebben benne ragadták meg. Uspienski i.m. (Id. 1. j.) 34. 2 Az Északkelet-Kárpátokban és környékükön az 1330-as éveket követő időszakból, a tatárok Halicsból és Volinyból, későbbi nevén Volhiniából való kivonulása utáni évtizedekből származik az a néhány legkorábbi, valószínűleg ezen a területen festett, a Kárpáti körhöz kapcsolható, itt fennmaradt ikon. íQosiAska, J.: Ikony. Múzeum Narodowc w Krakowie. Katalogi zbiorow. Tom I. Krakow 1973, 24. A legújabb kutatásban megjelent két 13. századinak tartott ikon: egy Menologion - Szentek töredék, egy 15. századi ábrázolás táblájának hátlapján ( CB3Huim»ica, B. - Cnppp, O : CnamuHHa BÍKÍB. Yicpamckice uajiapcTBo XVI-XVIII. CT. y uyieftnnx KOJieicaisx JILBOBB. . JILBÍB 1990,7.) és egy Hodigitría ikon, melynek restaurálását 1990 őszén fejezték be. KpBaBHi, ff,. : ^oporo6v3bKa Boropomrnji OAKriTpi*. EoropoAHm y flyxoBHitt Kymvrypi yicpaiHCbKoro iiapofly. JILBÍB 1990. Dec. 19-21. (konferencia - megjelenés alatt).
