Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)
PUSKÁS Bernadett: „A győzelemmel hasonnevű". Szent Miklós ikonográfiájához a 15-16. századi Kárpát-vidéki ikonok alapján
A helyi önálló ikonfestészet kibontakozásával a 15. század második felétől számos Szent Miklós-ikon készül ezen a területen, mely a Beszkideket, Galiciát, a Felvidék keleti részét, Kárpátalját öleli fel és Bukovinát, Moldvát is érinti. 3 A templomban önállóan elhelyezett ikonokról: Puskás, B.: Kelet és Nyugat között. Ikonok a Kárpát-vidéken a 15-18. században. Magyar Nemzeti Galéria, Katalógus. Budapest 1991, 6. Tekintélyes méretei (átlagosan 100 cm-t meghaladó magasság, 70-80 cm szélesség), költséges technikája miatt sem kerülhetett magánhasználatba a korai kárpáti ikon. Az oroszföldi gyakorlattal ellentétben kis méretű ikonok rendkívül ritkán fordulnak elő (Ld. a Szvencickij által közölt, ismeretlen helyről származó Szent Mi klós-ikont is (16. század második fele, Lvov, Nemzeti Múzeum (?); 55,5x41 cm).CB3Hnin>KHft, I.: IKOHOFIHC Pajumucoï YxpaÏHH XV - XVI BÍKÍB. JIMÍB 1928, 61. kép. A másik jellegzetes orthodox gyakorlat, az analogionra, állványra kitett kisméretű ikonok tisztelése, illetése is csak igen szórványosan jelentkezett a Kárpát-vidéken. C Bornum»* HH, I.: rajmm»ico - pycuce aepKOBHe KtajupcrBO. JL.BÍB 1914, 87. 4 A korai Kárpát-vidéki ikonosztázokról: CB3HLÚHI,KHH, 1928 i.m. (ld. 3. j.) 89.; CB3Huin>ica, B.: AnaoriHC XIV XVI CTOJIÍTI.. IcTopis yicpaÏHCbKoro MHCTenTBa. T. II. KHÏB 1967, 208 - 9.; JIOTBHH, T. - Múiaena, Jl. CB3Huim,Ka„ B.: yicpaÏHCbKHft cepe,íyn»o B il HHÜ MI Bonne. KHÏB 1976, 11. Szánt er, Z.: Wystrój wnçtrza cerkwi w Beskidzie Niskim i Sqdeckim. In „Lemkowie. Kultúra Sztuka - Jezyk." Sanok. 1982, 69. A 17. századi ikonosztázokról: Tapanymemro, C: O yicpaJHCKOu HJcoHocracy XVII u XVIII Besa. 36opHHK 3a JIHXOBHC yiieTHOCTH. HoBH Caji 1975, 113. A Kárpát-vidéki ikonosztázokon a címikonok a déli Diakónus ajtótól jobbra helyezkednek el a 17-18. századi és későbbi együttesek tanúsága szerint, az orosz gyakorlatnak megfelelően. A Szent Miklós-ikon helyét az ikonosztáz bal oldalán, az északi Diakónus ajtótól balra állapította meg a helyi hagyomány. Az orosz Szent Miklós-ikonok elhelyezéséről: C wnpnoBa, A. - JIaypHHa, B. - FopAneHKo, 3.: 3KKBonHCb BejiHKoro HoBropojja. XV Be*. MOCKBA 1982, 198, 278.; Onasch, K.: Kunst und Liturgie der Ostkirche in Stichworten unter Berücksichtigung der Alten Kirche. Wien - Köln - Graz. 1981, 57. 5 Különösen a házi ikonok révén a Csodatevő szent tiszteletébe ősi, pogány szokások is vegyültek (Velesz - vízi istentisztelet, ld. Szent Miklós csodái a vízen, vagy ikonok „büntetése" nem teljesült kérések esetén.), Uspienski i.m. (Id. 1. j.) 57, 264. 6 „Szent Miklós az életével" Radruzról, a 15. század második fele. Lvov, Nemzeti Múzeum, Ltsz. 28704/1-7844. 7 Szent Miklós életlegendájából kiemelt mozzanat: kisázsiai püspökként Csodatevő Szent Miklós részt kellett, hogy vegyen az I. Nikaiai Egyetemes Zsinaton (325), ahol a hagyomány szerint a szent az igazság védelmében, a vita hevében megfeledkezve önmagáról pofont mért le Áriusznak. A jelenlévő főpapok felháborodásukban megfosztották Szent Miklóst püspöki címétől és börtönbe záratták, ahol maga az Úr jelent meg az Istenszülővel, a történtek ellenére visszaadták a szent fogolynak hatalmának jelvényeit, az evangeliont és az omofort, így igazolva viselkedését, méltóságát. Gavrilov szerint a keletiként ismert legendarészlet 14. századi nyugati invenció, melynek egy Szent Miklóshoz írt dicshimnuszból vett részlet az alapja: „Erős kézzel megragadva a hit kardját csapást mért Áriuszra..." FBBPHJIOB, M : CBÏTHTCJII, Hmeojiaft M Hp JIHKHÖCKHX HyflOTBopen;. Leuven - Epioccejii. 1950, 12. Réau-nál 16. századi forrás említése (Réau, L.: Iconographie de l'art chrétien. Paris. 1958, I. III./II., 985.), ugyanakkor ismertek 13. századi ikonok is ezzel az ábrázolással: Szent Miklós az életével, 13. század első fele, Sínai Szent Katalin-kolostor. Ez a félalakos Szent Miklós-ábrázolás több változatban is előfordul Oroszföldön és Moldvában, a Kárpát-vidék ikonfestészetére ható két központban. 8 „Szent Miklós" ismeretlen helyről, 16. század vége. Krakkó, Múzeum Narodowe. Ltsz. XVIII-6. Más szentek társaságában is ábrázolják, ld. „Szent Miklós és Szent Paraszkeva" Welykiéről, 16. század. Przemysl, Múzeum Narodowe. Ltsz. M.P.H. 963. 9 Ezeken kívül csak Nagy Szent Bazil keleti egyházatya, a keleti szerzetesség megalapítója életjelenetekkel kísért ábrázolása maradt fenn. Valószínűleg kolostori megrendelésre készülhettek ezek az ikonok, a főábrázolások és a mellékjelenetek a Szent Miklós-ikon ikonográfiáját követik (ld. „Nagy Szent Bazil az életével" Losiéről, 16. század. Sanok, Múzeum Historyczne). Több szent, így szent Nicetasz, Anasztázia, Teodózia vértanúnők, Borisz és Gleb és a népszerű Illés próféta életútját az oroszföldi gyakorlattal ellentétben a Kárpát-vidéki ikonok nem ismertetik. Szent György is a népszerű szentek közé tartozott, a Kárpát-vidéki ikonfestészet azonban őt szinte kizárólag csak az életútjából kiemelt legismertebb jeleneten belül mutatta be („Szent György a lovon"). A Daleváról származó ikonon (Lvov, Nemzeti Múzeum, 16. század közepe) nem szokványos módon az álló alakként ábrázolt szentet három jelenet kíséri: Kerékbetörése, Fűrészelése, Lefejezése. 10 A Kárpát-vidéki Szent Miklós ikonokon többnyire ez az evangéliumi idézet szerepel. Ritka kivétel a Rónáról (Rovné, CS-Sáros vm.) származó ikon (Bártfa, SariSské múzeum), ahol a nyitott könyvben - az orosz ikonográfiának megfelelően - a december 6-i ünnep evangéliumi szakaszából vett idézet szerepel (Lukács 6,17-23). 11 Kárpát-vidéki gyakorlat, hogy a kísérőjelenetek legfeljebb három oldalról veszik körül a föábrázolást, felülről sohasem zárják le. A17. századtól - amikor már eltűnőben van a szent életét bemutató oldaljelenet - többnyire csak kétoldalt kísérik a főképet. („Szent Miklós az életével" Darváról [Kolodne, SU - Már am áros vm.], 18. század. Ungvár, Kárpátaljai Művészeti Múzeum. Ltsz. 3K - 1381.) 12 A keleti Szent Miklós ikonográfia alapjául szolgáló görög életrajzok között a Metodiosz konstantinápolyi pátriárka által a 9. század elején korábbi életrajzokból összeállított változat a legjelentősebb. A 10. századi életrajzváltozatokban két különböző szent élete keveredik: Myrai Szent Miklósé és Sionita Szent Miklós pinarai püspöké (j564). Az utóbbi hitelesnek tartott életrajzának tanúsága szerint Myrai Szent Miklóst már a 6. században december 6-án ünnepelték. FBBPHJIOB i.m. (ld. 7. j.) Az orosz életrajzváltozatokról: CuHpHOBB, 3.: 2KHBonHCb Bejnocoro HoBropoAB. Cep«AHHB XIII - HBIBJIO XV ten MOCKBB 1976, kat. 9.
