Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

TAKÁCS Imre: A budapesti Eligius-táblakép: a bécsi későgótikus festészet ismeretlen emléke

lige Eligius und die Typen seiner Darstellung als Patron der Goldschmiede und Schmiede. Dissertation. München 1956, 89skk. 13 Lugt, F.: Inventaire Général des Dessins des Écoles du Nord. Musée du Louvre. Paris 1968, No. 17. PI 11. Polyptyques, le tableau multiple du moyen âge au vingtième siècle. Paris, Musée du Louvre, 27 mars - 23 juillet 1990. Catalogue 88. A rajzra Urbach Zsuzsa hívta fel figyelmemet, amit ez úton is köszönök. 14 Reprodukcióját ld.: L'opéra compléta del Botticelli. Rizzoli, Milano 1978. 101. 15 Woltmann, A.: „Der Heilige Eligius von Petrus Christus". Repertórium für Kunstwissenschaft 2(1879) 298skk.; Friedländer, M. /.: Early Netherlandish Painting. I. LeydenBrussel 1967, 82.; Schabacker (5. jegyzetben i.m.) 103skk. 16 Nuno, J. A. G: La Pittura Italiana al Prado. Firenze 1961, 81. Tav. 1-2. 17 Caftai, G.: Iconography of the Saints in Central and South Italian Schools of Painting. Firenze 1965, 375skk.; Squassi, F.: Sant' Eligio e le antiche corporaizoni artigiane d'ltalia. Roma 1965, 742skk., fig. 230-240. 18 Például egy 16. század eleji francia domborművön: Forsyth, W. H.: Saint Eloi and King Clothar. Bulletin of the Metropolitan Museum of Art 4(1946) 143skk. 19 Plutarchos a Periklés és Fabius Maximus életéről szóló párhuzamos életrajz 31. fejezetében számol be a perről. Magyar nyelven: Plutarchos: Párhuzamos életrajzok. I. Fordította: Máthé E. Budapest 1978, 359sk. 21 Fenyőfa tábla, tempera, Ltsz. 55.82. 21 Különösen szembetűnő az a hasonlóság, amelyet Eligius és a püspökszent arca mutat. Nem lehetetlen, hogy e jelentős részletegyezés az ábrázolt személy azonosságával magyarázható. 22 Esztergom műemlékei. I. Szerk. Genthon I. Magyarország műemléki topográfiája I. Budapest 1948, 42. Radocsay D.: A középkori Magyarország táblaképei. Budapest 1955, 330.; Boskovits M-Mojzer M.-Mucsi A.: Az esztergomi Keresztény Múzeum. Budapest 1964, 142. 23 Benesch, O.: Zur altösterreichischen Tafelmalerei. Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen N. F. 2(1928) in: Collected Writings. III. Ed. Benesch, E. London-New York 1972, 61. fig. 51.; Stange, A.: Deutsche Malerei der Gotik. XI. München-Berlin 1961, 48. Stange részletesebb jellemzés nélkül, de e táblával összefüggésben említ még egy, osztrák magángyűjteményhez tartozó képet Szent Bertalan és Sebestyén ábrázolásával. Ha léteznek még fellelhető töredékei az Eligius-oltárnak, ez utóbbi valószínűleg közéjük tartozik. 24 Luzern, Fischer, 1947. október 21-25. No. 2934. Az aukciós katalógus szerint a kép hordozója fatábla, háttere aranyozott, méretei: 70,5x45,5 cm. 25 A pontatlan adatot Benesch összegyűjtött írásainak 1972es kötetében közlik a tábla reprodukcióját magyarázó szövegben. Benesch (23. jegyzetben) i.m. fig. 51. Feltehető, hogy a Luzernban történt árverezést követően a tábla Angliába került, amiről a Benesch-kötet szerkesztője tudott, Stange ellenben nem. V.o. 23. jegyzet. 26 ld. Benesch (23. jegyzetben) i.m. fig. 51. A reprodukció alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy az immár három ismert töredék átfestése azonos időszakban, és valószínűleg azonos kéz által készült. Ez pedig azt jelentheti, hogy ez az átfestés nem a különböző gyűjteményekbe került szárnyképeket érte külön-külön, hanem a még egységes, eredeti szerkezetében álló oltárt. 27 A 24. jegyzetben említett aukciós katalógusban közölt, szemmel láthatólag letisztított képet mutató reprodukcióért Diana Brooksnak tartozom köszönettel. 28 Az Eligius-kép restaurálásán dolgozó Eisenmayer Tiborné figyelt fel arra az esztergomi képen is feltűnő jellegzetességre, nevezetesen az alsó részeken látható festék-megcsomósodásra, amely intenzív hőhatással, például gyertyaláng felszálló melegével magyarázható. Feltehető tehát, hogy a Magyarországon előkerült szárnykép az oltár bal szárnyának alsó betétje lehetett. A képre vonatkozó egyéb megfigyelései is nagymértékben segítettek e tanulmány megírásában, amiért fogadja köszönetemet. 29 A fejdísz középkori régészeti összefüggésére Tóth Sándor hívta fel a figyelmemet. 30 Geschichte der deutschen Kunst 1350-1470. Hg. Ulimann, E. Leipzig 1981, Abb. 258. 31 Stange (23. jegyzetben) i.m. Abb. 156. 32 Ovide moralisé. Paris, Bibliothèque Nationale MS. fr. 871. 149v. Panofsky, E: Renaissance and Renascences in Western art. Stockholm 1960, fig. 52. 33 Benesch, O.: Zur österreichischen Handzeichnung der Gotik und Renaissance. Monatschrift für Kultur und Politik 1(1936) in: Collacted Writings (ld. 23. jegyzet) 394. fig. 413. A rajzot Schongauer környezetével hozza kapcsolatba: Winzinger, F.: Die Zeichnungen Martin Schongauers. Berlin 1961, 103; és Bernhard, M. (hg.): Martin Schongauer und sein Kreis. München 1980, 237. 34 A Nákó gyűjteményről: Torontál vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. Szerk. Borovszky S. Budapest 1911, 90sk. 35 Versteigerung der Grossen Galerie des am 20. September 1871 verstorbenen Herrn F. J. Gsell, am 14. März 1872. Wien, Georg Plach. A gyűjtemény eredetéről a katalógus bevezetőjében esik szó. 36 A keret nyílásának méretei: 71,5x46,5 cm. 37 Fényes E: Magyarország geographiai szótára. IV. Pest 1851, 208. 38 Gyertyánffy Bertáról: Lyka K.: A táblabíró világ művészete. Budapest 1981, 68, 155. 39 Az adatot egy Ballá nevű budapesti műkereskedő szolgáltatta. (Leopold Antal bejegyzése a Maszlaghy-féle katalógusnak a Keresztény Múzeum könyvtárához tartozó példányában.) 40 Nákó Sándornénak a Nemzeti Múzeum irattárában dokumentált műtárgy-eladási kísérlete az 1930-as évek elején a család Budapestre került részének rossz anyagi körülményeire enged következtetni. Több mint valószínű, hogy ugyanezekben az években a tábla eladására hasonló okokból kerülhetett sor.