Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)
PROKOPP Mária: Aquinói Szent Tamás imája a Mária-oltár előtt. A Szépművészeti Múzeum Sassetta-képéről
AQUINÓI SZENT TAMÁS IMÁJA A MÁRIA-OLTÁR ELŐTT A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM SASSETTA-KÉPÉRŐL PROKOPP MÁRIA Három évvel ezelőtt, 1988-ban, ismét a nemzetközi szakmai érdeklődés előterébe került Sassetta Szépművészeti Múzeum-beli képe (ltsz.: 32/25., 1. kép). A New York-i Metropolitan Múzeumban rendezett „Sienai reneszánsz festészet" című kiállításon nyitó műként szerepelt, mint Sassetta első ismert oltárának, a sienai reneszánsz festészet első és legjelentősebb művének része. 1 E kiállítás mutatta be először egymás mellett azt a hat predellaképet, amelyet a korábbi és a jelenlegi kutatás is a sienai Posztós céh (Arte della Lana) számára 1423-ban festett Eucharisztia-oltár részének tekint. Ez a képsor mélyen elgondolkoztatott. Fellapoztam ezért az oltárra vonatkozó eddigi irodalmat, majd az egyes képeket és a képsorban elfoglalt helyüket tanulmányoztam az ikonográfia, az ikonológia és a stíluskritika szemszögéből. Az alábbiakban e megfigyeléseim eredményeit szeretném röviden összefoglalni. Sassetta „Aquinói Szent Tamás imája a Mária-oltár előtt" című képének Magyarországra kerülését Ipolyi Arnoldnak köszönhetjük, ő vette meg 1867-ben Kölnben a Rambouxgyűjtemény elárverezésénél, mint „Francesco Traini vagy Gentile da Fabriano modorában" készült festményt. 2 Néhány év múlva, 1872-ben Ipolyi Arnold a gyűjteményének nagyrészével együtt ezt a képet is az újonnan alakult Országos Képtárnak ajándékozta. 1906-tól, a Szépművészeti Múzeum megnyitásától mindmáig a múzeum legféltettebb kincseinek egyike. A budapesti kép Sassetta attribúcióját B. Berensonnak köszönhetjük, aki 1911-ben - miután behatóan foglalkozott Sassetta művészetével, melyet ő fedezett fel a művészettörténet-írás számára - Sassetta eredeti művének ítélte azt. 3 A későbbi kutatás megerősítette ezt a meghatározást. Giacomo De Nicola volt az első, aki Sassetta Eucharisztia-oltárának - melyet a Posztós céh számára készített a festő - rekonstrukciójába 1913-ban felvette a budapesti képet, mint a predella részét. 4 A képek rendjét a 18. századi leírások alapján határozta meg, amelyek szerzői még funkciójában, egészként látták Sassetta oltárát. A későbbi kutatás - jóllehet kiegészítette - lényegében elfogadta De Nicola rekonstrukcióját. 1956-ban Federico Zeri a jobb oldali főképet a jelenleg a sienai Monte dei Paschi tulajdonában lévő álló alakos Remete Szent Antal képpel azonosította. Az oromzat Angyali üdvözletet ábrázoló két kis képét a Massa Marittima-i képtárban és a New Have n-i Yale University Art Gallery-ban találta meg. 5 1973-ban ugyanő a predellaképek közé sorolta a melbourne-i képtárba került „Eretnek elégetésé"-t ábrázoló táblát, valamint a középkép részeként határozta meg a sienai képtár (nr. 70-71.) Ambrogio Lorenzettinek tulajdonított két kis tájképét. 6 További vita csak a nyolc, egészalakos szentet ábrázoló kis kép (Siena, Pinacoteca) elhelyezése körül volt. J. Pope-Henessy (1939) az oltár két szélét lezáró két pillérre, egymás fölé helyezte a négy egyházatyát és a négy sienai védőszentet ábrázoló képeket, míg Enzo Carli (1957) - De Nicolát követve - a három főképet elválasztó és az oltár két szélét keretező négy pillérre két-két szentet állított. 8 Keit Christiansen az 1988. évi New York-i kiállítás katalógusában összefoglalja az oltárra vonatkozó eddigi kutatási eredményeket. A három nagyméretű középkép sajnos elveszett. Az Eucharisztia imádását ábrázoló középkép részeként fogadja el Ambrogio Lorenzetti fent említett két kis tájképét, amely nyomán úgy véli, hogy a középkép 150 cm széles volt. A 18. századi leírásokban szereplő Szent Tamás és Remete Szent Antal apát álló alakját ábrázoló két, ugyancsak nagy méretű kép a főkép két oldalán, egyenként 50 cm széles lehetett. A középkép alatt három, a két oldalkép alatt pedig egy-egy kis képet tételez fel, míg a további két predellaképet - amelyek közül ma már csak az egyiket, a Vatikáni Képtár „Szent Tamás imája a kereszt előtt" című festményt ismerjük - az oltár két szélső pillére alá helyezi. Ezt véli igazolva látni a vatikáni kép keskenyebb formátumában. 9 Christiansen a predellaképek sorrendjét a következőképpen határozza meg balról jobbra: 1. „Szent Tamás imája a kereszt előtt" (25x28,8 cm) (Vatikán) (7. kép), 2. „Szent Tamás imája a Mária oltár előtt" (24x39 cm) (Budapest), 3. „Csoda az Eucharisztia méltatlan vételekor" (24x38 cm) (Barnard Castle) (4. kép), 4. „Utolsó Vacsora" (23x38 cm) (Siena) (5. kép), 5. „Az eretnek máglyahalála" (24,6x38,7 cm) (Melbourne) (3. kép), 6. „Remete Szent Antal megkísértése" (24x39 cm) (Siena) (6. kép), a 7. kép elveszett. A prdellaképeknek ez a sorrendje kevés eltérést mutat De Nicola 1913. évi összeállításától, amely a képsort a budapesti képpel indította, és azt követte a vatikáni kép. De Nicola az 5. és 6. képet tekintette elveszettnek, viszont e képek témáját a Szent Antal apát életéből vett jelenetként határozta meg a 18. századi leírások alapján. A sienai képtár Szent Antal megkísérlését ábrázoló tábláját a predella utolsó képeként helyezte el.