Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

PROKOPP Mária: Aquinói Szent Tamás imája a Mária-oltár előtt. A Szépművészeti Múzeum Sassetta-képéről

Ismerve a trecento és a kora-quattrocento predellák képfűzési rendszerét, különösen a sienai festészet oltárépítői gyakorlatában, kétségtelennek kell tartanunk, hogy Sassetta kis képei is egységes kompozíciós elv alapján és mélyen teoretikus, teológiai program szerint rendeződtek egységes képsorrá. A formai és tartalmi szempontok tehát szorosan összetartoznak a képsor új rendjének meghatározásánál. Az oltár 1777. évi feldarabolása és szétszóródása után, csak a hajdani oltármű alsó szegélyére írt dedikációs felirat, valamint az oltár keletkezésére vonatkozó egykorú dokumentumok lehetnek segítségünkre az ikonográfiái program meghatározásában és az oltár rekonstrukciójában. Az egykori feliratot sajnos csak a 18. századi leírások őrizték meg. A hexameterben írt szöveg mindkét forrásunkban azonos:

10 „Hic opus omne patres Stefanus construxit ad aras Senensis Johannis ágens citra lapsus adultos." E felirat helyes értelmezésére csak Pietro Scapecchi mutatott rá 1979-ben.

11 Eszerint a felirat így olvasandó: Ezt az oltárt a sienai János fia István (más néven Sassetta) készítette a zsinati atyák tiszteletére, (innen, az Eucharisztiától inspirálva), a régiek (az eretnekek) hibái ellen. Ez az oltár programjának lényege: Az Eucharisztia zsinati tanításának hirdetése a tévtanok legyőzésére. Melyik zsinatról van itt szó? Fellapozva a 15. század eleji egyháztörténelmet, megtudjuk, hogy az 1414-18. évi konstanzi zsinat Páviában majd Sienában folytatta tanácskozását. A sienai ülésszak 1423. július 21-től 1424. márciusáig tartott. Az ülések helye a sienai dóm volt. Az egyik központi téma az Eucharisztiáról szóló, 1215. évi hittétel megerősítése volt Husz János (1369-1415) és John Wyclif (1320-84) tanításaival szemben. Az átlényegülést és a tartós jelenlétet megkérdőjelező nézeteket élesen elvetették. Egyértelmű tehát, hogy Sassetta oltára az 1423. július 21-től Sienában ülésező zsinati atyák tiszteletére készült, és a képek az Eucharisztia krisztusi igazságát, a zsinati dogmát hirdették az eretnek tanokkal szemben. Az oltár datálása is pontosabbá válhat így. A sienai levéltár iratai szerint az oltár elkészíttetését a Posztós céh 1423. július 1-én határozta el. Úgy döntöttek, hogy méltó oltárképet készíttetnek a saját oltáruk számára, amint ez a város egyik legkiválóbb testületéhez illik, hogy a Corpus Christi ünnep fényét emeljék. Eddig ugyanis minden évben képet kellett kölcsön kérniük az úrnapi oltáruk felállításához, ami szégyen volt a céhre nézve.

1 Az új oltár értéke utáni adót, 18 dénárt, 1426 végéig fizette a céh.

13 A művészettörténeti irodalom mindeddig e két évszám közé helyezte az oltár elkészítését. Véleményünk szerint, ha a sienai zsinat megnyitása előtt három héttel elhatározzák az oltár elkészítését, akkor az minden valószínűség szerint legkésőbb az 1424. év Corpus Christi ünnepére (amely akkor június 22-re esett) elkészült, és betöltötte rendeltetését a város úrnapi ünnepi fényének növelésében, a Posztós céh rangjának megfelelően. Az oltárt a 16-18. században a Posztós céh kápolnájában említik, amely a S. Pellegrino templom mellett állt. A művészettörténet ezért ezt a kápolnát tekintette az oltár eredeti helyének. E kápolna ma már nem látható, mert a 19. században az újkori város főterének kialakításakor lebontották, de a dokumentumokból tudjuk, hogy 1460-63ban épült. Sassetta 1423-24-ben készült oltárát tehát eredetileg nem itt állították fel. Monsignore Bossio az 1575. évi leírásában említi, hogy a pompás oltárkép előtt csak a karmeliták misézhetnek a Posztós céh tagjainak szándékaiért a S. Pellegrino melletti kápolnában.

1 A M. Carapelli, aki 1718-ban nagy elragadtatással írja le a Posztós céh Corpus Christi oltárát, elmondja, hogy Sienában az úrnapi ünnepség központja a karmelita templom volt, és a költségeket a Posztós céh fedezte. 1370-től különösen fényes körmenetben vitték körül a városban az Eucharisztiát, s az ünnepi misét a karmelita templomban mondták.

15 A Posztós céh és a karmeliták között az úrnapi ünnepségen kívül is szoros kapcsolat volt, a céh tisztségviselőjének választásánál is a karmeliták gyakoroltak ellenőrzést. Az úrnapi ünnepség színhelyét a karmelita templomból 1448-ban tették át a dómba.

16 Valószínűleg ezért építtette a céh 1460-ban a dómhoz legközelebbi helyre, a S. Pellegrino templomhoz a kápolnát. E negyedben volt a céh vezetőségének épülete is. Számunkra mindebből igen valószínű, hogy az oltár programját a karmeliták készítették, ök jelentős szerepet kaptak a Wyclif és Husz eretnektanításai elleni küzdelemben.

17 E tanok ellen hozott határozatot a sienai zsinat 1423. novemberében. A predellaképek között a karmelita szerzetesek szereplése tehát indokolt, főképpen az eretnek máglyahalálát ábrázoló táblán (5. kép). A Posztós céh Corpus Christi oltárának rekonstrukciójához a már említett 18. századi leírások, A. M. Carapelli (1718) rövidebb és G.G. Carli (18. század második fele) részletesebb feljegyzései adják a legtöbb segítséget. G.G. Carli így ír az oltárról: „Nagy tábla, amelyet sok hegyes díszítés koronáz. Középen a gótikus úrmutatót a sok zenélő angyal tartja arany ruhában, arany háttér előtt. A fejek kecsesek... alattuk két vár látható épületekkel, amelyeket gótikus erődítés övez sok toronnyal és két kupolával. Kétoldalt két külön táblán Szent Antal apát és Aquinói Szent Tamás nagyméretű alakja jelenik meg. Középen, fent, Jézus megkoronázza Máriát, és két külön képben az Angyali Üdvözlet, továbbá két piramis alakú táblán két félalakos szent kapott helyet. A két szélső táblán kétkét kisméretű szent áll. Alul a predellán jobbra Szent Antal életéből látható 3 kép, a középen Utolsó vacsora, szép fejekkel és nem gótikus épületben. Az 5. képen az előbbieknél is szebb női és férfi fejek, továbbá egy ördögtől megszállott, aki éppen meghal (mivel méltatlanul akarta venni Krisztus testét) és az ördög elviszi a lelkét. Az utolsó két kép Aquinói Szent Tamáshoz tartozik és az Oltáriszentségre vonatkozik."

18 E szép és pontos leírás után fel sem merült a kétség a kutatókban a predellaképek eredeti számát (7) illetően, jóllehet, több mint 300 év telt el az oltár elkészülése és a fenti leírás között.