Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)
ENGEL Pál - LÖVEI Pál: A gerecsei vörösmárvány használata Zágrábban és környékén a középkorban
A GERECSÉI VÖRÖSMÁRVÁNY HASZNÁLATA ZÁGRÁBBAN ÉS KÖRNYÉKÉN A KÖZÉPKORBAN ENGEL PÁL - LŐVEI PÁL A zágrábi Történeti Múzeum (Povijesni Muzej Hrvatske) kőtára több középkori sírkő között három, vörösmárványból faragottat is őriz. Ezek közül Szegedi Lukács zágrábi püspök (1500-10) töredékesen fennmaradt, a zágrábi székesegyházból származó, alakos sírlapját az utóbbi időben Balogh Jolán, majd Mikó Árpád vezette be a magyarországi múvészettörténetírásba. A stiláris és attribúciós problémák mellett e sírkőnek legalább a meghatározása nem vet fel kérdéseket, mivel az ábrázolt személy kilétéről a felirat világosan szól. 2 A két másik, kevésbé ismert faragványt azonban eddig tévesen kötötték családhoz illetve személyhez. 1. Valószínűleg a zágrábi székesegyházból való egy kettétört, a rajta való járástól erősen lekopott felületű, 210 x 100 x 19 cm méretű sírlap 3 (1. kép). Keretén mélyített sávban domború betűs körirat fut. A gótikus minuszkulákból álló felirat a jobb 4 felső sarokban kezdődik; a jobb hosszoldal nagyobb része simára koptatott. A kerettől enyhe homorlattal mélyülő mezőben domborművű ábra: jobbra dőlő, négyeit háromszögpajzs, az 1. és 4. negyedben felfelé néző holdsarló egyenlő szárú kereszttel (az első mező olyan kopott, hogy a kereszt már nem látszik), a 2. és 3. negyedben a sisakdíszben ismétlődő motívum (itt még kopottabb, talán jobb haránt elhelyezett kard, alatta tegez). A pajzs felett jobbra néző csőrös sisak, az erősen szabdalt sisaktakaró a pajzs, a sisak és a sisakdísz két oldalán minden szabad felületet kitölt. A sisakdísz jobbra néző zárt szárnypár, rajta a pajzs 2. és 3. mezejének ábrája ismétlődik - két, különböző vastagságú, jobb haránt futó pólyaszerű motívum, talán kard és alatta tegez. A faragványt közlő Valentié feltételezte, hogy a szárnyas sisakdísz a Zrínyi családra utal. 5 Zrínyi Péter pecsétjének 1492. évi lenyomatán 6 a címer elég rosszul kivehető, mindenesetre nem négyeit, a sisakdísz sem sasszárny. A későbbiekben a sisakdísz növő griff a Zrínyiek címerein, a pajzsban pedig nyitott szárnypár, csillagok között torony, időnként gyík is szerepelt. 7 A sírkő címerével tehát semmilyen kapcsolat nem fedezhető fel. A megoldást a kőlap eddig olvasatlanul maradt feliratának kibetűzése adta. A kopott szavakat súrolófényben, időnként tapintással sikerült jórészt elolvasni: 8 hic § est § sepultus § egregius § / vir § Johnes § filiu9 § stpni § filii § codam § roche § d § decche § anno Idhi § m § cccc § uigentesimo I in § die ...e § ugL A rövidítések feloldásával: Hic est sepultus egregius vir Johannes filius Stephani filii condam Roche de Decche anno Domini M CCCC vigentesimo (!) in die ...e virginis. 9 A sírkövet tehát az 1420-ban elhunyt décsei Rohfi István fia János emlékére állították. Az erősen szabdalt, a pajzs mellett és a sisak két oldalán a sisakdíszig húzódó minden szabad felületet kitöltő takarófoszlányok leveles indákra emlékeztető formáinak közvetlen párhuzamát az 1430-as évek budai sírkövein lelhetjük fel; ezek közül is leginkább egy 1436-os évszámú, töredékes darabon, amely a szakirodalomban - megalapozatlanul - „Chatillon"-címeres sírkőként szerepel 10 (2. kép). Az elpusztult Décse helység Szlavóniában, Körös megyében feküdt, a mai Hova (vagy Disnik) vidékén. 1273 előtt a közelebbről ismeretlen Roh ispán birtoka lett Kutinával és PloSéicával együtt. 1 Ettől kezdve a tőle származó, később Rohfinak nevezett család névadó székhelye volt annak kihalásáig. A décsei Rohfiak mindvégig Szlavónia előkelő és jómódú birtokosai közé tartoztak. 1495-ben Körös megyében 197 füstjüket írták össze, 12 és legkésőbb a 15. század eleje óta váruk is volt itt, amelyet Vészeiének, majd a század közepétől Dianvárának neveztek. 13 Ennek ellenére a családtagok között nem találunk nevezeteset. Roh unokája, János mester gersencei ispán volt 1385-ben. 14 István nevű testvérének fiai, László és János mesterek 1399-től szerepelnek. 15 László 1413-ban részt vett - nem tudni, kinek az oldalán - a velenceiek elleni friauli hadjáraton, és jutalmul új adományt szerzett kettejük részére összes birtokukra. 16 Jánosról, akié a sírkő, mindössze annyit tudunk, hogy 1413-ban Garai Miklós nádor szolgálatában állt. 17 1419-ben még élt, 18 sírköve szerint 1420-ban halt meg. Egyik fia, László 1432-ben „Veszele vár urának" (dominus castri in Vesalia) címezte magát, amidőn a pápától hordozható oltár használatára kért és kapott felhatalmazást, 19 és 1442-ben az Erzsébettel folyó tárgyalásokon a szlavóniai nemesség egyik képviselője volt. A Rohfiak kihaltával, a 16. század elején mind birtokaikat, mind irataikat az Erdődy grófok örökölték. Mihelyt tehát e család levéltára ismét hozzáférhető lesz, ismereteink jelentős bővülésére lehet számítani.
