Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)
ENGEL Pál - LÖVEI Pál: A gerecsei vörösmárvány használata Zágrábban és környékén a középkorban
A másik vizsgálandó sírkőtöredék a 19. században az egykori diakovári (Djakovo) székesegyházban volt, 1912-ben Ivan Krapac diakovári püspök ajándékaként került a zágrábi múzeumba. 21 A sírkő 100x120x15 cm méretű, alsó része maradt meg; jobb alsó sarka is hiányzik, a bal hosszoldal csorbult (3. kép). A jobb hosszoldalon és az alsó rövid oldalon mélyített sávban domború betűs körirat fut. A keret síkját folytató mezőben domborművű, frontális beállítású főpapi alak alsó része látható, földig érő albával, felette a térd alá nyúló, rojtos szegélyű tunicellával. A vésett indadfszű columnával díszített casulának is csak az alsó fele maradt meg. Az alak baljában pásztorbotot tartott, vagy azt bal oldala mellé fektették, a rúd alsó vége látható a töredéken. A casula két oldalán egy-egy álló címerpajzs található, a töredékes baloldali megmaradt talprésze alapján mindkettő egyforma volt: ötször hasított pajzstalp felett szembenéző oroszlán mellképe, amely felemelt mancsaival egy-egy kardot döf, ferdén lefelé a saját nyakába. A körirat megmaradt részlete nnis § de § Zela § divina § ... / ...ia § epi § ecclie § boznensis § /. A feliratot először ismertető Kukuljevié közlése szerint, egyben a rövidítések feloldásával: monumenta Iohannis de 22 Zela divina providencia episcopi ecclesie Boznensis. A faragványt behatóan ismertető Brunámid rámutatott, hogy a 13. században élt I., és a 14. században tevékeny II. János boszniai püspökök síremléke nem lehetett; III. János püspök (1387-1408) sem fordul elő ilyen családnévvel, de mégis esetleg neki állíthatták. Az sem kizárt azonban, hogy a 15. században volt még egy rövid ideig hivatalban lévő, János nevű boszniai püspök, akiről semmilyen adat nem maradt fenn. 23 BrunSmid bizonytalan véleményét, amely mögött kimondatlanul is a faragvány jó szemre valló stíluskritikai besorolása állhatott (túl korainak tarthatta a 15. század eleji keltezést), az utána következő szerzők a III. Jánosra vonatkozó bizonyosságként kezelték. 24 Ezt a meghatározást fogadta el Andela Horvát is, aki a „Dercsényi-emlékkönyv"-ben egész tanulmányt szentelt a faragványnak. 25 Rámutatott, hogy a diakovári sírkő ugyanabból a „pannóniai" kultúrkörből származik, mint egy vele egyidős, székesfehérvári sírkőtöredék; a stílus előzményei a csehországi lágy stílus művészetében keresendők. A kapcsolat a két sírkő között kétségtelen, a stílusfázis meghatározása is egyezik a magyarországi véleményekkel, csupán a fehérvári töredék keltezése téves: A. Horvát átvette Dercsényi Dezső 15. század eleji datálását, 26 és nem ismerte Tóth Sándor írásait, amelyekben egy a 15. század középső harmadában keletkezett, főpapi síremlék-csoport elemzése során a fehérvári töredéket feltételesen Györgyi Bodó Miklós székesfehérvári prépost (fl474) személyéhez kötötte. 27 A feltételezés a sírkőtöredékhez tartozó címer azonosításával, majd meghatározásával később bizonyossággá is vált. Ezáltal végképp alaptalannak bizonyult a diakovári faragvány korai datálása; a művészettörténeti kézikönyvbe úgy került be, hogy a 15. század 50-es éveinél korábbi keletkezése nem valószínű. 29 Mindezt azonban a boszniai püspökök ismert névsorával nem lehetett összhangba hozni. A megoldást végül egy pecsét nyújtotta. 1440. július 29én az ország rendjei Budán hűséget esküdtek I. Ulászlónak és érvénytelenítették V. László megkoronázását. A Varsóban fennmaradt oklevél 30 közel száz pecsétjének sorában az ötödik a diakovári sírkő címereivel tökéletesen egyező ábrájút mutat (4. kép). A pecsét József boszniai püspöké. A felirat csonka szövege tehát alighanem így egészíthető ki: [... Josephus filius Johajnnis de Zela ...; a Kukuljevié-nél szereplő „monumenta" kitalálás illetve hibás rekonstrukció. József a Bars megyei Léva (Levice) plébánosa volt, és V. Márton pápa 1428. mácius 15-én nevezte ki boszniai püspökké 31 a Váradra 1427. július 13-án áthelyezett Kusalyi Jakcs Dénes helyébe. 32 A szokatlan mérvű előléptetés és a két hely nagy távolsága látszólag meglepő, de mindkettőt megmagyarázza a feltehető protektor személye. Léva földesura ekkoriban Zsigmond befolyásos báróinak egyike, Lévai Cseh Péter (f 1440) volt, akit több szál fűzött a délvidékhez. Egyrészt 1422 óta Nevna (ma Levanjska Varos") vár uraként a boszniai püspökség egyik szomszédja volt, 33 másrészt éppen ekkoriban, 1427-ben állította Zsigmond a macsói bánság élére. 34 Elég nyilvánvaló, hogy József az ő bizalmas embere - talán káplánja volt, és személyét ő javasolta a királynak a hónapok óta üresedésben álló püspöki székre. Mivel zelai nemeseket a 15. században nem ismerünk, József valószínűleg paraszti sorból, a Nyitra megyei Zéláról (később Felsőzélle, ma Zelenice) származott. A méltóságsorokban 1428 májusától szerepel püspökként. 36 Politikai szerepet tudtunkkal csak 1440-től, I. Ulászló trónra lépte után játszott, akinek azonnal hívéül szegődött, akárcsak elhunyt dominusának fia és örököse, Lévai László. Felsorolják azok között, akik részt vettek Ulászló koronázásán, ezen kívül két ízben találjuk a király szűkebb tanácsában: már előbb, 1440. június 15-én egyike ama 11 főpapnak és bárónak, akik szavatolják Ulászló menlevelét Garai László és társai részére, 38 1442. augusztus 16-án pedig magyar és lengyel országnagyokkal és nemesekkel együtt az Erzsébet királynénak adott menlevelet erősítette meg. 39 Ez egyben az utolsó adat róla. Az 1444. áprilisi országgyűlés idején már utóda Szekcsői Herceg Rafael szerepel választott püspökként. A sírkövet így valószínűleg az 1440-es évek első felében faragták. 3. Décsei Rohfi János sírköve, stílusát tekintve szorosan kapcsolódik az 1430-as évek budai sírlapjaihoz, József püspöké pedig egy nyitrai, veszprémi, esztergomi, székesfehérvári alakos főpapi síremlék-csoporthoz tartozik. Szegedi Lukács zágrábi püspöknek a tanulmány elején említett síremléke - ornamentális keretsávjának stílusa, motívumkincse, faragásmódja alapján - egy esztergomi márvány- faragó-műhely terméke lehet. Egy negyedik vörösmárványból faragott töredék ismert még Zágrábban, Marocsai Balázs kemléki főesperes (-f-1495) és Marocsai János goricai főesperes sírkövének a székesegyház 17. századi „jáki" kapujához címerkőnek átfaragott darabja, amelyen feliratos
