Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

MUCSI András: Gadányi Jenő és Esztergom

gomra. Bámultam a Dunát, s szinte beleéltem magam a nagy víz csöndes folydogálásába vagy megvadult háborgásába. Vegetatív természet vagyok, és lírai odaadással azonosulni tudok éggel és földdel, flórával és faunával. Ennek forrása nem költői szenvelgés, hanem egyszerű emberi magatartás... Bármennyire szeretem a természetet, rövid idő múltán megkívánom, hogy összeüljek barátaimmal az alkotás problémáiról, a művészet forrásairól és jelentőségéről beszélgetni. Nem is beszélgetni, hanem vitázni. Szenvedélyesen igenelni vagy tagadni valamit, olyasvalamit, amiről egyikünk sem tud semmi bizonyosat. Néhány nap múlva megosztottam magam a horgászás és a művészet problémáival foglalkozó viták között. Négyen ültünk az asztal körül: Gadányi Jenő festő, Mucsi András muzeológus, Dévényi Iván kritikus és jómagam. Szavainkkal szinte lövöldöztünk egymásra, elcsüggedtünk és bizakodtunk, őszintén szóltunk a sokat pertraktált modern művészetről. Elismertük korszakalkotó jelentőségét, és leszóltuk a sok hordalékot, amit az új irányzatok magukkal sodornak. Ennek a vitának inspirálására fogamzott meg bennem a gondolat, hogy a modern művészet problematikájával kapcsolatban kérdéseket fogalmazzak meg, és szétküldjem a világba, válaszokat kérve rájuk azoktól a művészektől, akik már bebizonyították alkotói elhivatottságukat, és amennyire lehetséges, rendbeszedték gondolatvilágukat."

23 Ezt megelőzően Kassák esztergomi meghívása nemcsak pihenésre, hanem vendégszereplésre is szólt. Kassák 1956. októberében is lejött Esztergomba. Felesége, és barátja Szandai Sándor szobrászművész, valamint Mojzer Miklós társaságában meghallgatta Dévényi Iván róla szóló előadását és ő maga is beszélt a hallgatósághoz. Előadás után Mojzer Miklós kalauzolásával a Keresztény Múzeumban megtekintették a „7 művész" kiállítását. A baráti társaság végül a város akkoriban egyetlen presszójába vonult, ahol kerekasztal és fekete mellett hallgatta tovább a kivételesen oldott és elégedett hangulatban lévő Kassák visszaemlékezéseit. 1957. június 9-én Kassák képeivel is szerepelt Esztergomban. Ekkor nyitotta meg a festőtárs Gadányi Jenő Kassák Lajos kiállítását a Városi Könyvtárban. Kassák remélte, hogy az ő bemutatóját is a Keresztény Múzeumban rendezzük,

24 de szemmel látható szomorúságát enyhítette az a tény, hogy képeinek vendéglátója a Városi Könyvtár vezetője, Mártsa Alajos, ifjúkorának régi, érsekújvári barátja. Mártsa, régi mesterségének megfelelően, számos kitűnő fotóportrét készített Kassákról, ahogy korábban Bálint Endréről és Gadányi Jenőről is. Gadányi 1957-es őszi, székesfehérvári, majd az 1958-as pécsi kiállítása után újra Esztergom az egymás követő Gadányi kiállítások színhelye. Az új kiállítást 1959. május 30án Dévényi Iván nyitotta meg a Keresztény Múzeum időszaki kiállítások céljaira kialakított dísztermében, a későbbi ún. barokk teremben. Gadányi Jenőnek ebben a teremben is úttörő szerepe volt. Az ő kiállítását követően itt nyílt meg - többek között - a Ferenczy Béni kiállítás Pilinszky János megnyitójával és a már nagybeteg művész személyes részvételével; 1960 októberében egy Szőnyi István egész életművét átfogó kiállítás, egyben az első Szőnyi emlékkiállítás, röviddel a zebegényi mester váratlan halála után; 1964 szeptemberében Kondor Béla kiállítása Németh Lajos megnyitójával; Esztergomban őrzött ősnyomtatványokkal az 1968-as Gutenberg emlékkiállítás; 1971-ben a Dürer emlékkiállítás; Vitéz János halálának 500. évfordulója alkalmából, 1972-ben pedig az első Vitéz János emlékkiállítás, eredeti Vitéz János kódexekkel. A Keresztény Múzeum 1959-es Gadányi kiállításának a művész számára is igen fontos eseménye az volt, hogy ekkor és itt mutathattuk be először Gadányi egyetlen állami megbízásából született munkáját, az 1958-ban szövött Lovak című falkárpitját, az 1964-es, ugyancsak a Keresztény Múzeumban rendezett Gadányi-emlékkiállításra ismételten kölcsönkértünk a budapesti Mezőgazdasági Intézményektől Az intézmény megszüntetése után a Gadányi kárpitnak nyoma veszett, sajnos, a kartonja is eltűnt. így, bár archív fotóját közli a Műcsarnok 1985-ös Magyar Gobelin című kiállításának katalógusa, maga a mű már nem szerepelhetett a kiállításon. A Gadányi kárpitnak, mely címadó motívumaiban a művésznek a Magyar Nemzeti Galériában őrzött, Lovak című, 1932-es korai képének (u.o.,70 x 95 cm) kompozíciójához nyúl vissza,

26 ma már csak az 1957-ben készült kárpitterve (akvarell, tempera, 34 x 45 cm) van meg esztergomi magántulajdonban. Az 1959-es esztergomi kiállítás alkalmából már katalógus is készült, helyesebben: a korábbi kamarakiállítások emlékére rendhagyó rotaprint kiadvány Gadányi 20 tusrajzával, a művész 1958-ban írt, rajzról szóló tanulmányával. A művész a szerény, de mindenesetre az első önálló Gadányi-kiadvány első példányait éppen a hatvanharmadik születésnapjára kapta meg. A következő Gadányi kiállítás már Párizsban, de a művész halála (1960. február 29.) után nyílt meg 1961. november 30-án, a Groupe Saint-Luc galériában, két svájci csoportkiállftást (Lugano, Genf) követően. A párizsi kiállítás létrehozásával, megszervezésével az akkor Franciaországban élő Bálint Endre nemcsak tiszteletét rótta le „Gadányi előtt, akinek etikája példamutató volt", hanem szinte végakaratát is teljesítette, „mivel az alkotó egész életében vágyott rá, hogy Nyugaton is lássák, értékeljék műveit, s mert lelkében mindvégig nosztalgikus vágyat érzett Párizs iránt" - írja Bálint a katalógus szövegében. A francia nyelvű katalógus utolsó oldalán magyar nyelven Báliint Endre egyik legszebb, saját képi világára is jellemző versével tiszteleg - „Minden halott művész emlékezetére" - Gadányi géniusza előtt. Dévényi Iván a Vigíliában búcsúzott Gadányi Jenőtől (In memóriám Gadányi, Vigília, 1960. 4.szám), a szakma 1961. március 3-án, egy Pogány ö. Gábor vezette emlékesttel, Körner Éva Gadányi művészetét elemző előadásával adózott a festőnek. A Keresztény Múzeum 1964-ben rendezte meg Gadányi első esztergomi emlékkiállítását. A kiállításokkal párhuzamosan indul és kap lendületet a Gadányiról szóló szakirodalom. Körner Éva a Műterem (1958), a Művészettörténeti Értesítő (1960), a Magyar Épftő-