Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)
MUCSI András: Gadányi Jenő és Esztergom
művészet (1961), az Acta Históriáé Artium (1965), és a The New Hungarian Quarterly (1963) lapjain méltatja Gadányi művészettörténeti rangját. 1965-ben, a Corvina kiadásában megjelenik Rácz István munkája, az első kismonográfia Gadányi Jenőről, és a Magvetőnél Gadányi Jenőné: így történt című könyve Gadányi életéről. Dévényi Iván a Látóhatárban, 1967-ben közöl nagyobb tanulmányt Gadányi Jenőről. Időközben Gadányi Jenőné - hálája kifejezéséül - elhunyt férje korábbi szándékának megfelelően a Gadányihagyaték (1800 db grafika, 120 db vászonra festett táblakép) múzeumi elhelyezését az 1970 óta egyházi kezelésben levő Keresztény Múzeumnak ajánlotta fel. Az adományozás többek között - az egyházi múzeum 1969-től 1973-ig tartó állami felújítása miatt elhúzódott. A százéves Keresztény Múzeum jubileumi kiállítása (1975. október 25.) után dr. Lékai László bíboros úr (akkor még apostoli kormányzó) egy századelőtől napjainkig fvelő, reprezentatív képzőművészeti kiállítás megrendezését kérte a Keresztény Múzeumtól. A kiállítás anyagának válogatásában a fő szempont elsősorban nem az egyházi tematika, hanem - a kvalitás mellett - az alkotók művészetükben tanúsított etikai magatartása volt. Közben az illetékes minisztérium nyomatékosan arra kérte az egyházi gyűjtemény vezetőségét, hogy a Keresztény Múzeum őrizze meg hagyományos, a középkortól a 19. század végével záródó gyűjtési profilját. így a bíboros úr kénytelen volt „eltekinteni" a tervezett kiállítás megrendezésétől és lemondani a Gadányi gyűjtemény örökbefogadásáról. Végül Mártsa Aajos és Dévényi Iván közbenjárására az Esztergomi Városi Tanács fogadta el Gadányi Jenőné ismételt ajánlatát. 1977. július 11-én megszületik a 135 Gadányi mű átadásáról szóló adományozási szerződés, melynek ünnepélyes aláírására október 13-án kerül sor. 29 Az anyag őrzéséről ezután a Balassa Bálint Múzeum gondoskodik, a képek leltározására 1979-ben kerül sor. Ünnepélyes bemutatásuk már korábban megtörténik, 1978. július 28-án, az esztergomi Régi Vármegyeháza épületében (Bajcsy Zs. út 63.) rendezett gyűjteményes Gadányi kiállításon. Az „Adományozási szerződés" 7. pontjában: „A Városi Tanács biztosítja az adományozót arról, hogy gondoskodik mindenkori lehetőségeihez képest az átvett alkotások állandó kiállítási helyiségben történő bemutatásáról, az állandó és mozgó kiállítások megszervezéséről, a festőművész munkásságának propagálásáról." Ennek értelmében 1981 és 1983 között az Esztergomi Vármúzeum Kassák Lajosról elnevezett termében, majd két ízben Pápán, Gyulán, Szegeden és Győrött rendeztek Gadányi kiállítást. Az esztergomi anyag volt a magja 1986-ban a Szentendrei Képtárban - Gadányi Jenő születésének 90. évfordulója alkalmából - rendezett emlékkiállításnak is, a Deim Pál tervezte reprezentatív, 177 művet és 35 fotót közlő katalógusával, majd 1990-ben a Vigadó Galéria csupán egy teremre szorítkozó, földszinti emlékkiállításának, meh/et Gadányi halálának 30. évfordulóján a művész unokája, Rainer Péter rendezett és tervezett, Körner Éva szakavatott megnyitójával és a festőtárs, Lossonczy Tamás betegágyban írt, emelkedett és bensőséges visszaemlékezésével. 1990-9l-ben irodáival, könytárával és a régészeten kívüli egyéb gyűjteményanyagával az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár épületében működő Balassa Bálint Múzeum új helyére, a Bajcsy Zs. út 77. szám (ma Pázmány Péter u.) alatti műemléképületbe költözött, a Gadányihagyaték egyelőre raktársorsra és biztonságos megőrzésre ítélt anyagával együtt. Feltárására két „imaginárius" lehetőség kínálkozik: állandó kiállítás a Balassa Múzeum egyéb modern képzőművészeti anyagával (pl. a szobrász Vörös Béla hagyatékával) együtt, az Esztergom főterén levő pártház megüresedett épületében, a múzeum kezelésében és további időszaki kiállítás rendezése a Régi Vármegyeháza múzeumi épületében. Desint vires... és Dévényi Iván (1977) majd Mártsa Aajos (1979) halálával, ... laudanda voluntas - a dicsérendő szándék is egyelőre csendben várat magára. Idézzük fel az 1986-ban elhunyt Bálint Endre Gadányi emlékére írt párizsi versének (1961) utolsó sorait: „...a földön sok a bánat kétszer haltál meg ez is jó csodának bezárul az ajtó..." Gadányi Jenő szerepe nemcsak Esztergom képzőművészeti és múzeumi életében úttörő jelentőségű az 50-es években, de művészetének magaemésztő, hamu alatti izzásával lángra tudta lobbantani a magyar avantgárdé művészetnek a szocreál évek alatt lappangó, legjobb erőit is. Példájával önbizalmat és indftatást adott a megújuló magyar festészetnek. JEGYZETEK 1 Kassák L: Szénaboglya. (Sajtó alá rendezte Csaplár Ferenc) Budapest 1988, 219. 2 MTA Művészettörténeti Kutatócsoport Adattára. C-I. 159/680. es 159/712.8Z. (Gadányi levele Dévényi Ivánhoz, és gépelt katalógus.) 3 Kassák i. m. (ld. l.j.) 218-219. 4 Kállai Ernő: „Műteremsarok" c. cikkében (Jövendő, 1946.III.14.) közölt, mintegy tíz éwel korábbi leírása most is érvényes volt Gadányi megjelenésére: „Gadányi szűkszavú, zárkózott ember; keményen faragott, csontos, szikár arcát, éles metszésű vékony száját, áthatóan világos tekintetét és mértékletes, nyugodt taglejtéseit látva, szigorú önfegyelmet, értelmi rendszerességet és rendkívüli akaraterőt érzünk benne..." Idézi Gadányi Jenőné: Vélemény és vallomás című, kiadatlan kéziratában. (1969, 143.0.) 5 MKCS Adattára, C-I. 159/689.sz. (Gadányi levele Dévényi Ivánhoz) 6 A Balassa Múzeum után ma is Dévényi Iván Gadányi gyűjteménye a legjelentősebb Esztergomban. Öt képe (Kendős
