Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)
NYERGES Éva: Adalékok a Kobell-családhoz
csupán reprodukcióról ismert vfzfestmény Ferdinand Kobellt műtermében ábrázolja festőállványa előtt, amelyen egy monumentális állókép található. A festmény, melyhez a mester a festőszerszámot támasztotta, készülőfélben, de már felvázolva látható. Véleményem szerint az állványon álló hatalmas kép a „Folyóparti táj napsütésben" című művel azonosítható, amely itt kerül először közlésre. 10 A munkában lévő festmény hatalmas léptéke, a táj tagolásának koncepciója - baloldalon fa, folyó, jobbparton út, sőt az úton haladó alakok is - az itt közölt alkotással analóg, de az azonos módon megfestett világos felhős égháttér, a világos képmező is a „Folyóparti táj napsütésben" című műre enged következtetni. A mű a kidolgozás fázisában tart, a legelésző állatok, valamint az előtér fatörzs-, tönk-részlete később készülhettek. Wilhelm von Kobell alig húsz éves amikor apját megfestette a bizonyára jelentősnek ítélt mű előtt, s lehetséges, hogy éppen ekkor kezdődött munkatársi kapcsolatuk is, amelynek a „Vihar közeledik" című festmény már jele. Ha e képet összevetjük a Ferdinand és Wilhelm Kobell közös művének tartott „Goldbachhal szemközti völgy Aschaffenburgnál" 11 című alkotással, a lombok, fakoronák festésmódjában sok egyezést találhatunk. Felvetődik a kérdés, hogy hová készíthette e két ragyogó tájképét Ferdinand Kobell, a választófejedelem legjelentősebb megbízatásának évében? M. Biedermann alapos monográfiájában felsorolta a megrendelőket, s számba vette azokat az adatokat is, amelyekből elveszett, vagy lappangó festményekre lehet következtetni. Könyvében beszámol arról, hogy Ferdinand Kobell nemcsak a választófejedelem kastélyainak díszítésén fáradozott, de mannheimi magánházak pompás termeit is gazdagították festményei. 12 A mannheimi magánházak F. Waltertől származó leírása sok falképet és supraportát említ. 13 M. Biedermann a mannheimi méltóságok palotái között megemlíti a Brezenheim palotát, amelynek főépülete 1786-ban készült el. 14 Ferdinand Kobell e helyre három hatalmas, álló formátumú tájképet festett, amelyek feltételezésem szerint csak az épület befejezésekor készülhettek, s amelyeket a monográfus eltűntnek mond. A festményekről M. Wingenroth így számol be: „Fenster und Einfassungen und Abteilungen dises Zimmers gemahlten in arabisque, wozwischen sich befinden 3 grosse schöne Landschaften von Kobell mit breit vergoldeten Rahmen, also das Zimmer mit pompejanischer Malerei und Grotesken, wie wir heute sagen würden. Der Maler der drei Landschaften ist das älteste bekannte Mitglied der Künstlerfamilie Kobell". A palotát 1899-ben eladták a Rheinischen Hypothekebanknak. Az eladás előtt a képeket kiemelték eredeti helyükről, amelyre még a Wingenroth féle leltár utalt. 16 Biedermann feljegyzi, hogy a mannheimi Reiss Museumban, a 19. század 90-es éveiből származó felvételeken a képek nélküli üres falfelületek jól kivehetők, ezek alapján a monográfus az elveszett képeket két méternél magasabbnak feltételezte. 17 A Magyarországra jutott művek keletkezési évük, valamint a Ferdinand Kobellre nem jellemző álló formátumuk és rendkívül ritkának számító, 240 cm-es magasságuk alapján azonosak lehetnek a Brezenheim palota egykori festményeivel. 18 Feltételezhetjük továbbá, hogy mielőtt az épület a bank tulajdonába került, a régi berendezési tárgyakat, így a festményeket is eladták, s azok valószínűleg így kerültek a századfordulón Magyarországra, talán közvetlenül a Törley család révén, hiszen mindkét kép az ő tulajdonukból származik. 19 A német táj festészet történetében Ferdinand Kobellt a 18. századból a 19. századba átvezető nagy egyéniségnek tartják. Fia, Wilhelm munkássága ugyancsak két korszakot köt össze, az idealizáló klasszicista tájfestést a biedermeier tájfestészettel. 20 A BÁV 1974 szeptemberi aukcióján elárverezett jelzett vlzfestménye, 21 amely a monográfia szerzője, S. Wichmann számára ismeretlen volt, jól beilleszthető életművébe. Az 1836-ból jelzett grafikán „Pihenő kecskéket" ábrázolt, a háttérben az Isar jobbpartjáról München látképe rajzolódik ki. A kissé felülnézetből, nagy műgonddal megfestett állatok csoportja, szinte túldimenzionált léptékével a tapintható valóság érzetét kelti. Az ilyen jellegű kompozíciók, mint a „Zergevadász parasztlánnyal és kecskékkel", 1827-től kedvelt témája Kobellnek. 22 E művek hátterében többnyire topografikusan azonosítható vidék, a München környéki táj jelenik meg. Érthető, hiszen Wilhelm von Kobell kisebb megszakításokkal 1793-tól Münchenben élt, s a választófejedelem Karl Theodor szolgálatában állt. 23 A budapesti árverésen felbukkant akvarell legközelebbi analógiáját - két fekvő kecske azonos beállításában - a „Kecskék a Hirschberg alpesi legelőn" 24 című vfzfestményen találjuk, amelyet 1827 körűire datál a monográfus. A „Terasz Föhring közelében" című akvarellen - amelyet S. Wichmann szintén 1827 tájára helyez 25 - München látképét a festő a budapesti művel szinte topografikusan egyező pontról ábrázolta. Wilhelm von Kobellnek e késői, már a biedermeier stílusában megfestett műve csupán e vízfestményről ismert önálló alkotás, olajban nem festette meg a művész. JEGYZETEK „Folyóparti táj napsütésben", olaj, vászon, 240x128 cm Jelezve balra lent: Ferdin. Kobell / 1786, Pécs, magángyűjtemény; „Vihar közeledik", olaj vászon, 240x150 cm. Jelezve az előtérben, kövön, halványan: F. K 1786, Budapest, magángyűjtemény. Horst, L. a Kobell család festészetéről: in: Bruckmanns Lexikon der Münchner Kunst. Münchner Maler in 19. Jahrhundert. II. München 1982, 342-350. 3 Bachmann, F.: Wirkung und Nachwirkung der Kunst des Aert van der Neer. Weltkunst, 42 (1972) 1560-61. 4 Horst, L.: Wandlung in der Landschaftsauffassung bei der Malerfamilie Kobell. Weltkunst 56 (1986) 1878-81. 5 Biedermann, M.: Ferdinand Kobell 1740-1799. Das malerische und zeichnerische Werk. München 1973, 42 Kat. Nr. 60-62, 64, 66, 67, 68. (208x92 cm), 11-12. kép.
