Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)
NYERGES Éva: Adalékok a Kobell-családhoz
ADALÉKOK A KOBELL CSALÁDHOZ NYERGES ÉVA Hazai magángyűjteményekben végzett kutatásaim során bukkantam Ferdinand Kobellnek a szakirodalom számára ismeretlen két tájképére, továbbá 1974-ben a Bizományi Áruház Vállalat aukcióján árverezték el Wilhelm von Kobellnek egy ugyancsak ismeretlen grafikai alkotását. Ferdinand Kobell hatalmas tájképei, azonos 1786 évi datálásuk, közel egyező méretük s ma is azonos, vastag, faragott aranyozott keretük alapján, valószínűleg ugyanazon megrendelő palotájának díszítésére festett panneaux-képek voltak. 1 A művek tulajdonosa a II. világháború előtt a Törley család volt, akik budapesti és pécsi ingatlanokkal rendelkeztek, a képek ma magántulajdonban, e városokban találhatók. A mainzi választófejedelem szolgálatiban, elsősorban Mannheimben és környékén dolgozó Ferdinand Kobell a német tájfestészetben újfajta természetélményt sugárzó művészetet teremtett. 2 Aaposan tanulmányozta a holland festészet jelentős tájfestők, a Ruisdaelek, J. Wijnants, A. van der Neer és Ph. Köninck műveit. 3 A 17. századi holland mesterek hatása Ferdinand Kobell kompozícióiban, valamint a fény kezelésében nyomon követhető. 4 Először 1772-73-ban, Párizsból visszatérve a schwetzingeni Badhaus stúdiójába festett nagyméretű, álló formátumú tájképeket. A mester monográfusa, M. Biedermann e képek funkciójáról írja: „Die Gemälde füllen das kleine Schreibzimmer des Kurfürsten, ...in ganzen Höhe und Breite aus; durch sie wird der Ausblick in die Parklandschaft sozusagen verdoppelt und der Raum optisch vergrössert..." 5 Ferdinand Kobell táj festészetének fejlődése 1774től új szakaszba lépett. Ekkor kezdődött el a mainzi hercegérsek, választófejedelem, F. C. Joseph von Erthal aschaffenburgi rezidenciájának felújítása. A természetkedvelő uralkodó több tájfestőt foglalkoztatott, vagy bízott meg a festői szépségű környék megörökítésével. Anton Hickel, Christian Georg Schütz vettek részt kastélyai, palotái díszítésében, majd 1786-ban a már évek óta foglalkoztatott udvari tájképfestőjétt Ferdinand Kobellt bízta meg tizenöt nagyméretű tájkép megfestésével, amelyek az Aschaffenburg környéki tájat ábrázolják. 6 Ezt a hatalmas feladatot Ferdinand Kobell fia, Wilhelm közreműködésével végezte el. 7 Bushart az aschaffenburgi tájképekről találóan írja: „Die Landschaft breitet sich streifenhaft in endlose Weite aus, als sei sie aus einem hochgelegenen Fenster gesehen". 8 Az aschaffenburgi tájakkal egyidőben, 1786-ban jelzett magyarországi festmények nem képezhették ugyan e fekvő formátumú sorozat részét, de azokkal azonos szemléletet tükröznek. Busharttal egyetértve elmondhatjuk, hogy e művek olyanok, mintha egy palota nyitott ajtajából tekintenénk ki a környező tájba, bár a tájak topografikus helyét nem sikerült azonosítanom. Valószínűleg az Aschaffenburg környéki táj motívumainak mesteri összekomponálásai, amelyeken Kobell az ideálisan szép tájat úgy festette meg, hogy a 17. századi holland mesterek példái is tovább hatnak, a Majna, vagy Neckar vidék, dombos, hegyes tája, az előtérben a szélen az összehajló fák, a fák tövében pihenő alakok, az úton haladó lovas, kísérőjével pedig a holland mestereket idézik. A két Magyarországon őrzött Kobell mű a mester fiatalkori, a táj különböző hangulatait (napsütés, vihar) megragadó, egymást így kiegészítő műveire is emlékeztetnek. A „Folyóparti táj napsütésben" című kép balszélén ritkás lombú magas fa, az előtérben ferde fatörzs, és kőtömbök vezetik a tekintetet a méh/háttérből kanyargó folyóra, amelynek jobb partján út vezet. A középtérben jobbra vörösruhás lovas, akit puskás, kékeszöld ruhás vadász kísér, mögötte fehér kutya fut. A parton teheneket legeltető pásztorok. A folyón négy bárka úszik. A jobbparton a háttérben erdős domboldalon várrom, távoli szürkés hegyek. A napsütésben ragyogó világos, lazúros színekkel festett táj fölé rózsaszín felhős ég borul. A „Vihar közeledik" című festmény baloldalán facsoport, sötétlombú fákkal, balra egy a fa tövében pihenő pásztorlányka és pásztorok, körülöttük juhnyáj és egy kutya. A középtérben és a jobboldalon, az előtér irányába folyócska tart, amely tóvá duzzad, majd a szélen hatalmas kövek között vízesést képez. A középteret megvilágító fénysávban jól kivehetően ekhós szekér, mellette férfi halad. A túlparton sziklás hegyek várrommal, templom. A tájat a szürkés sárga viharfelhők közül előtörő fény sávokban, illetve felvillanó foltokban világítja meg. Ez a megvilágítási mód, valamint a fák koronájának gömbszerű rajzolata elsősorban Ph. Köninck hatását tükrözi. Lehetséges, hogy a „Vihar közeledik" című festmény, amelyen „F. K" monogram és „1786" jelzés látható Ferdinand és fia, Wilhelm közös műve, ugyanis izgatottabb ecsetkezelésével, a távolabbi fák rajzosabb ábrázolásával különbözik a finoman, oldottan, porcelánosabban festett „Folyóparti táj napsütésben" című festménytől. Wilhelm von Kobell 1786-ban, abban az esztendőben tehát, amikor apja a magyarországi képeket jelezte, megörökítette az alkotóereje csúcsán lévő mestert. 9 A szerző számára
