Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

GALAVICS Géza: A „képtelen Gödöllő" és más történetek (Három legenda Grassalkovich Antalról)

15 Korabinsky János lexikonában tudósít arról, hogy Mária Terézia látogatása óta Gödöllőn: „wird ein Zimmer das Theresienzimmer genennet. Dieses ist mit der kostbarsten Materie ausstafirt, und überaus glänzend eingerichtet. Das Bett ist unter einem Baldachin, welcher von rothem Damast mit goldenen Borden, Treffen und Franzen versehen ist. Unter den Kostbarkeiten womit dieses Zimmer pranget, befindet sich auch das hohe Büdniss dieser verewigten Kaiserinn Königinn von einersehr geschickten Pinsel gemalt." (GeographischHistorisches und Produkten-Lexikon von Ungarn. Preßburg 1786, 204-205.). Vályi András is említi a Mária Teréziaszobát, mely „kegyes, jó Királynénknak mesterségesen készült életkori testállásához hasonló nagy képével díszít te tett." (Magyar Országnak leírása. Buda 1796-99, II. 50-51.). Magának a Mária Terézia-szobának eredeti képét a Mária Terézia-képmással együtt Ripka munkája őrizte meg, s mi is ez után közöljük, (ld. 14. j., említése a 45, képe a 71. oldalon). 16 Mária Terézia gödöllői képmása a második világháború során tűnt el, ugyanúgy, mint az a hozzá közel álló s szintén egészalakos Mária Terézia-portré is, amelyet az eszterházai kastélyban őriztek s Meytensként tartottak számon. Ez utóbbi színes nyomatát közli Marczali H.: Magyarország története D.I. Károlytól a bécsi kongresszusig (1711-1815). Budapest, 1898, címlap előtt. - Jean Etienne Liotard Mária Teréziát - és férjét, Ferenc császárt - két alkalommal is megfestette Bécsben. Először 1743/44-ben mellkép formátumban, majd 1762-ben félalakos és térdkép kivágatban. Ha a királynő 1751-ben valóban megküldte Grassalkovich Antalnak saját és férje portréját, ami egyáltalán nem kizárt, akkor ez csak az 1743/44-ben készült portré lehetett, amelyből több változat és még több egykorú kópia található szerte Európában, köztük - egykor és ma - Magyarországon is. (Liotard Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc arcképeiről lásd Loche, R.-Roethlisberger, M. : L'opéra compléta di Liotard. Milano 1978, 245-252, Kat. Nr. 58-66, továbbá Maria Theresia und ihre Zeit. Schönbrunn 1980, Ausstellungskatalog. Kat. Nr. 15.01 -15.03,21.01-03, 7020-21,101.03.). Magyarországon ma egyetlen Liotard nevéhez köthető Mária Terézia ábrázolásról tudunk s ez a kép 1868-ban már a Magyar Nemzeti Múzeumban volt, ahonnan 1893-ban a Történelmi Képcsarnokba került. Ez a képmás Mária Teréziát csak a magyar koronával ábrázolja, tehát minden bizonnyal eredetüeg is magyar tulajdonos számára készült. Még azt sem zárhatjuk ki, hogy eredeü őrzési helye esetleg Gödöllő volt, s a család kihalása után ez a kép is a többi műtárgy sorsára jutott s új tulajdonosai kiárusították. A kép ma is a Történelmi Képcsarnokban található (krétarajz, 80x67 cm, ltsz.: 484), azonban a háború alatt súlyosan megsérült, arcának nagyobb része hiányzik s a pasztell finom részletei lekoptak. (A Magyar Nemzeti Múzeum képtárának festményei és grafikai állaga. Budapest 1909,1. füzet, 609-610.) A képet még háború előtti állapotában reprodukálta Vayer L.: Régi magyar uralkodók. Budapest, 1942, 33. tábla s mi is ez után közöljük. - A Liotard szakirodalom szerint a képnek 1935-ben Budapesten Frigyes főherceg tulajdonában volt egy replikája s ezen kívül ismert volt miniatűr változata is: Loche, R.-Roethlisberger, M.: ijn. Kat. Nr. 64.). Ezeken kívül korábban Pálffy tulajdonban is volt a Mária Terézia-képnek egy olyan változata, amely a királynőt három koronával ábrázolta, s ennek a képnek a Lotharingiai Ferencet ábrázoló párdarabja is megvolt. Egykor mindkettőt a királyfai kastélyban őrizték (Gróf Pálffy János... hagyatékában összeírt festmények, miniatűrök és grafikai lapok. I. füzet. Budapest, 1910, 456.). A 71x64,2 cm-es Mária Terézia képet és a 80x65,7 cm-es Ferenc császár képet 1924-ben árverezték el Pöstyénben (Loche, R.-Roethlisberger, M. i.m. Kat. Nr. 65.). 17 A királyképeket említi Korabinsky János Almanach von Ungarn auf das Jahr 1778 (Wien 1778, 345) című munkájában s a 15. jegyzetben említett Lexikonában is (Pozsony 1786, 204), továbbá E. von Rothenstein: Reisen durch einen Theil vom Königreich Ungarn seit dem Jahr 1763. In: Bernoullis Reisebeschreibungen. Bd. IX. Berlin, 1783.249 (,,... in kleinen Miniaturbildern alle ungarische Könige bis auf jetzige Zeit abgemalt sind"). A kerti ház belsejének múlt század végi fényképét közli Ripka i.m. (ld. 14. j.) 27, aki arról is tudósít, hogy a képekből 1848-ban néhány elvesztett, s azokat báró Sina Simon pótolta. Hogy 1945 után a gödöllői királyképekből 14 db - már a budai várból - a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokába került, azt csak legújabban azonosította Dávid Ferenc, akinek ezt a kiegészítést köszönöm. - A Mausoleum metszeteinek népszerűségéről, számos másolatáról Rózsa Gy.: A magyar történetábrázolás a 17. században. Budapest, 1973, 60-80. Munkájának „Táblaképek-katalógus"-ában külön számot kaptak az irodalomban említett és elkallódottnak tudott gödöllői királyképek (71, Nr. 14), s külön számot a budai várból bekerült képek, amelyeket feltételesen kapcsolatba hozott a gödöllői képekkel (71-72, Nr. 16). Ez utóbbi tételhez tartozó jegyzetben felsorolja a múzeumba bekerült 14 képet - méretük 69x69 cm -, de valamennyit 19. századi másolatnak tartja. Ripka régi fényképén 13 királyfigura látható (6 magyar vezér és 7 magyar király), de közülük egyik sem került be a háború után a múzeumba. 18 A pozsonyi Grassalkovich-palota balodali rizalitjában az I. emeletre felnyúló kápolna teljes belső terét falképek díszítik. Az elmúlt évben a palota rekonstrukciójának megkezdésekor .kerültek elő". Nem voltak ugyan soha eltakarva, csak éppen több évtizeden át nem voltak hozzáférhetők, s ezért pl. a II. világháború utáni valamennyi szlovák művészettörténeti munkából és topográfiából hiányoznak. A két boltszakaszos tér szentélymennyezetét a Szentháromság, a hajóét egy festett kupola, a kápolna oldalfalait pedig festett vázák és a négy evangélista ábrázolása díszíti. A falképeket a 19. század második felében vagy a végén erősen átfestették, s vannak olyan részei, mint pl. az oldalfalak, ahol egyes részleteket egy méterrel magasabban újra megfestettek. Tisztításuk még csak elkezdődött. - Kapossy János feljegyzéseiből tudjuk, hogy az ifjabb Grassalkovich Antal 1771 -ben (a pozsonyi) August festőnek az ivánkai kastélykápolna kif estesekor előírta, hogy Pichlernek a pozsonyi palotakápolnájába festett különleges rózsáit (rozettáit? - „Rosen auf eme dicke Art") kövesse. Mojzer Miklós ebből - logikusan - arra következtetett, hogy a pozsonyi palota kápolnájának freskóit Josef Pichler festette (Mojzer 10. j.-ben i.m.: Kapossy János jegyzetei:.. 252-254, 257), sőt azt is felvetette, hogy a Grassalkovich által 1761. április 19-én approbált festett kupolaterv is Pichlertő! származhat (ugyanott). A bécsi Josef Pichler saját korában is arról volt ismert, hogy már az 1760-as évektől elvetette a barokk illuzionizmus szemléletét, s igen határozottan klaszszicizáló, erősen architektonikus karakterű, grisaille tónusú festészetet képviselt. Fő műve az austerlitzi (Slavkov u Brna) Kaunitz-kastély dísztermének és kápolnájának 1767-ben készült falképdíszítése.