Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

GALAVICS Géza: A „képtelen Gödöllő" és más történetek (Három legenda Grassalkovich Antalról)

Pichler egykorú értékeléséről de Luca, I.: Das gelehrte Österreich. Wien 1778, 339, ahol felsorolják Pichler magyarországi müveit (Pozsony, Pálffy-palota mennyezetképe 1766, Cseklész plébániatemplom, szentélyfreskó 1773) is, de a Grassalkovich-palota kápolnáját nem említik. Austerlitzi munkájához lásd Prokop, A.: Die Markgrafschaft Mähren in kunstgeschichtlicher Beziehung. Wien 1904, Bd. IV. 121920. Az austerlitzi falképei azonban azt sugallják, hogy a pozsonyi kápolna szentélyének mennyezetképe és látszatkupolája nehezen lehet Pichler alkotása. Szemben az oldalfalak dekorációjával, váza- és füzérdíszeivel, hevederíveinek rozettáival, amelyek oeuvre-jébe jól beilleszthetők. Az eredeti falképek feltárása és tisztítása után valószínűleg a mennyezet falképeinek mestere is meghatározható lesz. 19 Grassalkovich Antal mozaikportréját legelőször Vályi András említi 1799-ben: „A Hertzegi imádkozó hely alatt ... szemléltetik néhai gróf Grazsálkovich (így!) Antal uraságnak különféle kövekből kirakott s jelesen eltalált mejj képe" (ijn. ld. 15. j. II. 50); képét közli Bartal (ijn. ld. 1. j. 11,24). Noha a 18. században a mozaikportré meglehetősen ritka, Grassalkovich mozaikportréja nem egyedülálló. Ez a nagyhagyományú műfaj az 1760-as években a bécsi udvari körökben tűnt fel újra, s ennek más magyarországi példáját is ismerjük: a Grassalkovichcsal közeli kapcsolatban álló bécsi érsek és váci püspök, Anton Migazzi maga készíttette el mozaikképmását, s azt a váci székesegyház egyik kupolapillérén helyezte el (Pest megye műemlékei. Szerk. Dercsényi, D. Budapest 1958, II. 296). A Grassalkovich képmással közel egykorú, Pompeo Batoni II. Józsefet és testvérét, Lipót főherceget ábrázoló híres képéről (1769, Wien, Kunsthistorisches Museum) szintén készült mozaik-kópia (ugyancsak a Kunstrhistorisches Museumban). Említi Krása, S. (Maria Theresia und ihre Zeit. Schönbrunn, 1980. Ausstellungs-katalog, Kat. Nr. 101.04.) - Grassalkovich metszetportréját S. Zeller készítette el, közli Pataky D.: A magyar rézmetszés története. Budapest. 1951 251, képe 327. Ez is félalakos magyar ruhás képmás, mint a következő olajképek is: l.Magyar Nemzed Múzeum Történelmi Képcsarnok (93,5x42,5 cm, ltsz.: 55.10); 2. Magyar Nemzeti Galéria (93x73,5 cm, ltsz.: 75.2 M), közli Buzási Enikő, in: A Magyar Nemzeti Galéria régi gyűjteményei. Szerk: Mojzer M. Budapest 1984, 163164.; 3. Máriabesnyő, kapucinus templom, említi Pest megye műemlékei. Szerk. Dercsényi D. Budapest 1958, I. 408, (99x78 cm); 4. Keszthely, Festetich-kastély, a lépcsőház faburkolatába beépített portrék között, 5-6. Eger, Dobó István Vármúzeum (99,5x70 cm, ltsz.: 55.386, valamint 90,5x72,5 cm, ltsz.: 55.378). Ez utóbbi képek ismeretét Cennerné WUhelmb Gizellának, fotóit Lengyel Lászlónak köszönöm. - Két olajfestményt ismerünk, amely Grassalkovich Antalt a Szent István-rend díszruhájában ábrázolja. Az egyiket régen a gödöllői kastélyban őrizték (reprodukálja Ripka ijn. ld. 14. j. 237.) s lehetséges, hogy azonos azzal a képpel, amelyet a gödöllői múzeum megbízásából jelenleg Rádi Ferenc restaurál, s egy kabinetképet, a Magyar Történelmi Képcsarnokban (29x19 cm, ltsz.: 356), közli Cennerné Wilhelmb G.: A magyar történelem képeskönyve. Budapest 1962,208. - Grassalkovich portréját temetésekor castrum dolorisán is elhelyezték (említi Bartal ijn. [ld. l.j.] 31, a temetés részletes leírásával). 20 Az esetet / G. Kohl hallotta eszterházai látogatásakor s útleírásában tette közzé: Reise in Ungarn I. Dresden und Leipzig 1842, 24. Öt jelöli meg forrásként Tóth Béla is, i.m. (ld. l.j.) I. 372-373, aki azonban a történetet Kismartonba helyezte át. 21 Ezt a históriát Czobor József grófról jegyezték fel, aki Mária Terézia korában élt. Azt is tudták, hogy a tét 1000 arany volt s a vesztes Marchese Francesco Taroucca volt. Tóth Bélánál (i.m. ld. 1. j. I. 380-381.) Correggio, Reiner Bertalannál (i.m. ld. 1. j. 27.) Guido Reni-kép szerepel. 22 A disztichonról szóló történetnek is több változata ismert. Reiner Bertalannál (ijn. 25.) a vers a pesti Grassalkovich-palota avatására készült, szerzője „némelyek szerint Szegedi jezsuita páter, mások szerint Hanpai (így!) hatvani kapucinus" volt, Ripka Perencznél (ijn. ld. 14.j. 235.) Hangay hatvani kapucinus barát a verset a gödöllői kastélyra írta, s hasonlóképpen Tóth Bélánál is (ijn. ld. 1. j. I. 383-384), nála viszont Hangay Zakariás piaristaként szerepel. Ripka és Tóth Béla ugyanott közlik az alkalmi poéta saját jóslatát megcáfoló ellen-disztichonját is: Congeries lapidum multo conges ta laboré Nec met, nec istas alter habebit opes. (Kőhalmaz sok fáradsággal gyűjtve rakásra Megmarad s idegen nem lesz birtokosa.) DREI LEGENDEN ÜBER DEN BAROCKMÄZEN ANTAL GRASSALKOVICH Antal Grassalkovich (1694-1771) war einer der bedeutendsten Mäzene im Ungarn des 18. Jahrhunderts, der unter seinen Zeitgenossen eine einzigartige Karriere durchlief. Der mittellose junge Adelige ist innerhalb von wenigen Jahrzehnten ein einflußreicher Politiker, Herr von ausgedehnten Besitztümern, und Präsident der Hofkammer geworden, Kaiserin Maria Theresia dekorierte ihn als seinen bevorzugten Vertrauten mit dem Sankt-Stephans-Orden. Er betrieb den Ausbau des Königsschlosses in Ofen (Buda) für Maria Theresia und wurde der Inspektor dieses Bauvorhabens, entfaltete aber auch auf seinen eigenen Gütern eine rege Bautätigkeit. Er richtete seine Residenz in Gödöllő bei Pest ein, und dieses Schloß wurde in Ungarn bei zahlreichen Schloßbauten zum Vorbild genommen. In der älteren ungarischen Kunstgeschichte wurde in diesem Zusammenhang der Begriff „Grassalkovich-Stil" geprägt. Die ungewöhnliche Karriere von Grassalkovich wurde bereits zu seinen Lebzeiten von Legenden umwoben, die im 18. und 19. Jahrhundert auch aufgezeichnet wurden.