Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)
GALAVICS Géza: A „képtelen Gödöllő" és más történetek (Három legenda Grassalkovich Antalról)
Innentől kezdve azonban ez már egy másik történet, amelyet építészek és művészettörténészek, restaurátorok és mesteremberek, beruházók és kivitelezők írnak. Ám a mai történéseket két évszázad múltán aligha kísérik majd legendák. Nem úgy, mint egykor Grassalkovich Antalét, akinek igazi életműve az a karrier, amely a róla szóló legendákban oly láttatóan őrződött meg. Az akkori emlékezet az arra érdemeseket így óvta meg a feledéstői. A mostaniak már csak magukra számíthatnak, legendákra aligha. JEGYZETEK 1 Mária Terézia 1751. augusztus 10-11 -én (másutt augusztus 11- 12-én) járt Gödöllőn. A látogatásáról szóló történeteket kiadta: Reiner B.: Magyar kultúrképek. Budapest 1891,1628; Tóth B.: A magyar anekdota kincs. Budapest 1898,1. 367-370. Úgy tűnik, hogy a Grassalkovich-legendárium legfőbb hordozója és ébren tartója az általa alapított máriabesnyői kapucinus kolostor volt, már Grassalkovich idejében kedvelt búcsújáróhely. A történetek újkori lejegyzéseit legszínesebben éppen a búcsújáróhely közönsége közt terjesztett Máriabesnyő történetében (írta P. Bartal Ince kapucinus rendi áldozópap „eredeti és más hiteles források után". Esztergom 1929 2 ) találjuk meg. A nyári szánkázás és a cserépbögrék legendáját a 22-23. oldalon. Ez utóbbi történetben Mária Terézia annyira meghatódott Grassalkovich alázatosságán aki itt nemcsak a cserépbögréket, hanem elnyűtt diákkori ruháját is megőrizte -, hogy a királynő egy forró könnycseppet hullatott az ócska ruhára. S a legenda szerint Grassalkovich a könny helyét gyémánttal rakatta ki. 2 A kapucinusok azt is számon tartották, hogy II. József 1784. október 20-án utazott át Gödöllőn és Máriabesnyőn, de egyik helyen sem állt meg, nem akarta, hogy üdvözöljék. P. Bartal im. 61. 3 Mária Terézia látogatásának és az ahhoz kapcsolódó ünnepségeknek egyetlen képzőművészeü dokumentumát ismerjük, a gödöllői éjszakai díszkivilágítás pompás tervét. Közzétette Kapossy, 1: A gödöllői illumináció. Napkelet 1923. 994995. 4 A nyári szánkáztatás vándormotívum jellegére s francia eredetére Tóth Béla figyelmeztet, ijn. 368. A kapucinus hagyomány ezt az eseményt Mária Terézia látogatásának második napjára teszi: P. Bartal im. 23. 5 A Liotard-hagyományról Reiner im. (ld. 1. j.) 23., Fessier Ignácról Tóth im. (Id. l.j.) 370. 6 Grassalkovich pályájáról s magáról a családról máig legrészletesebb Závodszky L. : A Grassalkovich-ok. Turul 45(1931) 66-83, dokumentumokkal. Némiképp legendás közelítésben, de bizonyosan egykorú forrásokat is felhasználva Bartal ijn.(ld. l.j.) 10-68. 7 Dávid, E: Az idősebb Grassalkovich Antal jegyzéke egyházi építkezéseiről, 1771-ből (Ugyanebben a kötetben), amelyet még kéziratban olvashattam. A pozsonyi palota „Capeüa publica" jogállásáról szóló adatot szintén neki köszönöm, miként számos, a Grassalkovich mecenatúrára vonatkozó további információt is. 8 Esterházy Pál fogadalma úgy szólt, hogy amely szentnek ünnepén kapja meg (a várt) címet vagy rangot, annak a szentnek köszönetül szobrot állíttat. Lásd Galavics G.: A mecénás Esterházy Pál (Vázlat egy pályaképhez) Művészettörténeti Értesító 37 (1988) 146-147. 9 A kapucinusok megtelepedéséről részletesen P. Bartal im. (Id. 1. j.) 23-68. A bécsi kapucinusok párhuzamát említi Votin I: Máriabesnyő, kegytemplom. Tájak, korok múzeumok kiskönyvtára. 94. Budapest é. n. 10 Kapossy J. : A gödöllői illumináció. (ld. 3. j.), U.Ő. : A Grass alkovichok mint műpártolók. Napkelet 1924. 304-309.; ZádorA.: A Grassalkovich levéltár kerttervei. Magyar Művészet 17 (1931) 581-598.; Révhelyi, E.: A régi Buda és Pest építőmesterei Mária Terézia korában. Budapest 1932. A háború utáni irodalomból: Pest megye műemlékei. Szerk DercsényiD. I. Budapest, 1958, 386-409.; Kelényi Gy.: A gödöllői Grassalkovich -kastély intérieur-tervei. Építés,-Építészettudomány 5 (1974) 461-467.; Voit P.: A francia barokk művészet jelenségei Magyarországon. In: Magyarországi reneszánsz és barokk Művészettörténeti tanulmányok Szerk Galavics G. Budapest 1975,451-4714$ legfőképpen Mojzer M.: Adatok Mayerhof f er András működéséhez. Művészettörténeti Értesítő 5 (1956) 136-145., U.Ô.: Torony, kupola, kolonnád. Budapest, 1971.; 11.6.: Az idősebb Grassalkovict Antal jegyzéke a birtokain végzett építkezéseiről, 1771-ből. Művészettörténeti Értesítő 33 (1984) 78-81., V.o.: Kapossy János jegyzetei az egykori Grassalkovich levéltár elpusztult tervtáráról. Művészettörténeti Értesítő 37 (1988) 252-258. 11 Grassalkovich mecénási tevékenységét először Kapossy János foglalta össze 1924-ben (ld. 10. j.). 12 Mojzer M : Torony, kupola, kolonnád, (ld. 10. j.) 13 A Grassalkovich-levéltár terveit ma már csak Kapossy János feljegyzéseiből ismerjük amelyet Cennerné Wilhelmb Gizella bocsátott a kutatás rendelkezésére. Közzétette Mojzer Miklós a Művészettörténeti Értesítő 1988-as számában (ld. 10. j.; megjelent 1991 -ben.) 14 A pozsonyi Grassalkovich-palota lépcsőházának szobraival először Pigler Andor foglalkozott részletesebbea (Jegyzetek az osztrák klasszicizáló későbarokk szobrászathoz. Archaeologiai Értesítő 41 [1927] 170-180.), s a korábban Donner nek tartott szobrok közül kettőt - Ceres és Bacchus szobrát - J. Ch. Wilhelm Beyernek, a Vulkán és Hóra kevésbé kvalitásos szobrait pedig ismeretien mesternek tulajdonította. A további szakirodalom őt követi. Legújabban Rusina, /.; Renesancná a baroková plastika v Bratislave. Bratislava 1983, 120-121. - A gödöllői kastély szobrászati díszével a gazdag művészettörténeti szakirodalom feltűnően keveset foglalkozott, így pl. sehol sem említik a Magyarországon típusában is igen ritka lószobrot, amely a gödöllői lovarda előtt állt. Képét közli Ripka R: Gödöllő, a királyi család otthona. Budapest 1896, 18., képe a 25. oldalon. - A gödöllői és a hainburgi Mária-oszlop közti stiláris összefüggésről és ennek nyomán a gödöllői szobor emlék atü*ibúciójáróMggfaizy M.: A barokk szobrászat Magyarországon. Budapest 1959,1. 66.
