Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)
JÁVOR Anna: „Sedes Sapientiae". Gottfried Bernhard Göz festménye magyar magántulajdonban
got szerez, 1737-ben a Klauber-fivérekkel együtt közös kiadót alapít, kenyérkereső foglalkozása elsősorban a grafika. 1742-től önálló kiadó, két évre rá udvari festő és rézmetsző, sőt, a pontozómodor és a színes technika tökéletesítéséért Mária Terézia külön is kitüntette. 1739-ből ismertek első freskói, de korábban már valószínűleg működött az Augsburgban hagyományos homlokzatfestés műfajában. Főként egyházi, sőt rendi megrendelésre dolgozott, legjelentősebb freskóciklusait Birnauban (1748-tól), Regensburgban (1755-62 között) és Ambergben (1758) alkotta. A leitheimi nyári kastély mennyezetes falképegyüttese (1751) a monumentális világi rokokó egyik legvonzóbb emléke. Olaj képei oltárokra készültek, olykor házi ájtatosság céljára, 1745-47-ben a stájerországi Admontba 24 darabból álló kolostori szentképsorozatot szállított. Intelligens, tanult művész, aki maga is vállalkozott az adott ikonográfia továbbfejlesztésére. Göz 1774ben halt meg Augsburgban, kortársai még életében megörökítették pályafutását. „In gremio Matris sedit Sapientia Patris" - a metszet körirata a Madonnát magában foglaló térbeli kartuson a Maria gravida-ábrázolásokat asszociálja és Göz egyik főművét, a birnaui zarándoktemplom szentélyének mennyezetfreskóját (3. kép). Itt a kígyón taposó Immaculata emelkedik a magasba a négy teológiai erény körében, a feliratos szalag szerint mint „Mater pulchrae dilectionis", és az ölében fénylő Gyermek maga az Isteni Bölcsesség. A bonyolult Mária-program, melyet a felszentelési prédikáció verbalizál, és amely itt az ótestamentumi Esztertől mint tipológiai előképtől kezdve a helybéli kegykép aktuális tiszteletéig ível, gyakori jellemzője a délnémet rokokó templombelsőknek, amelyek ikonológiai értelemben válnak - a kevésbé kifejtett esetekben is -, mint „aula mariana", a Bölcsesség Székhelyévé. 5 Az elvont hittudományi téma a freskófestés technikai tökélyével nehezedik jámbor közönségére. Ennek eszköze a valamennyi megjelenésekor „bájos" Szűz primer szépségén túl a szín- és fénykezelés filozofikus derűje ős az érzéki megcsalatás nagy barokk vívmánya, a virtuóz látszatarchitektúra. Ebben a viszonylag konzervatív konvex-konkáv térbővítményben megtalálhatni - kifordított perspektívával - a Sedes Sapientiae-táblakép áttört kupolaszeletét, homályos körcsarnokát, pálmaágat növelő volutáit. 6 Maga Mária a Gyermekkel, 18. századi „Szép Madonna", rendszeresen visszatér Göz oltárképein és az azokhoz készült rajzokon is. Az egrihez legközelebbi példát két Maria lactans nyújtja éppen a birnaui kegytemplom (2. kép), illetve az admonti bencés rendház Szent Bernát-képén, mégpedig mindig jobb profilból. A hét szabad művészet kariatidái a freskók Erény-, ill. világrész-alakjaihoz hasonlóan értelmező funkciójú másodszereplők, elnagyolt figuráik, olykor a drapéria, másutt egy kézmozdulat azonosítható olajképeken, metszeteken, rajzokon. 7 A tárgyi szimbólumok, apró rekvizftumok „praktikus" képi beépítése a grafikus Göz és az augsburgi illusztrátorok bevett, „franciás" gyakorlata, bár az elsődleges jelkép, a tükör, éppen a birnaui freskón jut fontos, valódi szerephez. A kellékek közé sorolódik viszont a Szentlélek galambja, és az építményt föld- és éggömbök, könyvek, papírtekercs és távcső, mérnöki eszközök és egy felfüggesztett tintatartó bizarr csendélete díszíti. 8 A fentiek alapján úgy vélem, hogy a Sedes Sapientiaekép és Gottfried Bernhard Göz több jelentékeny műve nemcsak egyazon teológiai gondolatkörnek, hanem a képi megközelítésnek is ugyanabból, egy művész oeuvre-jére leszűkíthető világából való, és kapcsolatukat erősíteni látszik a magyarországi kép sima, kicsiben is nagyvonalú festésmódja, kiemelkedő kvalitása. De mi ez a kép? Nem a metszet vázlata, hiszen ahhoz túlságosan nagy és kidolgozott; a grafikákhoz festett előképek műfaja amúgy jól körülhatárolható. Az, hogy nem a metszet után készült, a fejtegetés kiindulópontja volt, jóllehet a 18. század közepén technikailag minden lehetséges e téren - és térségben -, a felcserélt oldalak ténye korántsem szolgál egzakt bizonyítékul. Tudjuk, nem minden grafikus fordította meg a kompozíciót, így pl. Maulbertsch után Schmutzer mindjárt tükörképesen karcolt, s a levonat újból az eredetivel egyező; de készült Göz rajzáról is oldal-azonos metszet. Ismertek Augsburgban, éppen Klauber-lapok nyomán, oldal-visszafordftott ál-vázlatok, sőt, nálunk Josef Zach (és/vagy Kracker) is megfordította Petitot markotányosnőjét a noszvaji falképen. 9 Ez a festmény mégsem készülhetett a Klauber-metszet ilyetén felhasználásával és egy közbülső, tükörképes grafikai lap közvetítő szerepe is kizárható. Festője az eredeti rajzot alkotta újra talán megrendelésre, vagy a téma iránti megkülönböztetett figyelem okán afféle kegyképpé, amely ezzel a Lorettói Litánia-sorozatokból kiemelve, önálló életet kezdett. Műtermi mesterremek, műfajtalan, öncélú „Prachtstück", amely bizony társtalan a freskó- és oltárképfestő Göz nemrég katalogizált életművében. Az attribúciót - szignatúra híján - természetesen csak egy hiteles rajz-eredeti tudná végképp igazolni, ilyenről azonban (egyelőre) nem tud a korszerű monográfia. Az egri kép történetét múlt századi tulajdonosáig, Samassa érsekig tudjuk visszafelé követni, tőle mint Kracker műve hagyományozódott utódaira. Nem kizárt, hogy valóban jóval régebben őrződik Egerben a festmény, sőt, akár Kracker - munkaeszközként forgatott - gyűjteményéhez is tartozhatott. 10 Az ilyen festői előkép-kollekciókat egyrészt források, másrészt nyilvánvaló motívumátvételek révén lehet rekonstruálni, két esetben azonban nem vezet eredményre a visszakeresés: a legismertebb barokk toposzok és a szélsőséges, gyakran nonfiguratív rokokó ornamens-rendszerek esetében. Ez utóbbi képi világ terjedése, hála éppen az augsburgi kiadók ténykedésének, minden irányú és ellenőrizhetetlen, szobrászati megfelelőjéé pedig egyenesen megmagyarázhatatlan a hatásmechanizmusok felgöngyölítésének szokásos módszerével. Bár nagyon fontos a migráció, a művészi tapasztalás, olykor ezek hálóján kívül, pusztán a formai lehetőségek logikája hoz létre például Wieskirchéhez hasonló - „internacionális" - rokokó intérieuröket Monokon, Szlovéniában és Lemberg környékén. 11
