Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

PETROVÁ-PLESKOTOVÁ, Anna: Adalékok Anton Schmidt festő életútjához és pályakezdéséhez

lyezik, melyekkel a művész a bányavidéket jelezte. A főka­pu és a lépcsők körül elhelyezett allegorikus figurák a hét, ma Közép-Szlovákia területén fekvő bányavárost képvise­lik címereikkel: Bélabányát (Banská Belá) - Új bányát (Nova Bana) - Selmecbányát - Besztercebányát (Banská Bystrica) - Bakabányát (Pukanec) és Libetbányát (Lubie­tová); középen áll Körmöcbánya megszemélyesítője, akire az aranyat szimbolizáló napsugarak esnek, s ezek világítják meg a feliratos kartust, amely fölé három főherceg alakját - középen a trónörökös Józsefet, bal oldalt Károlyt, jobb oldalt Lipót Pétert (itt mint „Petrus") - helyezték. A kar­tus két oldalán lévő, a balusztráddal váltakozó posztamen­seken az Igazságosság, a Remény, a Nemeslelkűség és az Állandóság (Iustitia, Spes, dementia, Constantia) jelké­pes alakjai találhatók, följebb az oszlopok között további szimbolikus figurákat látunk - GEOMETRIÁT (Mér­tant), MATHESIST (Tudományt, illetve Csillagászatot), a hét bányavárost jelképező alakot (?) és a veszélyt megtes­tesítő HYDRAT amelyet a Habsburg-uralom legyőz. A megtört főpárkány fölötti attika-emelet fülkéjében függ a Lotharingiai Ferenc császár képmását ábrázoló medalion. A világtájakat szimbolizáló négy, apró alak tartja Magyar­ország címerét a bemélyedés fölött A konstrukció kartusok­kal körülfont obeliszkben végződik, melyen Isten szeme lát­ható. A díszkapu két oldalán szintén obeliszkek állnak, csú­csaikon a Habsburg birodalmi sassal, mellettük talapzatokon balról Apolló, jobbról a Habsburg-hatalmat jelképező Herku­les alakjával. A ma már elmosódott feliratból a Körmöcbá­nyát képviselő allegorikus figura fölötti kartuson a kronoszti­kont nem lehet jól olvasni, de a főhercegek gyermek-alakjai a tervet Lotharingiai Ferenc császár látogatásával hozzák kapcsolatba. Körmöcbányához hasonlóan a nagyrabecsült vendég méltó fogadtatását készítette elő Selmecbánya is, s ehhez hozzájárultak Schmidt diadalkapui. Az egyik, jelenleg a Szlo­vák Nemzeti Múzeum Selmecbányái Bányamúzeumának gyűjteményében található, a művész által jelzett, reprezen­tatív terv, konstrukcióját tekintve kevésbé igényes egyszin­tes oszlopos építményt ábrázol, mely azonban díszítésében nem marad el a körmöcbányai díszkapuk mögött. Oszlo­pait, hasonlóan a megtört architrávon elhelyezett két pár karcsú obeliszkhez, virágfüzérek fonják körül. A szerkezet teherhordó rendszerét balról egy kariatida, jobbról pedig egy atlasz egészíti ki. A diadalkapu boltozatán lévő kartus felirata Lotharingiai Ferenc császárt és Mária Terézia csá­szárnőt, Magyarország fenséges és kegyelmes királynőjét magasztalja. A boltozattal ellátott konstrukció fölötti jele­net a császári párt ábrázolja, akinek egy lovas mutatja a háttérben elterülő város felé vezető utat. Az ünnepi fogad­tatás jelenetét hódoló alakok és angyalok egészítik ki. Az efemer építmények hasonló elmés, részletekig kidol­gozott vázlatát mutatják Schmidt további tervei is, melye­ket többek között II. József és kísérete 1764-es látogatása alkalmából készített. Ebben az összefüggésben a bécsi aka­démián végzett tanulmányai mellett Giuseppe Galli Bibié­nával fönntartott kapcsolata és együttműködése különle­gesen hasznosnak bizonyult. E körülmények egybejátszá­sának köszönhetően nemcsak figyelemre méltó figuralistává nőtte ki magát, hanem a rokon díszlettervezői munkához szükséges feltételeket is elsajátította. A diadalkapu-terveket Schmidt Stanetti Dénes szobrász, Organista Simon és Kleins­falth Máté festők közreműködésével valósította meg. 38 Ismereteink Anton Schmidt alkotómunkájáról folyama­tosan bővülnek további művekkel, mind oltárképekkel, mind portrékkal és egyéb figurális kompozíciókkal. A kö­zép-szlovákiai bányavárosokban új otthonra talált és mű­ködési területéhez szorosan kötődő művész életútjának és művészi tevékenységének teljes megvilágításához azonban még további levéltári anyaggyűjtésre lesz szükség. írásunk­ban csupán néhány új ismeretünket igyekeztünk összefog­lalni és a belőlük adódó következtetéseket levonni. Úgy véljük, hogy ezek kijelölhetik a további kutatás útját. JEGYZETEK 1 Garas K.: Magyarországi festészet a XVIII. században. Bu­dapest 1955, 38, 69, 160, 191, 248-249, 268, 271, 279. 2 Lintnerová, E.: Nové poznatky k Zivotu a dielu barokového maliara Antona Schmidta na Slovensku. Sbornfk FFUK ­Historica 77 (1958) 233-234. A tanulmány a szerző „An­ton Schmidt, barokny maliar baflskych miest" című, a po­zsonyi Komensky Egyetem Bölcsészettudományi Karán 1957-ben készült szakdolgozatának kivonata. 3 Lintnerová, E. i.m., 233-234. Figyelembe véve azonban Schmidt vagyoni és társadalmi helyzetét, akit 1752. január 31-én Selmecbányái polgárrá nyilvánítottak (Horváth, R: Vytvamí umelci a stavební remeselníci v poslednych de­sat'roőiach feudalizmu. Vlastivedny éasopis 27 [1978] 191), aki a Selmecbányái Szentháromság téren a városhá­zával szemközt lévő házban lakott és a festészet terén a környék legjelentősebb megrendeléseivel bízták meg, a ha­lotti anyakönyv bejegyzése túlságosan lakonikusnak tűnik 4 A bécsi egyetemen készült szakdolgozat Wien, 1985. Kézirat. 5 Taufebuch Nr. 24, 199. o. 6 Taufebuch Nr. 25. 7. o. 7 Jávor A.: Kracker Bécsben 1719-1744/46. Művé­szettörténeti Értesítő 33 (1984) 198. 8 CcDeová, M.: S taré umenie v zbierkach múzea - katalóg. Martin 1989, 5.; és S taré umenie v zbierkach Slovenského národného múzea - Banského múzea. Vlastivedny casopis 40 (1991) 16. 9 Rizzi, W. G.: Das Schloß in Ebenthal in Niederösterreich und sein Festsaal von Giuseppe Galli Bibiena. In: Arx - Burgen und Schlösser in Bayern, Österreich und SüdtiroL Bozen 1984, L 3-7. 10 Galavks, G: Antonio Galli Bibiena in Ungheria e in Austria. Acta Históriáé Artium Academiae Scientiarum Hungaricae 30 (1984) 203: megemlíti pl. a melki bencés templom szószékére és négy oltárára készült tervét; 237.: a mistlbachi és a stam-

Next

/
Oldalképek
Tartalom