Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

PETROVÁ-PLESKOTOVÁ, Anna: Adalékok Anton Schmidt festő életútjához és pályakezdéséhez

mersdorfi templom oltárára, valamint a mannersdorfi kastélykápolna oltárának menzájára készült tervet; Rizri (ijn. [ld. 9. j.], S.) a bécsi Roffrano-Auersperg-palota dekorációját. 11 Schmidt dekorációs tervének reprodukcióját Id.: Prinz Eugen und das barocke Österreich. Katalógus. Bécs 1986. 100. sz színes kép, RizzL W. G. címszó-szövege uo. 395. 12 GöbeL J.: Der Bau des Kurhauses zu St. Stephan in Wien. Nachrichtenblatt des Vereines für Geschichte der Stadt Wien 5/60/Jg. Nr. 274. 28. f - az említett szerződés teljes szövegét közli. Schmidt a festményért 140 „guldent" kapott. A szerződés keltezése, valamint a „festőművész" (accad. Maler) cím megerősítik a Schmidt bécsi akadémián végzett tanulmányaira vonatkozó, már korábban közölt évszámok helyességét. 13 Rizzi adata i.m. (ld. 9. j.) 4., Galavics Gézára hivatkozva. 14 A festmény reprodukcióját ld. a 11. jegyzetben i.m., 384. (18., 19. kép) 15 Hajdecki, A.: Quellen zur Geschichte der Stadt Wien. Band VI., Wien 1908, 110. sz. (Nr. 7573) 16 Ld. Celková, M. A 8. jegyzetben idézett katalógusát, 5. A piargi (Stiavnické Bane) római kat plébánia-hivatalban lévő írások között semmiféle feljegyzést nem találtunk a két művész tevékenységét illetően. Csupán a templom felszentelésének időpontját említik, s mind az 1829-es canonica visitatio, mind a hR monogrammos szerző (Hadrian Radványi) kézirata: átiavnické Bane (Piarg) v XVIII. storoä - Príspevok k nábozenskym dejinám famosti, 1963, egységesen az 1754-es évszámot közli A templomépítés kezdetéről azonban már megoszlanak a vélemények. A canonica visitatio az 1733 körüli időpontot hR-szerző kézirata az 1752-es évszámot említi. A Súpis pamiatok na Slovensku III. kötete, Bratislava 1969, 255, pedig az 1736-os évet Nincs kizárva, hogy A. Schmidt festményeit a főoltár 1741-ben készült képéhez hasonlóan, a törökellenes erődből átépített Mitrovszky gróf költségére 1742-ben renovált korábbi kápolnából vitték át a templomba. 17 Petrová-Pleskotová, A.: Maliarstvo 18. storoéia na Slovensku. Bratislava 1983, 71. 18 Vö. Aurenhammer, H: Martino Altomonte. Wien-München 1965, 44. sz. reprodukció, továbbá Schemper-Sparholz, L: Unbekannte Altarentwürfe des 17. und 18. Jahrhunderts für die Wallfahrtskirche Maria Taferl. Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichte, 36 (1983) 221-231., 2. kép a 281. oldalon. 19 A főoltár Szent József-festménye nem A Schmidt műve, ahogyan ezt a 16. jegyzetben idézett Súpis pamiatok na Slovensku II L kötete közli, hanem a bécsi császári kamarai festő Franz Josef Wiedoné 1741-ből (Petrová-Pleskotová, A i.m. (ld. 17. j.) 64.) 20 Korabinszky, Johann Mathias: Geographisch-historisches und Produkten Lexikon von Ungarn. Preßburg 1786, 668. 21 A freskókat P. O. Dollinger festőművész restaurálta. (Balaia, G.: ReStaurátorské akcie v rokoch 1969, 1970 a 1971. Spravodaj Slovenskéhoz ústavu pamiatkovej starostlivosti a ochrany prirody Bratislava, stredisko Banská Bystrica 1973. 14. sz., 133-134., 158.) 22 Garas, K: i.m. (Id. 1. j.) 249.; Medvecky, 1: K problematike vyskumu pamiatok vytvamého umenia. Pamiatky a p rí roda 1976, 35.; Petrová-Pleskotová, A. i.m. (ld. 17. j.) 69. 23 Vö. Rossacher, K: Visionen des Barock - Sammlung Kurt Rossacher. Salzburg 1966, 117. 83. kép. 24 Aschenbrenner, W.-Schweighofer, G: Paul Troger - Leben und Werk, Salzburg 1965, 38-39. 25 SáSky; L: Stavebny dennfk Hyacinta Hangkeho z 18. storoiia (Druhá cast). Zbornik Slovenského národného múzea 72 (1978) - História 18., 165-194. 26 SáScy, L. i.m., 179. A továbbiakban (194) a szerző közli, hogy a korábbi irodalomban említett Dániel Buják azonos a Johann Stephan Bopovsky nevű bécsi festővel. 27 A bécsi Szent Ulrik-plébánia házassági anyakönyvének 1747es bejegyzése szerint „Johann Pojack, kais. Theatralmaler" volt Adam Roth mázoló esküvőjének egyik tanúja (Hajdecki A. i.m. [ld. 15. j.] 197). Az említett bejegyzésből kitűnik, hogy mind Schmidt mind pedig Bopovsky-Bojak Giuseppe Galli Bibiena munkatársa volt mindamellett a vezetéknév „Poiak" (Potak=Lengyd) alakja Szlovákiában „Bujádnak hangzott 28 Papco, 1: Historické portréty. Vyrvarny fivot 33 (1988:5) 35. Jelenleg mindkét portré, Pálffy János további arcképével együtt, a bajmóci (Bojnice) múzeum gyűjteményében található. 29 „SVNT VT ERVNT HORAE PASSV GRESSVQVE CARENTES VNA TAMEN VENIET QVAE TIBI DIDET ABI". A. Güntherová szerint (Güntherová, A.: Statny kaitiel' vo Svätom Antone. Pamiatky a múzeá 3 [1954] 121), aki a kronosztichonról még a freskó helyreállítása előtt készített feljegyzést, keletkezése az 1744-es évre tehető, míg a helyreállítás utáni állapot alapján a kronosztichonról az 1749-es év olvasható le. 30 A freskókat Peter Mendel restaurálta 1960/61-ben. (Peter Mendel - z reátaurátorskej tvorby. Martin 1982.) Az átfestés - főleg az összetöredezett freskók, a Levegő allegóriája és a Föld allegóriája - vezetett minket ( Petrová-Pleskotová, A. a 17. jegyzetben i.m., 20) a mű óvatos attribúciójához egy olasz orientáltságú osztrák festő személyében. 31 Egyértelműen ehhez a megállapításhoz jutón mind Medvecky, J. (Anton Schmidt a maliarstvo neskoréhoz baroka na strednom Slovensku. Vlastivedny casopis 27 [1978] 34.), mind Petrová-Pleskotová, aki ezt a tényt külön kihangsúlyozta (Lm., ld. 17. j. 70). 32 Ltsz. 114520. Tusrajz, akvarell, 75x54,5 cm, jelezve balra lent: „Antonius Schmidt de: et pinxit". A tervet Faber K aukcióján vették Münchenben 1959-ben. 33 A latin szövegek fordítását prof. Dr. Miloslav Okainak köszönöm. A szimbolika pontosítását szolgáló konzultációkért dr. Jozef Vo zárnak, tartozom köszönettel. 34 L Éásky szerint e művelt személy valószínűleg B. Mayerie, volt jezsuita, a kőrmöcbányai ferences kolostor gvárdiánja (a rendház főnöke), a kolostor krónikájának szerzője volt. 35 Korabinszky, J. M. i.m. Od. 20. j.) 339. 36 Tusrajz, akvarell, papír vászonnal aláragasztva, 92x73 cm, j.n. 37 Az azonosítható betűk leginkább az 1750-es dátumot mutatják. 38 Celková, M. i.m. (ld. 8. j.) 6. Az egyik diadalkapu felállításáért, amely 1764-ben II. József császár tiszteletére volt felépítve, Schmidt 2000 aranyat kért, a Selmecbányái „Oberstkammergrafamt" a bécsi kamarának azonban csak 1600 arany kifizetését ajánlotta. In: Vozár, /..* Das goldene Bergbuch. Bratislava 1983, 24.