Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

SZILÁGYI András: Két királyi ajándék az Esterházy család kincstárában

jedelemségekhez fűzték, s amelyek túlnyomó része épp ekkoriban - a Harmincéves háború utolsó szakaszában jött létre, illetve újult meg. A lengyel államügyek irányítói pontosan felmérhették, fel is kellett mérniük, hogy I. Rákóczy György fejedelemsége milyen súlyt képvisel az európai hatalmi politikában, s nincs jele annak, hogy ez az ő megítélésükben, akár átmenetileg, leértékelődött volna. Ugyanakkor nyilvánvalóan tisztában voltak a királyi Magyarország hasonlóan súlyos, előnyösnek éppenséggel nem nevezhető, sőt, nagyon is kiszolgáltatott helyzetével, s azzal, hogy a magyar nádor meglehetősen korlátozott kompetenciával rendelkezik, már ami a nemzetközi politikában való aktív részvételt illeti. Az 1644. évi követküldés, Adam Kazanowski személyes fellépése az Esterházy rezidencián, csakúgy, mint János Kázmér herceg előző évi nyilvánvalóan bizalmas, valószínűleg titkos - kismartoni tárgyalásai épp ezeknek a fenti megfontolásoknak a fényében válnak különösen jelentőssé. E diplomáciai lépések előzményeiről, indítékairól, a tárgyalások részleteiről nincs hitelt érdemlő, közvetlen információnk, ezekről - mint említettük csupán feltételezéseink lehetnek. Ám ezek, mármint a két, egymást követő „magas szintű" kapcsolatfelvétel puszta ténye, szembetűnő élességgel világít rá arra, miként ítélte meg a varsói udvar Esterházy Miklós nádor szerepét, befolyását az európai politika ügyeiben. A nagyhatalmak bécsi rezidensei - amint az követjelentéseikből, levelezésükből tudható - a magyar nádort nagyformátumú, európai rangú politikusnak tekintették; olyan személyiségnek, akinek neve - s gyermekeinek személye némely dinasztikus elképzelésekben is felmerült, éspedig az 1640 és 1645 közötti években. Az elmondottak alapján bizonyosak lehetünk abban, hogy ezt a véleményt, egyebek között, a lengyel politika irányítói s döntéshozói is magukévá tették. Épp ebben leljük, végső soron, indokát és magyarázatát annak, hogy egyedülállóan értékes s kitüntető az a nászajándék, amelyet a varsói királyi udvar 1644 telén, főrangú követe - bizalmi, „belső embere" - útján, Esterházy Miklós nádor leányának esküvője alkalmával Kismartonba küldött. JEGYZETEK 1 Ipolyi A.: Magyar Mű- és Történeti Emlékek kiállítása. Századok 10 (1876) 535. 2 Budapest, Iparművészeti Múzeum, Ltsz.: E 602. Magasság: 32,5 cm, átmérő: 12,6 cm. V.o.: Barokk és rokokó. Kiállításkatalógus. Szerk.: Péter M.-Bardofy I. Iparművészeti Múzeum, Budapest 1990, Kat. Nr.: 527. - korábbi irodalommal. 3 Budapest, Iparművészeti Múzeum, Ltsz- E 642. Magasság: 22,5 cm, átmérője: 24 cm. VA: Reneszánsz és manierizmus. Kiállításkatalógus. Szerk: Péter M.-Bardofy I. Iparművészeti Múzeum, Budapest 1988, Kat Nrz 317. - korábbi irodalommal. 4 Magyar Országos Levéltár. Az Esterházy család hercegi ágának levéltára, P 108. Fasc.C. Nr. 37. NB/L 28. p. 24. sz. Az idézett leírásban megemlített Esterházy-cím er egy zománcos megmunkálású ezüstlemezen látható, amelyet utólag, bizonyosan 1693 előtt applikáltak a műtárgyra. Ez az ornamens fedi a kartus alakú címerpajzs korábbi - bizonyára eredeti - vésett ábrázolást, ez utóbbi a Stuart-házból származott angol királyok címere. Az Iparművészeti Múzeum 1990. évi kiállításán - v.o.: 2. jegyzet a mű eredeti állapotában, tehát az utólagos Esterházy-címeres ornamens nélkül szerepel. 5 Esterházy Pál ifjúkori, huszonkilenc éves korában írott, első végrendeletéről, pontosabban egy ahhoz csatolt jegyzékről van szó: „...az minemő ezüst miuem uagyon ... arról szabad dispositiót is tehetek, kihoz képest ... az Grifmadár körmöt ... Mikloska Fiamnak hagyom ..." MOL, Az Esterházy család hercegi ágának veléltára, P 108. Rep. 4. Fasc. C. Nr. 53. 6. p. - E testamentum szövegét közli Merényi L.: Gróf Eszterházy Pál végrendelete. Történelmi Tár 1911. 151-156. 6 Okirattár Strassburg Pál 1631-33-iki követsége és I. Rákóczy György első diplomácziai összeköttetései történetéhez. Szerkj Szilágyi S. (Monumenta Hungáriáé Historica I. Diplomatám 26.) Budapest 1882, 130, 152.; Angyal D.: Erdély politikai érintkezése Angliával, 1526 - 1711. Budapest 1902, 86.; Rácz E: Régi magyar kapcsolatok Angolországgal. Protestáns Tanügyi Szemle 6 (1932) 100-107. 7 „Scyphus ex puro Auro, Casimiris Regis Poloniae pretiosissimis et plurimis quibusdam lapidibus raris splendissimae exornatus" MOL, Az Esterházy család hercegi ágának levéltára, P 108. Rep. 8. Fasc. C. Nr. 37. NB/1.27. p. 3. sz. 8 ,Jïgy eöregh köves arany lábas Pohár kit egy zeőd bekán eüleó Gyermek tart, sok szép drága násfákkal keöreül vétetett, vagyon eöregh Smaragd edgy feleől, más feleől pedigh Sáffír keő mellyeken Casimir Lengyel Király pecsettye vagyon ki metzve." MOL Az Esterházy család hercegi ágának levéltára, P 108. Rep. 8. Fasc. C. Nr. 48/G. 9 MOL, Az Esterházy család hercegi ágának levéltára, P 125. 53. cs. Nr. 11885. idézi Merényi E: Herczeg Esterházy Pál nádor. Budapest 1895, 66. 10 Polski Slownik Biograficzny. XII. kötet. Warszawa-Wroclaw-Kraków 1966-1967, 250-253. 11 LuHnich I.: I. Rákóczi György és a lengyel királyság. Budapest 1907,21-22. 12 Pulszky Károly és Radisics Jenő a 16. század vegére, Layer Károry a 17. század első negyedére datálja a művet (VA: 3. jegyzet) 13 Prag um 1600 - Kunst und Kultur am Hofe Kaiser Rudolfs II. Ausstellungskatalog. Kunsthistorisches Museum, Wien 1988, n. kötet, 216. (Kat. Nr. 688.) 14 Jan KochanowskL In Nuptias Illustrissimi loan Zamoscio ac üriseldis Bathorreae, Epithalamion. Cracoviae 1583. 15 Szádeczky E: Kovacsóczy Farkas kanczellár ( 1576-1594). Budapest 1891,32-34. 16 Veres E: Báthory István király. Budapest 1937, 235. - A szerző a varsói Zamoyski-levéltár egyik, pontosan nem megnevezett aktájára hivatkozik.