Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

SZILÁRDFY Zoltán: „Sub tuum praesidium". Budavár Köpenyes Madonnája

tűzik, amelyet még IV. Károly császár, Zsigmond király apja egy hegyikristály melltűben ajándékozott.

12 Még a 16. század elejéről való volt az esztergomi Főszékesegyházi Kincstár ereklyetartó ezüst Mária-szobra, amelyben már egy korábban is meglévő fátyol részecskét (de peplo B. M. Virginis) tiszteltek.

13 Ezekben az években készülhetett a Köpenyes Mária reliefje, amikor a ruha-ereklyék kultikus hatása éppen ott a dombormű lelőhelyén - tetőzött a budavári dominikánusok körében, ahol közismert lehetett a rendalapftó Szent Domonkos Szűz Máriával történt misztikus párbeszéde: „- Úrnőm, fogadd testvéreimet, akiket szoros skapulárém alatt neveltem és tápláltam, védjed őket köpenyeged alatt... - Ó Domonkos, szeretett barátom, aki jobban becsültél engem, mint magadat! Köpenyem alá veszem, megvédem és irányítom fiaidat s mindenkit megoltalmazok, aki reguládban kitart. Köpönyegem pedig az én irgalmasságom, mivel senki hozzám folyamodót vissza nem utasítok."

14 A kompozíción figyelemre méltó Szűz Mária dicsfénnyel övezett koronás feje mellett a jobb és baloldalon egy-egy angyal lebegő alakja, akik éppúgy csokorba markolt leplet tartanak, amint Mária emeli kiterjesztett palástját védencei fölé. Az angyalok által tartott kendőben három-három, lelket megjelenítő figura foglal helyet úgy, amint a bizánci utolsó ítélet ábrázolások Ábrahám kebelébe jutott üdvözültjeinél láthatjuk. A romanika művészetében ez a motívum tovább él, végül a barokk purgatórium-ikonográfia „tria anima" alakzatává válik. A lélekmentő angyalok ábrázolása a Köpenyes Madonna típusának halálveszélyben segítő, eszkatalógikus perspektívát ad, hogy t.i. nemcsak életbenmaradásukat biztosítja a hozzá menekülőknek, hanem imádkozik érettük most és haláluk óráján, továbbá üdvösségre segíti, közbenjárásával pedig még a purgatórium rabságából is kiszabadítja őket. Itt ezek a kendők Mária ruhájára utalnak, amelyben mintegy anyai kötényében mentve viszik az angyalok Királynéjuk mennyei országába az elköltözöttek lelkét. A túlvilági, nevezetesen a tisztítótűzi szenvedésekből való kimenekülés a karmelita skapuláré (Szűz Mária vállruhája) kultuszának központi témája. A késő-középkori Buda kultusztörténetében érdekes adaléknak számít, hogy éppen Budán az Irgalmasság Anyjáról elnevezett karmelita konvent priorjának pecsétje a palástjával oltalmazó Köpenyes Máriát ábrázolja

15 (5. kép). 1508-as dátummal Augsburgban pestis-éneket nyomtatnak, amely költői soraival a köpenyével oltalmazó Mária típusát állítja a halálos veszedelembe sodródó nép elé s ugyanebben az esztendőben szintén Augsburgban fametszeten sokszorosítják a Palástos Madonnát, ez akár még mintaképe is lehetett a budavári reliefnek. Az említett ének szövege: „Pande maternum grémium relictis! sub tuis tuti latitemus alis, Dira ne nobis noceant venena pestis acerbae!" „Oltalmát tárd ki anyai ölednek! Födje be szárnyad maradékainkat! Förtelmes mérge ne árthasson nékünk Szörnyű mirigynek." Az idézett énekszövegben egykorú imádságokban, de közkézen forgó - különösen német eredetű fametszeteken - stilizálódik a középkorban közismert Intercesszió ábrázolás Mária-típusa köpenyével oltalmazó Irgalom Anyjává, aki az isteni büntetés hármas csapását (tria Davidis mala) s ezek közül is legfőképpen a pestis nyilát fogja föl palástjával.

18 A pestistől oltalmazó köpeny változatait figyelhetjük meg a budapesti Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményében lévő színezett fametszeten, ahol Mária jobbjával még mirigytől gyógyító anyai mellére mutat, míg balkezével palástját terjeszti a mögötte megbúvó tisztelői elé, akik számára Mária ruhája fedezékül szolgál az „istennyila" ellen

19 (2. kép). Ugyanez a témája a Szépművészeti Múzeum id. Lucas Cranach műhelyéből származó festményének is, amelynek több mint eszmei előképe lehetett a már jelzett pestis-lap

20 (3. kép). Itt ismét az oltalmazó köpeny egy finomabb mozzanatával találkozunk, ahol a Szűzanya összehúzza palástját a hozzá menekült egyházi és világi személyiségek védelmére. Bátran tekint a haragvó Isten nyilaira, tudván mivel „ő tartja a hátát" -, hogy pártfogoltjainak úgysem lehet bántódásuk. A budavári reliefhez hasonlóan kiterjesztett palástjával láthatjuk az oltalmazó Máriát egy déltiroli pestisképen,

21 (4. kép) amelyhez hasonló lapokat akkori szokás szerint a dominikánusok lakta kolostori cellák falára vagy ajtajára is feltűzhettek, visszaemlékezve arra a nagy jáványhullámra, amely nemrégiben Szent Miklós klastromának teljes személyzetét elragadta.

22 A magánáhftatnak ilyen kegytárgyai, apotropeikus phylakterion jellegük miatt vizuális szükségletet jelenthettek még a Mária-kultuszáról közismert II. Ulászló király számára is. Tálán imádságos könyvéből sem hiányoztak annak, aki egymás után két ízben kényszerült elmenekülni a dühöngő járvány elől Buda várából, először 1508-ban Prágába, majd három évre rá családja megmentése érdekében Pozsonyban várta ki a vész elmúltát.

23 Az uralkodó csakúgy, mint polgársága, a főpapság és a szerzetesrendek egyaránt mentséget láttak a Mária-típus kiemelt helyen való szem elé állításában, amint eszmeileg a közismert Boldogasszony Anyánk kezdetű énekben is megfogalmazódott: „Anyai palástod fordítsd oltalmunkra." E közös lelkiségi törekvése az akkori társadalom különböző rétegeinek devocionális igényét, de egyben igényességét is tükrözi egy ilyen hathatósnak érzett ikonográfiái típus művészi kivitelezésére. Csupán találgatásokra és feltételezésekre hagyatkozhatunk abban a kérdésben, hogy mely körülmények tehették időszerűvé a dombormű elkészítését, amelyről ma már eldönthetetlen, hogy miben állt eredeti funkciója. Esetleg bejárat fölött, fülkébe mélyesztve hivatott az ajtón belépőket oltalmazni Mária, mint „Paradicsom megnyílt szép ka-