Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)
SZILÁRDFY Zoltán: „Sub tuum praesidium". Budavár Köpenyes Madonnája
„SUB TUUM PRAESIDIUM" BUDAVÁR KÖPENYES MADONNÁJA SZILÁRDFY ZOLTÁN A budapesti Piarista Rendház Gyűjteményéhez tartozik a palástjával oltalmazó Boldogasszony aranyozott, festett domborműve, amelyet Köpenyes Mária névvel illetnek (1. kép). 1 A stfluskritikai vizsgálódás alapján még a 16. század első negyedére datálható művészi alkotás mindeddig elkerülte a szakkutatás figyelmét, csupán 1930-ban, a régi egyházművészet országos kiállításán szerepelt a budapesti Iparművészeti Múzeumban. 2 A hársfából faragott 70,5 cm x 55 cm méretű kompozíció a kiállítási katalógus szerint egy „budai ház faláról származik". 3 A gyűjtemény leltárkönyvének bejegyzése viszont - nyilván a műtárgyhoz tapadó hagyományt rögzítve eképpen tartja számon: „Budai rendházunk falában találták." Jelen írásomat figyelemfelkeltőnek szánom, hogy a magyarországi reneszánsz művészet kutatói alapos elemző munkával megtalálják helyét e jelentős műtárgynak. A Köpenyes Mária ikonográfiája számos feldolgozásban látott napvilágot, amelyek közül még ma is alapvető Paul Perdrizet műve. 4 * Ebben a szerző fölvonultatja és értelmezi a típus különféle változatait a téma sokrétű összefüggésében. Itt csupán azokat a mozzanatokat kívánom kiragadni e páratlan budavári emlékkel kapcsolatban, amelyek a mű elkészülésekor, a 16. század első évtizedeiben a budai dominikánusoknál, a királyi udvar szomszédságában aktualizálták a köpenyével oltalmazó Irgalmasság Anyjának ábrázolását. Ez a meghatározó kettősség, Mária ruhájának intenzív tisztelete és annak oltalmazó jellege a hozzá menekülők számára, különösen a pusztító pestisjárványok idején. Már az antik Róma numizmatikája számon tart olyan reprezentáns példányokat, különösen Traianus és Antoninus Pius pénzei között, amelyek az államot jelképező s polgárait palliuma alá fogadó figurák ábrázolását örökítik meg. 5 A címben idézett közismert Mária-ima kopt papirusz-leleten fönnmaradt ókeresztény változatában az „oltalom" fogalmát még az „irgalmasság" kifejezése helyettesíti, rávilágítva a köpeny alá fogadás, palástolás súlyos viszontagságban segítő jellegére. 6 A Szentföldről Konstantinápolyba került ruha-ereklyék liturgikus tisztelete a bizánci egyházban alakult ki. A Mária ruháját kincsként őrző Blachernai templom július 2-i ünnepét a Római Egyház Vizitáció néven vette át, míg ugyancsak a Blachernai templomban történt az Istenszülő megjelenése a 903-as nagy pestisjárvány idején, amikor a nép itt keresett oltalmat. A járvány megszűntével Bölcs Leó október l-jét Istenszülő oltalma néven ünneppé nyilvánította. Az egykorú liturgikus szövegek Mária „védelmi lepléről" beszélnek. Ezek közül elég idézni az utrenye fényénekét: „Szentséges Úrnőnk, Istenszülő Szűz, takarj be minket csodálatos védőlepleddel és őrizd meg országunkat, népünket minden bajtól...". 7 Bár az ünnep ikonját csak az orosz művészet fogalmazta meg, mégis említésre méltó, mint a nyugati Köpenyes Mária típusának orthodox megfelelője. Az Istenszülő előtt és az angyalok által kiterjesztett köntöse alatt a bizánci nép áll: klerikusok és laikusok. Az ikon jobb felső sarkában Nagy Konstantin díszes oszlopa, Bizánc topográfiájának jellegzetessége, a háttérben pedig a Blachernai kegytemplom körvonala látszik. 8 Ugyancsak Konstantinápoly neves ereklyéje volt Mária öve. Ezt még Szent Pulcheria császárné helyezte el Szűz Mária Chalkoprateion nevű templomában. Az övereklyét még gyógyításra is fölhasználták. A görög császárság legnevezetesebb ereklyéje az ún. Szent Omoforion, vagyis Mária Köpenye, amely hadjáratban császári zászlóra erősítve, vagy esetenként az uralkodó sisakjára kötve, máskor körmenetben hordozva, mint a főváros és a birodalom veszedelmektől oltalmazó palládiuma szerepelt. 9 Nyugat hírneves Mária-ereklyéi voltak Mária inge (la Chemise de la Sainte Vierge), a chartres-i székesegyházban, Mária öve (Sacratissima Cintola), amelyet mennybevitele bizonyságaként Tamás apostolnak juttatott a Szűzanya s ma is Prátóban, az ereklye számára épített kápolnában tisztelik. 10 Mégis, a hazai Mária-ruha kultusz, úgy látszik, leginkább azokhoz az Aachenben őrzött jeles ruha-ereklyékhez kapcsolódik, amelyeket a hétévenként rendezett nagy európai búcsújárás alkalmából magyar zarándokok is láthattak. A nagy ruha-ereklye mellett a középkorban kitűnt még a Boldogságos Szűz bysszusból készült fátyla. Ezt egy 1192ből származó ereklye-jegyzék így tartja számon: „De velamine, quod habuit Maria in capite suo." Több kölni templomban is tiszteltek partikulákat Szűz Mária öltözetéből. A Trierben őrzött Mária-ruhákat évszázadokig zárva tartották, míg 1512-ben egy birodalmi gyűlés alkalmából közszemlére nem helyeztettek. 11 Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a brünni Isten Anyja kegykép tiszteletében is egy Mária-ruha ereklye rej-
