Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

EISLER János: Forráskritika, stíluskritika. Adatok és megfigyelések az 1490 és 1520 közötti évtizedekből a besztercebányai művészettörténet vázlatához

FORRÁSKRITIKA, STÍLUSKRITIKA ADATOK ÉS MEGFIGYELÉSEK AZ 1490 ÉS 1520 KÖZÖTTI ÉVTIZEDEKBŐL A BESZTERCEBÁNYAI MŰVÉSZETTÖRTÉNET VÁZLATÁHOZ EISLER JÁNOS A késő középkori szárnyasoltár-együtteseinket ért legnagyobb veszteségek közé tartoznak a besztercebányai Mária plébániatemplom hajdanvolt, az 1500-as tűzvészben elenyészett, majd e tűz után újrafundált és kivitelezett oltárainak a későbbi, még pusztftóbb, 1761-es városméretű tűzvészben elpusztult sorozatai. Az 1500-as első tűz előtti kápolnák és oltárok felsorolását egyik klasszikusunk, Ipolyi Arnold levéltári adatokon nyugvó gyűjtésében és dolgozataiban olvashatjuk.

1 Az 1761-es tűzvész előtti együttesekről - ekkor már természetesen nemcsak 16. század eleji oltárok álltak a templombelsőben és kápolnákban - az 1775-ös, Batthyány-féle Canonica Visitatio jelentéséből értesülünk. A 15-16. századi későgótikus emlékek korpusz jellegű feldolgozása megtörtént.

3 Mivel azonban az egyes fennmaradt emlékek datálására, mesterkérdésére, programjára nézve az irodalomban újra és újra felmerülnek egymással nem egyező megállapítások, feltevések,

4 okkal állíthatjuk, hogy a levéltári kutatások sok reményt keltő aprómunkája nem ért a végéhez. A városi jegyzőkönyvek, számadáskönyvek tüzetesebb vizsgálata segíthet ahhoz, hogy legalább mesternevekkel töltsük ki a fenti évtizedek (1490-1520) veszteségeit. Hiszen Besztercebánya, az alsómagyarországi bányavárosok évszázadokon keresztül királynői nászajándéka - a hazai bányaművelés 15-16. század fordulóján talán leggazdagabb helye - nem lehetett híján olyan nagyszabású művészetnek, amely a késő középkori Magyarország egyik legjelentősebb művészeti központjává ne tette volna a virágzó polgárvárost. A város ipar- és gazdaságtörténetéből is tudható, hogy fejlett szervezettségű céhekbe tömörültek ezekben az évtizedekben a város mesterei, s ha mindmáig csak a kőművesek és ácsok, asztalosok és festők hovatartozásáról vannak is adataink (1529),

5 a város legalaposabb történeti monográfiájából, Jurkovich Emil nagy művéből magunk elé vetíthetjük a 15-16. század fordulóján szorgal- mas és leleményekben gazdag, bányaművelésből és jó kereskedelmi kapcsolatokból élő város polgárságát. A művészettörténeti kézikönyvekben és összefoglalásokban mindössze egy-két művész- és mesternév bukkan fel. Az alábbi gyűjtésünk talán útmutatást adhat egy pontos mester-lajstrom elkészítéséhez. A Besztercebányai Állami Kerületi Levéltár katalógusát összeállító és kiadó Ctibor Matulay munkája

6 jellegének megfelelően csak elvétve említ művész- és mesterneveket, mivel az általa átolvasott és kivonatolt okiratok katalógus jellegű közlése más célokat szolgál. Korábbi művészettörténeti szakirodalmunkban Mihalik Sándor - mint ismert, csak ötvösökre irányuló gyűjtése a legjelentősebb.

7 így nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedekben a művészettörténeti vonatkozású várostörténeti kutatások visszaesése következtében az összefoglaló korpuszok összesen két-három mesternevet említenek Besztercebányáról az 1490-1520 közti évtizedekből, természetszerűleg anélkül, hogy a mesterneveket valamiféle művészeti alkotáshoz kötnék.

8 Noha nem rendelkezünk alaposabb ismeretekkel és képzéssel levéltári kutatásokhoz, mégis megkísérelünk saját gyűjtésünk alapján olyan neveket kiemelni a feledésből, amelyek időrendi sorba rendezve értékes felvilágosításokat adhatnak az 1500-as tűzvész utáni évtizedek művészettörténetileg legfontosabb munkáihoz: a leégett főtemplom újjáépítéséhez és berendezéséhez. Gyűjtésünkhöz a besztercebányai Városi Levéltár egykori számadáskönyvei (Stadtraittung), jegyzőkönyvei (Protocolla Praetorialia, ill. Judicalia), a Sessio oeconomicalis bejegyzései, városi jogokba felvett polgárok névsorát tartalmazó könyvek (1500-tól), valamint adásvételi szerződések későbbi hiteles másolatai (a 16. század második feléből, ill. a 17. századból való átírások), továbbá a 17. század második felétől vezetett, de korábbi bejegyzéseket is tartalmazó Kirchenhistorien bejegyzései szolgáltatnak alapot.

9 A szakirodalomban eddig ismert Hans Moler korábbi ismereteinkkel ellentétben, forrásainkban nem 1504-ben jelenik meg először. Ismert, hogy ebben az évben „Maister Hanussi möler dy knopp zu vergolden" munkáért 3 forintot kap.

10 Valószínű, hogy ugyanő az a Hans, akit 1489ben, 1493-ban és 1500-ban is említenek.

11 Azaz, ha feltételesen igénybe vesszük őt az 1500-as tűzvész utáni munkákhoz, számolnunk lehet azzal, hogy már egy évtizeddel korábban is a városban tevékenykedik. Talán azonos lehet azzal a Hanus Malerrel is, akit már 1482-ben említenek.

12 Mivel a Stadtraittung számadásai csak ez évtől maradtak ránk folyamatosan, ma már nem lehet eldönteni, hogy mikor telepedett meg Besztercebányán Hanus festő, feltéve, hogy azonos a többször említett mester személye. Ahhoz a mestergenerációhoz kellett hogy tartozzon, amelyből további nevek is ismertek: 1482-ből Urban Goldschmid, ugyancsak Urban 1493 utánról;

13 1490-ben Gregor Goldsmid;

14 1482-ben és 1493-ban Hans Goldsmid.

15 Számunk-