Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

EISLER János: Forráskritika, stíluskritika. Adatok és megfigyelések az 1490 és 1520 közötti évtizedekből a besztercebányai művészettörténet vázlatához

ra fontosabb a bemutatandó Steffan Steinmetz, aki 1490ben tűnik föl és 2 forintot kap valamiféle munkáért.

16 Maister Steffan Stainmetz egy későbbi bejegyzés szerint még ugyanezen évben (1490) 5 forintot kap. Említésével az 1501-es, 1502-es és 1504-es évben is találkozunk.

17 Steffan Goltschmithnek 1500-ban 3 forint és 75 fillért fizetnek ki.

18 Ez az ötvös ismert az 1493-1500 közötti évek egyikéből,

19 és 1492-ből is.

20 Peter Lazurert kétszer említik 1493 és 1500 között.

21 E mesternevek előfordulásai alapján a templom 1500 utáni építési és felszerelési munkáihoz tehát olyan mestergenerációval is számolnunk kell (minket elsősorban Hanus moler és Steffan Steinmetz érdekel), amely már a 90-es években is tevékenykedett, és valószínűleg helyi illetőségű volt. A Városi Számadáskönyv 2. számú kötetében („Sic continentur introitus et expense sub Juditio prudentis Dni Seraphin Pezifer zu anno dni milisimo quingentesimo ... primo.")

22 a 39. és 40. fólión feltűnik Jeorg Maler neve. Kétszer fizetnek ki számára 200 grossent. Úgy hisszük, hogy azonos ő azzal a Jörg (Jorgen, Georg) festővel, azzal a Georg Meister Malerrel, aki 1526-ban és 1527-ben a Ratsherrek közé emelkedett.

23 Valami közelebbit is tudni vélünk erről a Jeorg Malerről. ő az, aki 1516-ban eladja házát, s 1518-ig fizeti a részleteket az új vásárlásáért. Mivel azonosítani szeretnénk őt az 1526-27-es évek városi tanácstagjával, feltesszük, hogy nagyobbra cserélte házát, és már 1518-ban a városban tartózkodik. A kőfaragók közül Hans Steynmetzert 1493-ban, 1505-ben és 1506-ban említik.

25 Ő tehát a tűzvész előtt és után is munkálkodhatott építkezéseken. Meister Bernath 1501-ben kap 25 (!) forintot építési munkáért (zu pawen).

26 Hans Behem 1506-ban szerepel 12 forinttal, amelyet a templomon végzett munkáért kap.

27 Niclas Schmiednek több kis összegből összesen 28 (!) forint jár 1505-ben harangöntésért.

28 Maister Hanus Hammerschmied 1501-ben, 1504-ben, 1505-ben, 90 1506-ban és 1513-ban végez tetőjavításokat. Hans Tischlert 1500-ban és 1506-ban,

30 Jorg Zimmermannt 1501-től fizetik.

31 Linhart Tischler 1514-ben emelkedik a Ratsherrek közé. 1505-ben és 1506-ban történnek kifizetések a számára.

32 Maister Mathes Tischlert 1493-ból és 1502-ből ismerjük.

33 Michel Zimmermann 1500-ban és 1506-ban nyer fizetést.

34 Azaz, ahogyan ez természetes, a tűzvész után a legkülönfélébb mesterségek teljes foglalkoztatottsághoz jutottak, de a fenti, szépen csörgedező adatokból még nem tudunk meg közelebbit magáról a templom építésének szűkebb kronológiájáról. A Számadáskönyvek 370. számú kötetében az 1500-, 1503-, 1504-, 1505-ből való, templomra fordított kiadások közül kitűnik - a 16. folio összegeiből ez olvasható ki -, hogy 1503-ban a templomra összesen kiadott költség 323 forint volt.

35 A könyvben a 20. folióig folytatódnak a kiadások bejegyzései (sajnos általában csak számösszegek, közelebbi megjelölés nélkül), így ismét jelentős költséggel számolhatnánk az összesítésnél. Az 1505-ös év kiadásait a 70-75. folio sorolja fel: összegezve 362 forintig jutunk.

36 Az utóbbi helyeken néhol részletezőbbek a bejegyzések: faszállítás, faanyag, kőfaragó- és falazó munkák ellenértékét jegyzik. Bizonyára építkezések ellenőrzésére érkezik Besztercebányára 1504-ben Esztergomból visita tor, akinek 8 forint 53 fillért fizettek ki: „Sonntag nach purificationis Mariae ... (általam olvashatatlan név) dem visitator von Grann".

37 Egyelőre nagyon rejtélyes, talán az eljövendő kutatások számára értelmezhető bejegyzés tűnik fel 1504-ben (fasc. 370, fol. 53): „fyr pilgram (?!) zwo St. Jakob umb holz zu dem haw.iis (?)" 1 forint 52 fillért fizetnek.

38 Az elszámolási könyvek között (vezetve 1508-tól, 3 kötetként iktatva) 1514-ből a 10. fólión a következő olvasható: Hannes piltschnitz számára 11 forint 25 fillér (ez aláhúzva), majd a név alatt 9 forint.

39 A 374/4. jelzésű kötetben a 2. folio verso oldalán az 151 l-es évnél a jobboldali hasábon: Szent Kristóf napján a molernek (közelebbi megnevezés nélkül) 24 forintot fizetnek ki.

40 1513-ból való Bernath Goltsloher kifizetése is: 29 forint 13 fillért kap.

41 összehasonlítható adatok alapján tudható, hogy a 20, 24, és 29 forint jelentősebb munka elvégzéséért járt, így 1511 és 1514 között nagyobb mérvű munkát végezhettek a mesterek. Egy bizonyos Linhart Schnitzer 1513-ban házat vásárol.

42 1516-ra esik György festő ház ügylete is. Nem gondolható-e el ezek alapján, hogy 1511 és 1516 között bizonyos fontos munkák jelentős előrehaladásával számolhatunk? A főoltár elkészültét mindenképp 1520 elé kell helyeznünk, ugyanis miként a Stadtraittung 36. folióján az 1520-as évnél olvasható, „pishopf docto' dimetrio von gran" érkezett a templomba, hogy felszentelje az oltárt, amiért 1 forint 86 fillért fizettek ki neki.

43 Nem állíthatjuk, hogy Linhart Schnitzer, Hannes piltschnitzer, Georg maler és Bernath goltschloer szükségképp a főoltáron dolgozó mesterek voltak, de a kifizetések és a házvásárlások arra engednek következtetni, hogy 1511 és 1516 között jelentős munkálatokban vettek részt. A templom építéstörténetével kapcsolatosan többször idézte szakirodalmunk a város egyik leggazdagabb polgárának, Michael Königsbergernek 1503-ban kelt végrendeletét. Úgy véljük, hogy a szöveget még nem aknázták ki teljességgel. A belőle meríthető további egy-két adat miatt kissé hosszasabban időzünk a dokumentumnál.

44 A végrendelet készítése idején, 1503-ban Zsigmondnak hívták a plébánost. A végrendelet, miután említi az ismert „casel és courmantell" adományozásokat, egy keheh/ről szól, „zu der obren Capell".

45 Mivel a szöveg nem a másik („tót") templomról beszél, hanem „unser Kirchen frawen im NewensolP'-ról, a kápolna csakis e templomnak a sekrestye fölötti kápolnája lehet. Talán azonosítható a végrendeletben később említett Alamizsnás kápolnával, hiszen egészen az 1755-ös Canonica Visitatioig ezt nevezik a források Alamizsnás Szent János kápolnájának.

46 A testamentum a kápolnát másodszorra így említi: „zum einer seien selichkeyt zu einer seylichen messe bescheide ich flo. teusent! zwey hundert fünftzig zu der Capell d. Johannis Hemosynari zu welchem geld und der ohngenannte Capellen H Johannis Elemosynari (sollen patron seyn der her pfarrer der) die zeit yst das sie von dem Vortschriebenen geld alle Quattemer (?) geben sollen einen prister flor zwelf der das altar in der selben Capelle besitzt..."

47 Vagyis 1503ban már működött a szentély fölötti Alamizsnás János ká-