Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)
VÉGH János: Karcsú és zömök figurák a lőcsei főoltáron. Pál mester és a blaubeureni oltár
Szűz Mária, ill. Lőcsén Szent Katalin.) A legenda jeleneteit mutató oltárszárnyak ugyanakkor mindegyiken festettek, így ez az összevetés sem könnyű. Amennyiben mégis megkíséreljük együtt nézni az ecsettel, illetőleg a vésővel létrehozott figurák arányait, a festmények szereplőit nem látjuk kevésbé karcsűnak, mint a főszobrokat. Ez és az arcformák tagadhatatlan hasonlósága ismét megerősíti Radocsay feltételezését a stílust kialakító, alighanem a műhelyt vezető erőteljes egyéniségről. Végezetül essék még szó egy olyan oltárról, ahol a szekrényszobrok és a szárnydomborműveken kifaragott mellékalakok aránya szinte teljesen megegyezik a lőcsei főoltáron megfigyeltekkel, a besztercebányai Borbála-oltárról. 13 (Egyedül a Szent Péternek és Lénárdnak szentelt táblákon tűnik szemünkbe, hogy a főszereplő nemcsak karcsúbb, de sokkal nagyobb méretű is az őt körülvevőknél.) Már a század elején felbukkant a gondolat, hogy itt Pál mester volt a szobrász, sőt az is, hogy ő innen került a Szepességbe. A gondolat, bár a kivitelezés eltérő volta, elsősorban az arcok finomságának különbsége miatt nehezen fogadható el, a közelmúltig nem került le a napirendről. Az itt vizsgált arány-összefüggések tökéletes megfelelése, amely még a tájképi háttérben tevékenykedő szereplők karcsúbb vagy zömökebb voltára is érvényes, mindenesetre figyelemreméltó érvnek számít a műhely- vagy mesterazonosság feltételezőinek javára. JEGYZETEK 1 Daun, B.: Veit Stoss und seine Schule in Deutschland, Polen, Ungarn und Siebenbürgen. Leipzig 1903,115-117.; Divald K: Szepesvármegye művészeti emlékei II. Szobrászat és festészet. Budapest 1906, 77-79.; Uő: Lőcsei Pál mester és köre. Magyar Művészet 4 (1928) 757-758.; Barthel, G.: Die Ausstrahlungen der Kunst des Veit Stoss in Osten. München 1944, 61-62.; Kotrba, V-Kotrba, F.: Levocsky oltár Majstra Pavla. Bratislava 1955, 45-51, 54-55.; Homolka, J: Plastická vyzdoba oltára, in: Majster Pavol z Levoce, tvorca vrcholného diela slovenskej neskorej gotiky. Bratislava 1961, 68, 73-77.; Radocsay D: A középkori Magyarország faszobrai. Budapest 1967, 102-103.; Homolka, /.: Gotická plastika na Slovensku. Bratislava 1972, 268.; Eisler J: Lőcsei Pál. Budapest 1975, 20-22.; Cidlinská, E: Gotické kridlové oltáré na Slovensku. Bratislava 1989, 20. 2 Daun, B.: Veit Stoss und seine Schule in Deutschland, Polen, Ungarn und Siebenbürgen. Leipzig 1916, 71.; Radocsay i. m. (Id. 1. j.) 103. 3 A kor német szobrászatárói két újabb összefoglaló munka: Baxandall, M.: The Limewood Sculptors of Renaissance Germany. New Haven - London 1980, továbbá Liebman, M. J.: Die deutsche Plastik. 1350-1550. Leipzig 1982. Értékelésükhöz útba igazít König, E.: Gesellschaft, Material, Kunst. Neue Bücher zur deutschen Skulptur um 1500. Forschungsbericht. Zeitschrift für Kunstgeschichte 47 (1984) 535-558. 4 Rasmo, N.: Michael Pacher. München 1969, passim.; Lutze, E.: Veit Stoss. München-Berlin 1968 4 , passim. 5 Bier, J: Tilman Riemenschneider. Die reifen Werke. Augsburg 1930, 4-5, 68. tábla. Idem: Tilman Riemenschneider. Die späten Werke in Stein. Wien 1971, 154-163, 201. tábla. 6 A legújabb Erhart-monográfia (Broschek, A.: Michel Erhart. Ein Beitrag zur schwäbischen Plastik der Spätgotik. Berlin-New York 1973, a blaubeureni oltárról 133-150.) ismét Gregor szerepét emeli ki a nagyméretű alkotáson, akár a kérdés máig alapvető, bár félévszázados könyve (Otto, G: Gregor Erhart. Berlin 1943, Bleubeurenről 23-31). A kérdés bonyolult voltát mutatja ugyanakkor, hogy olyan tekintélyes szerzők, mint Theodor Müller és Walter Paatz azon a véleményen vannak, hogy a retabulum készítésénél a döntő rész Michèle volt (Müller, T.: Sculpture in the Netherlands, Germany, France, and Spain 1400-1500. Harmondsworth 1965,172.; Paatz, W.: Süddeutsche Schnitzaltäre der Spätgotik. Heidelberg 1963, 35-36, 32. j.). Baxandall i. m. (ld. 3. j.) 291 ragaszkodik hozzá, hogy a kérdés eldönthetetlen. 7 A blaubeureni oltár ág- és indadíszeiről Braun-Reichenbacher, M.: Das Ast- und Laubwerk. Entwicklung, Merkmale und Bedeutung einer spätgotischen Ornamentform. Nürnberg 1966, 56. A lőcsei korona szép reprodukcióját lásd Homolka 1961 (ld. 1. j.), 47. old. 8 Stosson kívül eddig csak Gerhaert került szóba. Az Erhart-műhely alkotásai és a lőcsei főoltár stílusa közötti összefüggésekről inkább csak szórványos utalásokat olvashattunk, így Kotrba, V-Kotrba, E: Levoéslcy oltár Majstra Pavla. Bratislava 1955, 45-51, 54-55. Homolka 1961 (ld. 1. j.), 84. A kor svábföldi és magyarországi szobrászatának összefüggéseit először szintén Homolka hozta szóba, uo. 145. old. 69. jegyz. 9 Detüoff, Sz.: Ze studiów nad Witem Stoszem. Ottarz sw. Jana Chrzciciela w Cieszynie Wielkopolskim a rzezba szwabska. Biuletyn Historii Sztuki 14 (1952) 25-57. 10 Végh J.: Pál mesterről és a lőcsei oltárról. Ars Hungarica 16 (1988) 176-177. 11 A kefermarkti oltárral kapcsolatos régebbi kutatási eredményekről részletesen Schindler, H.: Der Schnitzaltar. Meisterwerke und Meister in Süddeutschland, Österreich und Südtirol. Regensburg 1978,198-199. (Itt főként a Passauhoz fűző szálakról olvashatunk); Az Erhart-műhely megjelenéséről Ulm, B.: Die grossen Werkstätten in Oberösterreich; Kastner, O.-Ulm, B.: Mittelalterliche Bildwerke im Oberösterreichischen Landesmuseum. Linz 1958, 16-17.; Radler, G: Der Waldburger Hochaltar und die Freistädter Altarwerkstätte. Kunstjahrbuch der Stadt Linz, 1984, 32. Egy újabb összefoglaló, és egy memmingeni mester vezető szerepét feltételező, tehát a kutatásnak új irányt adó tanulmány: Schliewen, B.: Tagungsbericht... Kunstchronik 42 (1989) 665-669.; Purwin, S.: Der Kefermarkter Altar - Homogenität von Schrein und Flügelaltarpaar. Pantheon 48 (1990) 63-69. (Amennyiben beigazolódik az itt olvasható feltételezések egyike, és az oltár jelenlegi oromzata
