Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

POSZLER Györgyi: „Kisvárosi és falusi Mária-oltárok". Adalékok a szmrecsányi főoltár mesterének működéséhez

JEGYZETEK 1 Szepesvármegye művészeti emlékei. Szerk. Vajdovszky J. II. Szobrászat és festészet, írta Divald K Budapest 1906, 41-47. Néhány korábbi tanulmányban is szerepel utalás az oltárok közötti kapcsolatra: Ipolyi A : A középkori szobrászat Magyarországon. Pest 1863, 53.; Babura I.: Adatok a szepességi egyházak történetéhez. 1. A nagyszalóki római katolikus templom, iskola és plébánialak történetének rövid vázlata. A Szepesmegyei Történelmi Társulat Évkönyve I. Lőcse, 1885, 102.; Kemény L: Szepesvármegyei templomokról. Archaeologiai Értesítő 24 (1904) 342.; Myskovszky V.: A szepes-szombati plébániatemplom, Archaeologiai Értesítő 13 (1893) 146.; Dénes R: A művészet és művelődés lelőhelyei Szepesmegyében, Lőcse, 1900, 35. 2 Fenyő I.-Genthon I.: A Magyar Nemzeti Múzeum szárnyasoltárképei. Magyar Művészet 7 (1931) 456, 458. 3 Radocsay D.: A középkori Magyarország táblaképei. Budapest 1955, 128. 4 Genthon I.: A régi magyar festőművészet. Vác 1932, 69. 5 Radocsay (3. jegyzetben) i.m. 129. és Radocsay D.: A felkai Mária-oltár. Az Országos Szépművészeti Múzeum Közleményei 1955, 6. 90. Az oltárokat értékelik még: Csánky M.: A szepesi és sárosi táblaképfestészet 1460-ig. Budapest 1938, 43.; Kampis A.: Középkori faszobrászat Magyarországon. Budapest 1940, 30-33.; Schürer, O.-Wiese, R: Deutsche Kunst in der Zips. Brünn-Wien-Leipzig 1938, 67-68, 93-94. 6 Genthon 1932. 70. 7 Penyő-Genthon 459. A szerzők megállapítása szerint a szmrecsányi főoltár a mester legkésőbbi műve, mert a Mária látogatását árázoló kép ezen az oltáron már erősen mutatja a későgótika századvégi heves, nyugtalan stílusát. 8 Radocsay (3. jegyzetben) i.m. 129. A konzervatív stílusjegyek túlsúlya miatt valószínűsíti, hogy az 1483-ra datált nagyszalóki oltár a mester munkássága delelőjén túl született, míg a lőcsei Katalin-oltár korábbi műve, a 60-70-es évek táján készült. 9 Ezek a csoporton belül mind ikonográfiái rendszerüket, mind stiláris vonásaikat tekintve a legszorosabban összetartozó oltárok. így ezek elemzése teremthet alapot a további, szélesebb körű vizsgálathoz. 10 Lehrs, M.: Geschichte und Kritischer Katalog der deutschen, niederländischen und französichen Kupferstichs im XV. Jahrhundert. Wien 1910. Zweiter Abschnitt: Der Meister ES. 11 Ebből a szempontból érdekes részlet a vizsgált jelenetek mindegyikén Mária mögött, a háttérben látható, nagyon hasonló formájú szikla. A szmrecsányi festő ezt a részletet ES mesternek vagy a Vizitációt ábrázoló más metszetéről vette át (Lehrs 14) - ahol azonban a szikla térbeli helyzete és formája egészen más -, vagy a Jézus születését ábrázoló (Lehrs 22) metszetről, ahol viszont annak formája nagyon hasonlít a festményeken megjelenőkre. A szmrecsányi festő által kiválasztott részlet mind a négy vizsgált képen visszatér. Jól illeszkedett ebbe a csoportba a malompataki festmény is, ezt azonban a róla fennmaradt fénykép alapján részletesebben elemezni nem lehet. 12 Mintája ES mester (Lehrs 11) metszete. 13 A szepesszombati kép ezt a részletet tekintve is kilóg a sorból. Gábriel lendületes mozgását a többinél jobban ábrázolja, az összes többi képen hangsúlyozott és jól megoldott térdelő tartás azonban itt teljesen bizonytalan. 14 Kemény 1904, 342. 15 Felkán Szent József nem szerepel. 16 A Lehrs 23 számú metszeten szerepelnek angyalok, de nem felhőben lebegnek. Mária alakja is közel áll a festményeken ábrázolt típushoz. 17 A részlet távoli előképe a Lehrs 17 számú metszet. 18 A nagyszalóki tábla nagyon rossz állapotú, erősen hiányos. 19 Ez a részlet a nagyszalóki képen elpusztult; Malompatak kivételével minden képen visszatér. 20 Ez a mutató kézmozdulat megjelenik Szepeshelyen is összeköti a szepeshelyi és a nagyszalóki táblákat; Gáspár kézmozdulata azonban ott nem szerepel. 21 Gáspár és Boldizsár között nincs kapcsolat - szinte egymás mellé soroltán állnak Mária és Menyhért mögött; Menyhért fej tartása és ruházata megváltozik, Gáspár fején kalap van. "MARIENALTÄRE IN KLEINSTÄDTEN UND DÖRFERN" BEITRÄGE ZUR TÄTIGKEIT DES MEISTERS DES HOCHALTARS VON SZMRECSÁNY Die einzelnen Stücke einer Gruppe von Kunstwerken aus der zweiten Hälfte des 15. Jahrhunderts wurden von Kornél Divald, dem ersten Erkenner ihres Zusammenhanges als "Kleinstädtische und dörfische Marienaltäre, die in der Zips häufig vorkommen" definiert. Mit dieser Bezeichnung charakterisierte er treffend die ursprüngliche Umgebung der Altäre und gab den Kreis ihrer Auftraggeber an. Als gemeinsame Eigenschaften bezeichnete er die Ähnlichkeit in Größe, Konstruktion und ikonographischem System. In der späteren Forschung drang eine kunstgeschichtliche Konzeption in den Vordergrund. Im Vergleich zu den Hauptwerken der Epoche gelten die "kleinstädtischen und dörfischen Marienaltäre" als konservative und provinzielle Werke. An die Stelle der von