A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 3. szám. (MNG Budapest, 1980)

Mojzer Miklós: MS Mester budapesti, h onszentantali (Antol) és lille-i képei

példákkal vonhatók párhuzamba (Luca Signorelli, valószínűleg Fra Diamantéval, Orvieto, befejezése 1504; Raffaello, valószínűleg Sodomával, az Athéni iskolán, Róma, 1509—11). Az arcképfigurák ebben az esetben csak nézői és nem szereplői a jeleneteknek. A lille-i képen azonban az önarcképfigura is szereplő és neki megfelelően a kísérő alak is az. Ő a fekete király. Nem portré, mert a feje Mantegna-metszet alapján készült. Személye feltűnően az ifjabb királyhoz — az önarcképhez — kapcsolódik.

45 Fekete bal kezével nem a szokványosabb mozdulattal a csillagra, hanem a fehértestű kisgyermekre mutat, és ez a rámutató-ajánló gesztus kizárólag az önarckép-királyhoz szól. A fejével úgy int felé és úgy néz rá, mint akivel különösen bizalmas kapcsolatban áll (22. kép). Kettőjük festői szembeállítása kétségtelenül szándékos és hasonló festői parabolára épül, mint amilyeneket a festő többi művén is tapasztalhatunk.

46 A fehér és szikár arcú, sötét árnyalatú szemmel néző, magas termetű, egyenes orrú, megragadóan komoly alak portréfeje mellett a szerecsen király fekete és húsos arcú, szeme fehérjével világító, alacsony, nyomott orrú, szórakoztatóan groteszk jelenség. A fekete király az önarckép stilizált kiegészítésének tűnik, színben jellegben, magatartásában afféle fekete alteregónak, elmaradhatatlan ifjabb kísérőnek, aki mint egy bece- vagy ragadványnév, megszemélyesített tulajdonság, s aki ezúttal feltűnést keresve és csodára várva királyi jelmezben és kissé Sancho Pansaként utazott a hőssel idáig. A királyok kísérete költött keleties. Tevét a festő aligha láthatott, és itt háromnak is megjelenik a feje. Vajon nem kísért ennek a csoportnak az ábrázolásában valamely mantegnai előkép? Mantegna Királyok imádásatáblája (Firenze, Uffizi) hasonló részleteket mutat, s a lille-i képnek ez a részlete azok gótizáló átfogalmazása is lehet. A baluszter mögött álló föveges, szakállas öreg mozdulatát, ábrázolását — sőt a mellette álló szerecsenét is — végső soron Dürer: Szt. János evangélista olajbafőzése (B. 61) fametszetének háttere inspirálta. A lille-i kép háttere és részletei ideális architektúra. Olyan, ahogyan egy északi művész a délies architektúrát elképzeli vagy érzékelteti. A figurás bronzkútban, bronzkandeláberekben, lapostetejű házakban és reneszánszos baluszterekben sok italianizáló szándék van, de kétségtelen, hogy a képnek ez a része sem ábrázol konkrét helyet, mint a figurák sem személyeket. A király-önarckép egyedülálló kivétel, amelyet a festő önmagáról a szignatúráján kívül elárult. A képek és MZ mester metszetei A táblaképek további összefüggéseit vizsgálva két utat kell megjárni. Mivel a festő igen nagymértékben mintaképek alapján alkotott, ezek ismeretében műve konfrontálható a hozzá legközelebb álló kortárs oeuvre-jével, illetve annak a mintaképeivel. Ez az első út. A második az, hogy a két oeuvre-t stilárisan és szellemi összetevőikben, rendszerükben is összehasonlítsuk. Már előzőleg megkíséreltem, hogy MS mester legkorábbi eddig ismert táblaképét (Levétel a keresztről, Varsó, Nemzeti Múzeum, valószínűleg 1500-ból) kortársának, MZ mesternek egyik legkorábbi metszetével (Keresztelő Szt. János fővétele, L. 5, valószínűleg ugyancsak 1500-ból) összevessem

47 Az eredmény azt mutatta, hogy a festő és a metsző azonos források alapján dolgozott. A források Rogier van der Weyen, Schongauer és Dürer, valamint olasz művészek voltak: Mantegna, Zoan Andrea, Marcantonio Raimondi, a Leonardo-kör, Nicoletto da Modena és Jacopo de' Barbari. A képek és a metszetek további összehasonlítása ugyanezekre a forrásokra mutat. Mantegnát a metsző MZ mester ugyanúgy ismerte, mint a festő. A Salamon bálvány imádásán (L. 1) a nő fejét mantegnai előkép alapján rajzolta meg, a Szent Borbála vértanúságán (L. 7) a hóhér szerepű apát Mantegna egyik harcoló tengeristene (Hind 6) inspirálta, az Összeölelkező pár szobában (L. 16) fiatalemberét pedig Mantegna egyik Krisztust ostorozó katonája (Hind 8. és 8/a).

48 Zoan Andreától, illetve Leonardótól származó részlet MZ mester Szent György-lapján (L. 4) is látható. A sárkány ugyanis gótizáló átfogalmazása a metszeteken (Zoan Andrea, Hind 7; Lucantonio degli Uberti, Hind 4 és egy Leonardo követő, Hind 5) is népszerűsített leonardói kompozíciónak (Sárkány és oroszlán harca-rajzok a firenzei Uffiziben és Frankfurtban).

49 A felsoroltaknál sokkal jelentősebb, mert árulóbb összefüggés a metsző előszeretete Nicoletto da Modena korai metszetei iránt. MZ mester láthatóan igen hamar beszerezte Nicoletto lapjait és hasznosította őket. Ez az eddig legönállóbbnak és méltán legkorábbinak számító Dürer-követő Szt. Sebestyén-lapját (L. 6) nem Dürer Szent Sebestyénje (B. 56) alapján metszette — amelyet pedig kétségtelenül jól ismerhetett —, hanem olasz előzmény alapján, amely a düreri lapnak olaszos variációja Peruginóra emlékeztető fejjel, alkotója pedig Nicoletto da Modena (Hind 37).

50 MZ mester még egy mantegnás fejet is kölcsönzött tőle másutt. A Királyfiak vetélkedésén (L. 21) a lovon ülő döntőbíró feje Nicoletto: Vulcanus Cupido szárnyát kovácsolja-lapjáról (Hind 2) való átvétel, ületve variáció.

51 Vajon véletlen-e, hogy a festő MS mester pár évvel később hontszentantali tábláján, majd a liüe-in is ábrázolt olyan fejeket, amelyeket Nicoletto metszeteinek figuráiból vett? Feltűnő, hogy Nicoletto da Modena idézett Vulcanus Cupido szárnyát kovácsolja (Hind 2) korai lapjának Vulcanus-feje MS mester Kálvária-képén (Esztergom, Keresztény Múzeum) Stefaton arcában is megjelenik. Ha a Királyfiak vetélkedése (L. 21)-lapon a halott öreg király figuráját nem számítjuk, akkor a Szent Se-