Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. – Doroghyné Fehér Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2. szám. (MNG Budapest, 1974)
Theisler György: Simay Imre szobrai a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében
SIMAY IMRE SZOBRAI A MAGYAR NEMZETI GALÉRIA GYŰJTEMÉNYÉBEN Simay Imre Károly (1874—1955) szobrász, festő és grafikus 1 századunk első évtizedének egyik legérdekesebb, sokat szereplő és legtöbb művével meglepetést keltő magyar művészegyénisége. Mint a bécsi és budapesti kiállítások állandó résztvevője sorozatos sikereket aratott a kortársak által humorosnak érzett, groteszk állatrajzaival és plasztikus majomkompozícióival. Műveinek igazi értékeit, a többrétegű tartalmi struktúrát és a formák egyszerűsítésének és tipizálásának szigorú fejlődésmenetét azonban csak az utólagos, történeti igényű elemzés tárhatja fel és értelmezheti a maguk komplexitásában. Simay külső eseményekben és belső élményekben egyaránt gazdag alkotópályáját mindvégig a művészeti ágak periodikus váltakozása, egymást kiegészítő és továbblendítő összefonódása jellemezte. 1893-tól, első fennmaradt rajzától 2 1904-ig művészeti termésének java részét a virtuóz krétarajzok alkotják, emellett néhány festményt is készít. ;i 1904-től a már széleskörűen elismert, külföldi sikereket arató grafikus váratlanul mintázni kezd és 1904—1911 közötti alkotó periódusának vezérszólama a plasztikai művek szigorúan zárt, szukcesszív fejlődésmenetet képező sorozata. Az ezután következő évtizedes alkotói szünetet a világháború depresszív hatásán túl fokozódó pedagógiai tevékenysége magyarázza, melyet az Iparművészeti Iskola alakrajz és mintázás tanáraként 4 fejt ki. 1919—1920-tól ismét sűrűsödnek grafikai lapjai 0 , a húszas évek közepén monumentális épületszobrászati megbízást vállal 6 , majd ezután egyre ritkuló számban korábbi teljesítményeinek színvonalától elmaradó festmények sorozata 7 zárja le életművét a harmincas évek közepéig hvízódva. A következő húsz évben, 1955-ben, 81 éves korában bekövetkezett haláláig betegsége miatt visszavonulva él és alkotótevékenysége megszakad.** Simay Imre életműve rendkívül hiányosan maradt ránk. Korai rajzainak többsége külföldön szóródott szét, szobrainak és festményeinek jelentős hányada lappang, és munkáinak egy részét a művész türelmetlen újatakarásában és átmeneti sikertelenségek hatására maga semmisítette meg. a Jelenleg a számunkra hozzáférhető Simay-művek az MNG anyagán kívül nagyobb egységekben a művész fivére, Simay Caesar író örököseinél 10 és baráti körének még fellelhető tagjai tulajdonában vannak. 11 A pótolhatatlan hiányok keltette bizonytalanság ellenére a meglevő anyag és a kortársi publikációkban említett és reprodukált művek egyértelműen bizonyítják, hogy Simay művészetének legkonzekvensebb és fejlődéstörténeti helyét tekintve legjelentékenyebb alkotó periódusa az 1901—1911 közötti évtized, melynek alkotásait két, egymást részben átfedő és számos előlegezést és ismétlődést tartalmazó csoportra bonthatjuk; az 1901—1908 közötti grafikai lapok és festmények körére és az 1904—1911 között keletkezett szobrok fejlődésvonalára. Ez utóbbi periódusból a publikációkban említett 14 szobor 12 közül ötöt őriz a Nemzeti Galéria, míg a gyűjteményünkben levő 6 grafikai lap 13 három eltérő típust képvisel, és fogalmat nyújt a tárgyalt évtized rajzainak többségéről. A következőkben a gyűjteményünkben őrzött öt szobor közlésével és elemzésével Simay szobrászi fejlődésének fő tendenciáit kíséreljük meg felvázolni, szükség szerint utalva a magántulajdonban levő vagy lappangó szobrokra, amennyiben azok vizsgálatunk szempontjából hézagpótló fontosságúak és a grafikákra, mint a szobrokon felismert stílussajátosságok és tematikai érdekességek előzményeire vagy párhuzamaira. * Az MNG szoborgyűjteménye őrizte meg Simay legelső és legnépszerűbb bronz szoborcsoportját, az 1904-ben készült és 1905-ben a Szépművészeti Múzeum által megvásárolt Családi öröm című majomkompozíciót 14 (16., 17. kép). A 38 cm magas, egybe öntött, kerek talapzaton nyugvó, feketés patinájú háromalakos csoport problémafelvetésként magába sűríti Simay plasztikai nyelvezetének később kibontakozó összes sajátságát, ugyanakkor első kísérlet volta ellenére is befejezett, tökéletesen megoldott alkotás. A szobor 1905-ben 600 koronás Ráth György-díjat nyert 15 , szerepelt a Képzőművészeti Társulat 1905—1906-os téli kiállításán a Műcsarnokban 16 , 1906-ban a Hagenbund bécsi kiállításán 17 és a milánói nemzetközi iparművészeti kiállításon 18 ; 1907-ben ezüstérmet nyert a pécsi kiállításon 19 , 1909-ben Velencében 20 , 1924-ben Monzában 21 aratott sikert a nemzetközi iparművészeti tárlatokon. A Családi öröm témaválasztása, csoportkompozíciója és mintázásának a részleteket összefoglalóan leegyszerűsítő módszere merészen új hangot jelentett a század első éveinek magyar plasztikájában, és előzményeit Simay 1901— 1903 közötti krétarajzai 22 jelentik. Ezeken a rajzokon már befejezetten állnak előttünk a témák, csoportfűzés és fokozatos absztrakció eredményei és a Családi öröm mintázásakor csak az új anyagot és dimenziót kellett meghódítania a művésznek ahhoz, hogy elképzelését maradéktalanul megvalósítsa.
