Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. – Doroghyné Fehér Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2. szám. (MNG Budapest, 1974)

Bajkay Éva: Uitz Béla négyszáz ismeretlen műve

épülő gazdagságát, a műalkotás állandó vonásait kutatta. Uitznál is előfordult, hogy a tájkivágás egész sor variánsát vetette papírra, mint pl. a Párizsi részlet az Eiffel-toronnyal című sorozatában (80. kép), azonban őt nem a napszakonként változó megvilágítási effektusok rögzítése érdekelte, hanem a kompozíció, a nézőpont, az egyes lapokon a toronyhoz viszonyítva a lépték változott meg (F69.333—F69.338). Uitznak mindig szüksége van a látvány természeti, társadalmi valóságára, de annak képi megfogalmazása mindig ösztönös, belső erő fűtötte művészi mélységű líjrateremtés nála Táj ábrázolásainak sajátos, alulról felfelé építettsége már művészetének első, magyarországi szakaszában kialakult (Háztetők a Gellérthegyről). Collioure-i vázlatkönyvének ceruzarajzai (81. kép, F 69.276—

F 69.289) a tenger, a part, a domb és erőd egymás fölé épülő kompozícióival a kiállításról megismert nagyméretű tusrajzok előkészítését, élményszerű megragadását bizonyítják. Az ég terét is betöltő, fenyegetően magasodó dombvonulat és a hangsúlyozott vertikálisokkal égbetörő sziklák magukba sűrítik a táj szépségéről és a politikai börtön hírhedtségéről nevezetes délfrancia üdülőhely élményét. A franciaországi évek (1924—26) Uitz Béla művészetének leggazdagabb skálájú periódusát jelentik (82. kép). Különös hangsúlyozását igazolja, hogy a 400 mű közül 138 esik erre az időszakra. A kommunista párt megbízásából elsősorban a kultúrfronton dolgozott, felvonulási „colonná"-kat, színpadképeket is tervezett. Öt magyar forradalmi darab került bemutatásra a Grande Jobel-ben, sokszor a kollektív megírás, színrevivés munkájába is bekapcsolódott, a drámák forradalmi expresszionizmusa művészetével közvetlenül összecsenghetett. Az Ivry-sur-Seine proletárnegyed színházában egyik alkalommal Gorkij Az anya c. regényének egy olasz író dramatizálta változatát vitték színre. A kulturális bizottság megbízásából Uitznak kellett a színpadképeket elkészítenie. Három kis ceruza-, illetve tusvázlat (F 69.311—

F 69.313) és a darabhoz készült plakát (83. kép, F 69.309) maradt fenn és került most a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonába. Magukat a színpadképeket csak a mester visszaemlékezéseiből ismerjük: „Vulgáris naturalista megoldást kívántak. Az öt jelenet közül csak az elsőben valósítottam meg teljes egészében az ő elképzeléseiket. Továbbiakban a sajátomból a második felvonáshoz 30%-ot, a harmadikhoz 100%-ot, a negyedikhez 75%-ot, az ötödikhez 120%-ot valósítottam meg. Elképzeléseimet a Komintern III. kongresszusán tanult 'a gyár a mi erődünk' megállapítás irányította. Ennek megfelelően alakult a harmadik felvonás színpadképe: baloldalt elöl egy gyár, mégpedig francia típusú, némileg valóban várra emlékeztető formájú, hátul lakóház — mint a munkások kizsákmányolásának másik helye a lakbérek révén. Középen a híres párizsi börtön, rácsán felirat: Szabadság, egyenlőség. Jobboldalt hátul a Vaszilij Blazsenij, elöl egy kis kunyhó. Az ötödik felvonás díszlete teljesen megegyezett a harmadik felvonáséval, csak a megvilágítás volt a plusszá. Párizs esti fényei hatottak rám ennek kialakításában." A siker eldöntését a nézőkre bízták. „A harmadik felvonásnál nem jöttek be rögtön a színészek, pillanatnyi csend után viharos taps következett, míg előzőleg éppen csak tapsoltak. Ekkor a világon a legboldogabb embernek éreztem magam. Az ötödik felvonásnál felállt a nézősereg és elkezdte énekelni az Internacionálét."

3 A kultúrmunka mellett a napi politika eseményei is közvetlen alkotó művészi reagálásra ösztönözték, olyanra amelyhez csak George Grosz karikatúrái, illusztrációi foghatók a 20-as évek táján. A franciák gyarmatosító háborúja Afrikában adta Uitznak az alapot az Imperialista háború ellen c. sorozathoz (Forradalmi Múzeum, Moszkva tulajdona), amelyhez az előzetesen elkészült 10 tollrajz most a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonába került (F 69.238— F 69.247). Máshol a szociális helyzetük javulásáért harcoló dolgozókat, a francia munkássztrájkot (84. kép, F 69.249— F 69.251) éppúgy megörökítette, mint a banktőke keserve nyomta hivatalnokok kapun kiáradó seregét. A néző felé a papír s mintegy a világ határait is szinte végtelenné tágította a hömpölygő emberáradat, az elkeseredett, kevés vonallal jól karakterizált, tettre kész arcokból összeolvadó tömeg, az individuális és a tömegábrázolás jól megragadott egységében. Mindvégig Uitz életművének középpontja maradt az ember. A magyar és bécsi korszakban közvetlen környezetéről, szűkebb családjáról készült arcképeket Franciaországban a gyűlések, a munka kapcsán megismert arcok váltják fel (85. kép). A szén- és tusrajzok erős zengésű líráját a vékonyra szabott, élesen metszett vonalak ereje váltja fel. A portréábrázolás legrégebbi hagyományának megfelelően, jellegzetes profilnézetben ábrázolva jelennek meg nála legtöbbször a politikai élet akkor ismert személyiségei. M. Cachin (F 69.202, F 69.203, F 69.231), H. Barbusse (F 69.195—69.201) Uitz œuvre-jében legismertebb portréi mellett különösen érdekesek a szociáldemokrata vezetőkről és politikusokról készült karikatúra-portrék, az emberismeret, az ironikus humor három uitzi erősségének komplex megfogalmazásai (A. Thomas, M. Malvy, M. Chranek, E. Vaillant, M. Hervé, Reysmans, Chamberlain, F.69.262— F 69.273, 86.. 87. kép). Uitz Béla művészetének végső álmához, a szerinte igazán művészt próbáló műfajhoz, amelyhez képest rajzait csak aprópénznek tekinti, s amelytől az összegezést várta, csak későn, az 1930-as években jutott el. A frunzei kormányzósági palotába kapott megbízást az 1916-os kirgiz felkelés megörökítésére. Sajnos, ebben a freskó-feladatban sem juthatott el a teljes befejezésig (88. kép). A személyi kultusz ideje a műveknek és művészeknek is meghatározója lett. A kompozíciós és pszichikai ábrázolóerőnek elismerése mellett az életszerűséget, a naturalista harcot kérték tőle számon.

3 Az ekkor meghirdetett elv: a tartalmában szocialista, formájában nemzeti művészet jelszava rá nézve is kötelező volt. Amikor Uitz Harkovban a monumentális