Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. – Doroghyné Fehér Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2. szám. (MNG Budapest, 1974)
Bajkay Éva: Uitz Béla négyszáz ismeretlen műve
művészetnek az építészetben való szerepével és a szintézis problémáival foglalkozó konferencián maga is felszólalt", a freskó számára új teret sürgetve, a freskófestés feladatait pontokba rögzítette, a hagyomány szélesebb értelmezése mellett szállt síkra: „a realista, helyes pozíciójú művészet a fontos, aminek a reneszánsz és a görögök felelnek meg a legjobban". A reneszánsz nagy mestereire való hivatkozás nemcsak egy Uitzot ifjúkora óta kísérő idea, hanem védekezés és az adott korlátok kiszélesítése is volt. Michelangelo Utolsó ítéletétől Raffaello Attila és Leó pápa találkozása című kompozícióján át Benozzo Gozzoli Campo Santo-beli pisai freskójáig analizálta a reneszánsz nagy falképeit (F 69.567— F 69.579). A Magyar Nemzeti Galéria tulajdonába került most a Kirgiz felkelés kartonvázlata, számtalan résztanulmány és előkészítő rajz. Ezek a kirgiz rajzok — mintegy 130 darab — nyújtanak igazán betekintést a művész alkotó titkaiba. Az egyes harcosokról, gyerekekről készített tanulmányok Uitznak a XX. században oly ritka portrétehetségéről tanúskodnak. A megoldásban még sokszor hű maradt a korai aktivista korszakához, a kontúrra merőleges, plasztikusságot hangsúlyozó vonalkázó módszerhez, ami Cézanne örökségeként a magyar művészetben Nemes Lampérth és Uitz művészetében tetőzött. A közvetlen modell után rajzolt kirgiz portrék (nőt portretírozni tilos volt), a lövészárokban fekvő, a lóra szálló vagy eleső harcosok (89. kép) karakterisztikusan megragadott alak- és fej tanulmányai a régi akadémikus mesterek tanultságát egyesítik az uitzi expresszív rajz erejével. A Nagykalapos kirgiz (90. kép, F 69.493), az Aggastyán (F 69.469), a Kirgiz párttitkár (F 69.477) portréábrázolásai is bizonyítják, hogy a XX. század művészetében a rajz túlnőtt a festészetnek alárendelt szerepén, csak a vonalra koncentráló kifejező erejével önállósult olyan grafikus tehetségű művészek kezén, mint Uitz Béla. Bajkay Eva JEGYZETEK i Uitz Béla emlékez.ései, 1968. (Művészettörténeti Dokumentációs Központ) Uitz irodalmi jellegű munkássága: eposzt írt Bosa Luxemburgról és Jauresről Párizsban, a Szovjetunióban öt találkozásom Moszkvával és Harundzsaja Vera balladáját. * XX e siècle No. 26. Paris 1966. 85. I. » Bori 1.—Korner E.: Kassák irodalma és festészete. Bp. 1967. 170. 1. 4 Lásd 1. jegyz. • A. Komm: A Kirgiz SZSZK művészetének története. Moszkva—Leningrád, 1941. 70. 1. 6 Uitz Béla: A szintézisről nálunk és a kapitalista országokban; a freskótechnikáról. Harkov 1931.
