Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. – Doroghyné Fehér Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2. szám. (MNG Budapest, 1974)
Haulisch Lenke: El Lissitzky fotómontázsának hatása a magyar művészetben
prófétai hittel is, de valójában társtalanul és kiszolgáltatottan néz szembe a korral. 71 Míg Trauner, Korniss, Schubert, Lengyel Lajos a 20-as évek végén a dolgozó, munkálkodó ember jelképét formálják ki a szovjet művész nyomán - Kassák is ezt a tevékenységüket akceptálja, amikor a Munkában szerepelteti őket —, s így formálnak keserű, de igazukban nem magányos munkákat, addig Vajda képének egyetemes humánuma 1936-ban az elszigetelődést, a magányt, az egyedüllétet jelenti. Nem azért, mintha nem lettek volna társai ebben a felfogásban itthon és Európaszerte 7-, hiszen ekkor zajlottak le pl. a nagy „humanista"' viták, melynek egyik nemzetközi összejövetele éppen Budapesten volt és éppen 1936-ban 7:i , s melyen Valéry, Piaget, Thomas Mann, Capek és mások vettek részt, s melynek fő témája éppen a humanizmus korszerű értelmezése volt, sőt ebben az évben jelentek meg Kerényi Károly tanulmányai is a humanizmusról 74 — azonban ezek a törekvések nem voltak összhangban, a polgári humanitás szellemében csak egymástól elszigetelt, szubjektív elképzeléseket jelenthettek. A kongresszuson pedig, szervezetlenségük következtében nem haladó íróink vagy művészeink, hanem a hivatalos fasizálódó hatalom belső emberei képviselték a „humanista" eszméket: József főherceg, Praznovszky Iván, Teleky Pál gróf, Pékár Gyula. 7 "' Az általános humanitás, „humanoniisztikuiu" magára hagyta és elszigetelte képviselőit, bármilyen őszintén is érezték át azt, mint ahogyan Vajda is tette. Korniss, Schubert ebben az időben a Szocialista Képzőművészek Csoportjával tart már, Trauner, Hegedűs, Képes kinn maradtak Berlinben. Kassák a maga útján halad egy új realizmust hirdetve, de társakat ebben a képzőművészet területén nem igen találva az elkötelezetlenek közt, végül is a Munka által közölt reprodukciók a posztimpresszionizmus felé közelítenek. Csak később, 1945 után talál rá újra a néhai Munkakör tagok művészetére, de akkorra Vajda már halott. Korniss a szürrealizmust nálunk elkésve folytatja, a felszabadulás után meghirdető „európai iskolá"-n belül talál kapcsolatokra, felszabadult, s egyben saját törvényei által megkötött ragyogó színvilágú, konstruktív-szürrealista, népművészet inspirálta képeket fest, és megindítja nálunk a tasizmust, Schubert a szocialista realizmus egyik fő képviselője lesz. Kassák újra elkezdi képzőművészeti tevékenységét, melyben magába dolgozza Kornissék és Gadányi Jenő korábbi művészetének tanulságait, fotómontázsain pedig Vajda hatását, és egy lényegében természetelvű festészetet művel. Összefoglalva: Lissitzky A konstruktőr c. fotómontázsa két okból válhatott hatóerővé a két világháború közötti magyar festészetben: direkt szimbólumértéke és a konstruktivizmust, szürrealizmust és új tárgyiasságot magába foglaló formaalakítása miatt, melyek lényegében egybeestek a magyar művészet bizonyos törekvéseivel. Hatásában e két szándék nem választható el egymástól, hiszen az építő ember kezekkel való szimbolizálásának az eszméje a Bauhausban foganhatott, de az a Gerhardt Mareks által 1923-ban tervezett rajz, amelyen még a Jugendstil szelleme érezhető, nem lehetett volna ilyen élénk hatással erre a nemzedékre, ha ismerték volna is. Hiába volt jelképi szándéka, formájában még egy korábbi korszakot képviselt 76 (72. kép). A következő években a motívum életét nem tudjuk nyomon követni, eltűnt. Egy bizonyos időszakban lehetett szerepe, amikor sok más egyéb motívummal együtt közvetlenül érthető tartalmat hordozhatott, illetve egy áttettebb, általánosabb, de a Szovjetunióval és a baloldali törekvésekkel rokonszenvező haladó művészet szándékaival egybeeshetett, és így meghatározható magatartást jelzett. Felhasználói nem sok köszönetet kaptak érte. Sok év múlva találkozhatunk újra egy plasztikába áttett megfogalmazásával Kerényi Jenőnek, mai szobrászatunk egyik ünnepelt mesterének a miskolci Műszaki Egyetem falára 1968-ban állami megbízásra készített Körzős kezén. Ez, ahogy Kovács Gyula mondja, ugyan kissé elüt Kerényi Jenő más, inkább expresszív jellegű munkájától, mégis az ötletet és megfogalmazást tekintve a művész egyik kiemelkedő alkotása 77 ( 73. kép). Haulisch Lenke
