Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. – Doroghyné Fehér Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2. szám. (MNG Budapest, 1974)
Haulisch Lenke: El Lissitzky fotómontázsának hatása a magyar művészetben
könyvében A konstruktőr címet kapta (61. kép). A kép alapgondolata a konstruktivizmusban fogant, címe is ezt húzza alá. Ezt hangsúlyozzák vízszintes-függőlegesre komponált kör és négyszög alakii építőelemei. Ugyanakkor az arca montírozott kéz, melynek tenyeréből tekint felénk a megszállottan csillogó szem, az egymásba áttűnő, itt-ott elúszó és megfoghatatlan formák egy új életérzést tolmácsolnak: a konstruktivizmus rideg szabályait a teljességhez való közelítés nevében a meglepő, a véletlenszerű gazdagítja. A technika kiválasztása a tárgyiasságnak megfelelően történt, s ugyanez a gondolat érvényesül a kéz, a pulóver stb. texturális megjelenítésében. Szimbólumértelme direkt, átlátszó, nem hasonlítható a francia szürrealisták rejtelmes nyelvezetéhez, messze túljutott azon a misztikus, talmudista szemléleten, amikor még kapcsolatot mutatott fel Chagall művészetével. Ugyanakkor viszont vissza is szerzett valamit a mítoszok költőiségéből, hogy alárendelje egy, a jelen alkotó, önmaga sorsát formáló embere felrajzolásának. Felszabadulás jellemzi ezt a művet: egyrészt a múltba tűnt mitológiától, másrészt a konstruktivizmus lemerevítő kötöttségeitől. Mindkettőből megőrizte viszont a lényegest: előzőből a költészetet, utóbbiból a racionalitást. 22 Lissitzky ugyanebből az évből származó két portréja, Arpé és Schwittersé hasonló formai és szimbólumértékkel bírnak. Mindamellett a magyar baloldali művészet korabeli törekvéseinek éppen az említett A konstruktőr c. önarckép válhatott inspirálójává. Ennek oka a szimbólumalkotásban, a mondanivalóban éppen úgy kereshető, mint a formai és technikai megoldásban, és talán abban, hogy éppen ennek a képnek a reprodukciója jutott el hozzánk. Magyarországon az internacionális eszmei és művészi szempontokat magukénak valló művészek már fel voltak készülve arra, hogy e kép inspirálóan hasson rájuk 23 , úgy eszmei, mint formai tekintetben. Jóllehet az 1919-es Tanácsköztársaság bukásával a baloldali szemléletű magyar avantgarde művészek nagy része emigrációba szorult (Bécs, Berlin, Párizs, rnajd a Szovjetunió határainak megnyitása után Moszkva), az itthon maradottak pedig az államhatalmi elnyomás miatt megalkuvásra kényszerültek vagy elfáradtak — mégis a már egyszer, ha rövid ideig is, megvalósult forradalom példája új kezdeményezőket nevelt. Az 1908 körül született háborús generáció baloldali része volt képviselője az ^újrakezdésnek, illetve a háború előtti haladó törekvések folytatásának. Ennek a generációnak az életútja igen nehéz. Az első világháború s a levert forradalom utáni terror éveivel indult, és alig másfél évtized múlva már szembe találta magát a második háborúval. Képviselőinek egy része külföldön él, más része elpusztult, és csak kevesen élték és dolgozták végig Magyarországon a KözépEurópára olyan nehéz évtizedeket. Az a néhány fiatal művész, aki újra érdeklődni kezdett a nagyvilágban levő szellemi áramlatok iránt, 1925 körül került kapcsolatba egymással a Képzőművészeti Főiskolán Csók István és Vaszary János növendékeként. E két mester képviselte a tanári karban a legszabadabb szellemet. Fz a progresszivitás Csók esetében a dekoratív impresszionizmusig, Vaszary esetében a Vadak zártabb, dekoratív felfogásáig terjedt. Növendékeiket, különösen Vaszary, ellátták új könyvekkel és reprodukciókkal és egyéni törekvéseiket nem gátolták. Picasso, Kandinszkij, Klee, Le Corbusier, a Bauhaus munkásságát a bekerülő kiadványokon keresztül ismerték — zenében Bartókot, Sztravinszkijt, Schönberget, irodalomban Apollinaire-t, Tzarát, Kassákot, hogy csak az aktualitásokat említsük. Foglalkoztatta őket a szocializmus elmélete, a marxizmus, ezért külön figyelemmel fordultak az oroszországi művészet, így Malevics, Lissitzky felé. Nemcsak Lenin írásait olvasták, hanem a Bauhaus kiadásában megjelent orosz művészeti elméleteket, Kandinszkij és Malevics írásait. 24 Viszonylag szűk társaság volt ez, 18—20 év körüliek, melynek egyik nyugtalanító szelleme Korniss Dezső lehetett. 2 "' Ezért fogadhatjuk el visszaemlékezéseit 2 ", amely r szerint a társaság tagjai 1925-től Képes György 27 , Korniss Dezső és Trauner Sándor 28 , 19 2 6-ban Schubert Ernő jött át hozzájuk Réti István osztályáról, és 1928-ban az új növendékek közül Vajda Lajos 29 és Hegedűs Béla csatlakoztak. 1928 őszén ismerkedtek össze a Mentor könyvkereskedésben a bécsi emigrációból még 1926 őszén hazatért Kassák Lajossal, aki ekkor indítja el (1928 szeptemberében) emigrációs évei után itthon a második folyóiratát, a Munkát. Azoknak a lapját — mint az első szám bevezetőjében írja —, akik nem törtek le a szocialista forradalom bukása miatt 30 . Ebben az időben Kassák művészete is átalakuláson megy keresztül. A 10—20-as évek fordulójának konstruktív szemlélete költészetében szürrealizmussal párosul 31 , amit pl. Bori Imre bizonyos kiábrándultság, az énbe való visszahiizódás jeleként fog fel 32 , viszont a doktrínákba merevedő konstruktivizmusnak a teljesség felé való fejlesztéseként is felfoghatjuk a művészet belső fejlődési törvényszerűségei szempontjából, annál inkább, mivel a konstruktivitást nem hagyta el, hanem a két szemléletet összeolvasztotta 33 . Egyik fő művében, az 1929-ben elkezdett Egy ember élete c. életrajzi regényében viszont a „neue Sachlichkeit" áramlatánakhódol. 31 Kassák képzőművészeti tevékenységét (ami mindig is a meglevő progresszív képzőművészeti áramlatokat követte kis intervallummal, a Tett idején Uitz expreszszionizmusát, a Ma bécsi periódusában Moholy-Nagy és az oroszok szuprematizmusát), most felfüggeszti, de vezéri szokásához híven jó szemmel kiválogatja és magához köti a Képzőművészeti Főiskolán tevékenykedő progresszív fiatalokat, akik az 1929-es év folyamán eljárnak a Kassák által ekkor, a Munka megindulásával egy időben szervezett ún. Munkakör találkozásaira, Kassák Lehel úti lakására és a Simplon kávéházba. Ezek a fiatalok festészetükben abba az irányba indultak el friss lendülettel, amelybe Kassák irodalmi művészete most kezdett átalakulni: a konstruktivizmus-szürrealizmust ötvözték az új tárgyiasság keretei között. Korniss így ír képeik felfogásáról: „Kiet-
