Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. – Doroghyné Fehér Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2. szám. (MNG Budapest, 1974)
Haulisch Lenke: El Lissitzky fotómontázsának hatása a magyar művészetben
len, talán pesszimista igazságuk kevés embert vonzhatott. Formai megjelenésük, összetevőjük a konstruktivizmusból és szürrealizmusból állott." 35 Síkszerű, egyszerű tárgyakat magukba foglaló, azokat szimbólurnerőre emelő képek voltak ezek, talán Ozenfant, illetve az orosz új figuratív nemzedék pl. Sterenberg művészete lehetne párhuzamuk. 36 Emléküket sajnos csupán néhány rossz folyóirat reprodukció őrzi 37 , melyek az 1929-es Tamás galériabeli fiatalok kiállítása kapcsán jelentek meg. E fiatalokat Kassák bevonja a Munka c. folyóirat szerkesztésébe is, amelyben kb. 1929 nyaráig vesznek részt 38 , innentől kezdve fokozatosan elhidegülnek, majd 1929—30-ra virradó Szilveszter éjszakáján nyilvános szakításra is sor kerül Kassák és az új fiatal magyar avantgárdé tagjai között. 39 Ennek oka a generációs különbségen kívül a fiatalok érzelmi lázadása volt Kassák konstruktív szemléletének szigorával és merevségével szemben, melyet ha mint művész, írásaiban ebben az időben már ösztönösen fel is oldott, szemléletében és ítéleteiben azonban nem. Az új generáció viszont sokkal nagyobb szerepet szánt életében és művészetében az intuíciónak és a szabadságnak. Mégis, Kassákkal való barátkozásuk tette lehetővé, hogy éppen azok a korai munkáik, melyeken Lissitzky fotómontázsával való kapcsolatot felfedezhetjük, fennmaradjanak. A megismerkedésük és rövid kapcsolatuk idején hozzákerült rajzokat ui. Kassák később leközölte a Munkában, sőt úgy látszik, hogy koncepciójukat magáévá tette. Lissitzky fotómontázsát feltehetően a Foto-Auge c. albumból ismerték 10 , melynek címlapján szerepel 41 , és amely 76 különböző fényképet közöl a fényképészet korabeli legnagyobb művelőitől: köztük szerepel pl. Atget, Baumeister Max Ernst, Feininger, Grosz, Heartfield, Man Ray, Moholy-Nagy és mások. Korniss Dezső emlékezete szerint is a könyvborítón látták a képet 4-, a könyv belső részében pedig szerepelt a körzős kézről (Lissitzky keze) külön készített fotogram 43 ( 62. kép). Ez utóbbiról 1926ban Lissitzky másolatot készített, amit az 1926-os drezdai kiállításon saját képei, Mondrian, Léger, Picabia és MoholyNagy munkái mellett mint az új konstruktív művészet jelképét állította ki kerek fotótáblára montírozva. 44 Az önarcképmontázs szerepel még reprodukcióban Moholy-Nagy 1930-as fotóalbumának 45 utolsó oldalán a fent említett könyv hirdetése mellett 46 . A közvetlen megelőző évek egyikében jelenhetett meg a nálunk jelenleg fel nem lelhető Foto-Auge, megjelenésének évszámát sem a hirdetés, sem pedig Schuldt idézett cikke nem közli. A MoholyNagy album hirdeti Lissitzky fotóalbumát is, mely ugyanabban a sorozatban előkészületben lehetett.' 17 Megjelenésére valószínűleg már nem került sor, mivel az irodalom sehol sem említi. Lissitzky 1929-ben volt utoljára Németországban. A fotómontázs éppen az említett fiatalokon keresztül vonult be a magyar képzőművészetbe a 20-as évek második felében, pontosabban 1928—29 körül. Korábban mindössze Bortnyik Sándorról tudunk, aki fotómontázsokat készített. 49 Az 1930-as évek első felére pedig már általános divattá, sőt kommersziálissá vált nálunk a fotó és fotómontázs 00 . E fiatalokat azonban még az a kettős érdeklődés vitte a fotó felé, ami a dadaistákat és konstruktivistákat közösen: egyrészt a tárgyi mondanivaló, azaz pontosabban a szociális mondanivaló visszaállításának szándéka, másrészt az új anyagok iránti élénk figyelem. Ez a folyamat az ellenforradalom terrorisztikus évei miatt bizonyos eltolódással jelentkezett, illetve a magyar avantgárdé már az új tapasztalatok szintézisével indult. így válhatott Lissitzky: A konstruktőr c. önarckép fotogram-fotomontázsa kétféle értelemben is egyik inspirálójukká : először a benne felvetett szimbolikus tartalom miatt, majd később Vajda Lajosnál inkább formai megoldása miatt. A kapcsolat ugyan mindegyik esetben kettős, csak bizonyos eltolódás van a kétféle szempont megoszlásában, amely egyrészt egyéni hozzáállásból, de a magyar festészet további alakulásából is következik. A Munka három rajzot közöl a fiatalok kezdeményezései közül, amely a kép síkjára benyúló kezet mint a „munkás" kezét, dolgozó ember kezét a munka szimbólumaként, illetve e képekkonkrét tartalmát tekintve : a munka és elnyomottság szimbólumaként ábrázolja. Korniss Dezső, Schubert Ernő és Dor (Trauner Sándor) rajzai ezek. Mind a három az 1929-es évben keletkezett, Kassákkal való megismerkedésük körüli időben 51 . Kassák azonban a Munka későbbi számaiban, már szakításuk, sőt Korniss és Trauner Párizsba való elutazása után 52 közölte őket 53 . Korniss rajza (63. kép) szerszámokkal foglalatoskodó munkáskezet ábrázol és egy eltorzult testű várandós proletáranyát, Trauneré lesoványodott figura gyomrára helyezett üres tányérra mutató kezet (64. kép). Schuberté az elemi táplálék: kenyér és víz után nyúló munkás kezét (65. kép). Formáikban világosan megkülönböztethetjük a konstruktivizmusból örökölt kör, kocka, háromszög alakzatokat, a szürrealizmus „egyik tárgynak a másikba való helyezése" szándékát és az új tárgyilagosság illúziótlan dologi világát. Mondanivalójuk azonban pesszimista, mint ezt Kassák szemükre is vetette 54 , vagy talán inkább tárgyilagos: a fokozódó gazdasági válság idején elnyomott ország elnyomott népének hangja, mely merőben különbözik Lissitzky képének felszabadultságától. Korniss munkája jelzi azt a fejlődési vonalat, tudatos rajzával, pontozott struktúrájával, amelyet majd Vajda Lajos folytat Szentendrén. A Munka egyik 1929-es számában 55 közöl egy linómetszetet Cs. Walleshausen Zsigmondtól (66. kép), mely szintén a kézszimbólumot alkalmazza. Készítője Kassák korosztályához tartozik 56 , 1920-ban Bécsben tartózkodott, mint Kassák, ismeretségük valószínűleg még onnan származott. A csengőgombot nyomó kéz és egy munkafolyamat ábrázolása itt még jobban kapcsolódik a század elejének természetelvű művészetéhez és a kubizmushoz. A felület strukturális játéka mutatja csak a kapcsolatot az anyag
