Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. – Doroghyné Fehér Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2. szám. (MNG Budapest, 1974)
Haulisch Lenke: Festészetünk történetének szentendrei vonatkozásai a XIX. században
Ferenczy Károly, éppúgy mint Jankó János is, nem Szentendrére való településének idején volt először a Dunamenti kisvárosban. Családját: feleségét, Fialka Olga festőművésznőt, és első gyermekét, Valért már az ő 1887 —88-as párizsi tanulmányútja előtt ide költöztette 28 és ide látogatott haza nyaranként. Amikor 1889-ben hazatér Párizsból, Szentendrére költözik, családjához. A következő években itt keletkezett művészi termését lényegében a francia fővárosban eltöltött évek határozták meg, ahol bár Tony Robert-Fleury és Bouguereau korrigált neki a Julian akadémián, két akadémikus festő, érdeklődését — mint az ekkor ugyancsak Párizsban tanuló Csók István és Iványi Grünwald Béla érdeklődését is — a már négy éve, 1883ban meghalt Jules BastienCépage művészete kötötte le. 26 BastienLepage részletesen leíró, természetelvű ábrázolásmódjához kapcsolódnak Szentendrén keletkezett művei. Hazatérésének évéből, 1889-ből való a Lányok virágot gondoznak és az Id. Ferenczy Károly arcképe — 1890-ből a Kavicsot hajigáló fiúk két változatáról és a Vidéki hordár című képről tudunk. 1891-ben készült a Kertészek (11. kép), Kertész fiú, Virágot öntöző kertész, és a Plakátok előtt című festmény. Végül szentendrei tartózkodásának utolsó évéből, 1892-ből, Münchenbe való áttelepedésük előtti évből való a Valér (12. kép), a Válás, a Tékozló fiú hazatérése, ez utóbbi vázlata, Ferenczy Ferenc (a művész nagybátyja) arcképe, A művész neje (13. kép), Virágzó fa, Virágot öntöző nő, Szentendrei uzsonna és Bukovinszky Artúrné arcképe.' 1 ' A képek egyetlen ( Virágzó fa) kivételével figurálisak — portrék vagy életképek. Műfajuk még a romantikához köti őket — a Válást és a Vidéki hordárt zsánerműfaján kívül bizonyos illusztratív tartalma is. Erezhető bennük még felesége romantikus festői felfogásának enyhe hatása is, melyet Ferenczy későbbi fejlődése során teljesen levetkőzött, illetve — ahogyan Valér írta — „nem sokra tartott". Valószínűleg ez volt az oka, hogy 1903-ban, a Nemzeti Szalonban rendezett első gyűjteményes kiállítása anyagából 28 kihagyta a szentendrei képeit. A katalógusban, melynek bevezetőjét ő maga írta, így emlékszik meg erről az állásfoglalásáról: „...Szent-Endrén festett dolgaim közül semmi sincs ezen a kiállításon. Sem a művészetet, sem a természetet nem ösmertem volt akkor még eléggé ahhoz, hogy a szentendrei magány hasznomra lehetett volna." 21 ' Ferenczy Károlynak ez a saját maga által tett megállapítása egy kissé befolyásolta első monográfusát, Petrovics Eleket is szentendrei korszakával kapcsolatban, Genthon István azonban a legutóbb megjelent Ferenczy monográfia szerzője Csók István, Iványi Grünwald Béla és Thorma János hasonló stílusú festményei mellé helyezi Ferenczy finom naturalista képeit — rehabilitálja a festőt saját magával szemben. Valóban, ezek a művek, bár őriznek még némely novellisztikus elemet — amitől Ferenczy később elhatárolta magát az „artisztikum", a tiszta festőiség nevében 30 —, már tartalmazzák azokat a tulajdonságokat is, amelyek Ferenczy későbbi nagybányai művészetének állandó jellemzői lesznek: bizonyos állapotszerűséget és halk költőiséget. Petrovics Elek így ír róluk: „A pontos és részletes megmunkálás nála nem jelent személytelen, száraz tárgyilagosságot, mögötte gyöngéd érzés, csöndes költészet húzódik meg, amely egyéni sajátossága. Rajzának nagy gondosságában inkább érzünk áhítatot, mint pedantériát vagy ridegséget, koloritjában, ha még vértelen is, már biztos tónusérzéke jelentkezik." 31 Ferenczynek már szentendrei képeiben észrevehető tehát a kor hangzatos társadalmi problémáitól való elfordulása a tiszta festőiség felé, vagy Valér szavaival, az 1920—30-as évek meghatározásával élve az „elefántcsonttoronyba" zárkózás. Ez a magatartás azonban a világnézet elutasítása mellett is világnézetet jelképez: a kiegyezés után az uralkodó osztály által kisajátított, fonákjára fordult, retrográddá vált hamis nemzeti mítoszból táplálkozó hivatalos történeti, vallásos és édeskés életképfestészettel szemben az objektív tényeket (ami itt a természeti tények leírásában jelentkezik és a pozitivista filozófia nemzetközi térhódításával párhuzamos) szárnbavevő, radikális polgár állásfoglalását. Ferenczynek ez a nagy művészi értékű alkotásokban kifejezésre juttatott magatartása, amely később Nagybányán bontakozik ki teljesen, válik majd hatóerővé a két világháború közötti posztnagybányai művészetben és lesz egyik befolyásolójává a szentendrei festészet további történetének is. 32 Hozzá kell azonban tennünk, hogy a két világháború között kibontakozó határozottabb eszmei szándékú megmozdulások között már nem minden esetben olyan pozitív előjelű ez a magatartás, mint a századfordulón volt. Ferenczy szentendrei korszaka tehát e magatartás kezdeti stádiumát képezi. Mindössze harminc éves, amikor ez a periódusa lezárul és családjával Münchenbe költözik. Fenti műveit tehát 25—30 éves kora között festette. Egy szentendrei fényképe 33 (14. kép) — mely a figura és háttér összekapcsolásával, félszeg bájával méltó társa a Szentendrén keletkezett festményeknek — még kiforratlan, kissé esetlen, ugyanakkor azonban koncentrált ifjú embernek mutatja. Míg Ferenczy Károlynak Szentendre a lassú magáratalálás éveit jelentette, addig feleségének, Fialka Olgának (Csehország, Theresienstadt, 1848. ápr. 23.—Nagybánya, 1930) 34 a munkásságában a záróakkordot. Ahogyan izmosodik Ferenczy művészete, úgy sorvad el Fialka Olga működése, és transzponálódik át művészi érdeklődése férje előrehaladásának segítésébe. Mégis meg kell említenünk Szentendrével kapcsolatban, mivel utolsó munkáit itt készítette. Fialka Olga már elismeréssel, sikerrel működő festőnő volt Bécsben 35 , amikor Ferenczy Károly édesapja 1884-ben meghívta birtokukra, Gavosdiára. 0 hívta fel figyelmét unokatestvérének, a fiatal Ferenczy Károlynak, későbbi férjének a festészetre. Együtt utaztak Rómába, ahol
