Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. – Doroghyné Fehér Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2. szám. (MNG Budapest, 1974)
Haulisch Lenke: Festészetünk történetének szentendrei vonatkozásai a XIX. században
Károly még unokanővérének hatása alatt dolgozik 36 , majd hazatérvén feleségül veszi. Első gyermekükkel újra Itáliába, majd Münchenbe utaznak. 1887-ben, Ferenczy párizsi tanulmányútja előtt feleségét Szentendrére költözteti. Fialka Olga mint festő a bécsi romantikus iskolán nevelkedett, főleg arckép- és zsánerfestéssel foglalkozott 37 , de tudunk falképfestői tevékenységéről is 38 , vázlatkönyveiben pedig finom, romantikus hangulatú tájképekre is bukkanhatunk. 39 Első gyermeke, Valér születése után (1885) főleg őt festi. Fia szeretettel és objektivitással ír ezekről a képekről: „. . .anyám rólam készített rajzai, pasztellei rendszerint többé-kevésbé genreszerűek, csaknem azt mondhatnám édeskések; van bennük egy bizonyos elbeszélő, csaknem irodalmias, ahogy mi atyámmal általában (nem épp anyámra vonatkozólag) mondani szoktuk, novellisztikus elem, amely itt ugyan jogosult az anyai érzés szempontjából, de mégsem a legmagasabb művészet sajátsága. Ez a bizonyos elbeszélő irodalmi íze nagyon is meg van a kor művészetének, nevezetesen pedig annak az osztrák, bécsi művészi légkörnek, amelyben anyám, mint festőnő tanult, dolgozott. így azokon a képeken, amelyeken édesanyám örökítette meg legkedvesebb modelljét: a kisgyermekkel mindig történik valami, vagy katonásdit játszik, vagy meztelenül áll s örül az odakészített fürdőnek. . ," 40 Szentendrei tartózkodásának valószínűleg az első felében festett még, amikor férje Párizsban volt, és az ikrek, Béni és Noémi még nem születtek meg 41 , tehát 1887 és 1890 között. Valér leír egy Szentendrén festett képet is, mely sokáig lógott pesti műterme falán: „. . .az elmaradhatatlan kisfiú, amint kislányos ruháját kötényszerűen maga elé tartja és fölfelé emelt tekintettel várja, hogy a nagypapa, aki egy cseresznyefa mellett áll a kisfiú mögött, cseresznyét dobjon neki; a gyermek közelében egy tyúk figyeli, hogy mi történik.*' Jól látja Valér, hogy anyja nemcsak azért hagyta abba a festést, mert három gyermek mellett nehéz lett volna mélyebb koncentrációt kifejtenie, hanem mert férje később el is ítélte ilyen fajta képeit. Ez az ítélet pedig a kor ítélete volt: a romantika, mint említettük, visszahúzó erővé vált, helyét a természetelvű művészet foglalta el, amit Ferenczy Károly olyan magas művészi szinten képviselt 4- — illetve a forradalmak tüzében született romantikából is táplálkozó, de annak közösségi élményéből egyre inkább az individuális élménybe forduló szimbolizmus, melynek hatását ugyancsak megtaláljuk Ferenczy későbbi müncheni és nagybányai művészetében. A szentendrei festészet XIX. századi történetéhez még egy, bár kevésbé jelentékeny adalékot ismerünk: Háry Gyula (Zalaegerszeg, 1864. szeptember 20. — Budapest, 1946. január 3.) S zent-Endre 43 c. látképét, a város vedutaszerü ábrázolását, amely azonban inkább történeti, mint művészettörténeti emlékként érdekes (15. kép). Részletezően leíró, személytelen munkái révén Háry Gyula már a múlt században foglalkoztatott illusztrátor, s feltehetően Az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képben c. rnű kiadója bízta meg az illusztráció elkészítésével, melynek III. kötetében a fenti kis kép Bálint Benedek által készített fametszetben is látható. 44 Pest felől jövet, a Duna partjáról nézve ábrázolja a soktornyú várost. Finom, kisméretű munkáján csendes, feltűnő érzelem és indulat nélküli naturalizmusából következően egyben a város XIX. század végi hiteles képét is megörökíti. Mint a fentiekből is kitűnik, a XIX. századi szentendrei vonatkozású festészetben semmiféle szerves összefüggés nem mutatható ki. Ezt a rövid feldolgozást a helytörténeti vonatkozásokon kívül mégis szükségessé teszi bizonyos nosztalgia realitáselemeinek a tisztázása: amennyiben a később, 1920 után, a történeti események során szerves fejlődésnek indult szentendrei festészet képviselőiben élt bizonyos ábránd, mintha már a múlt században felfedezték volna a várost festői szempontból. Erről, mint láttuk, szó sincs. Jankó Jánosnak és a Ferenczy családnak is a nyugalmas félrevonulás helyét biztosította Szentendre, itttartózkodásuk véletlenszerű, bárhol másutt is letelepedhettek volna, Háry munkáját valószínűleg kiadói megbízásra készítette. Más dolog az, hogy Ferenczy későbbi, Nagybányán kialakult világfelfogása és művészete, mint a magyar művészet fejlődésének jelentős állomása, hogyan szolgált a későbbi szentendrei festészet világnézeti és művészi megjelenésének egyik forrásául. Az is más kérdés, hogy az 1920-as évektől kiindulóan észrevehető neoromantikus hullám milyen hasonlóságokat mutathat fel a múlt századi romantikának, történetesen ebben az esetben Jankó Jánosnak az elképzeléseivel. Ezenkívül megpróbáltuk művekre és adatokra konkretizálni a XIX. századi festőkről szentendrei vonatkozásban tett nagyon is szétfolyó és egymásnak ellentmondó közléseket. Haulisch Lenke
