Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. – Doroghyné Fehér Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2. szám. (MNG Budapest, 1974)
Szíj Béla: Orlai Petrich Soma művészi kibontakozásának évei
Orlai művészi eszméinek legkoncentráltabb kifejtését. Ezt is meg kell vizsgálnunk. Brodszky Sándornak a fentiekben már ismertetett levelét felhasználva (vagy legalábbis abból inspirációt merítve), írta meg kitűnő cikkét. A művészet és természet kapcsolatát vizsgálta és megállapította, hogy csak a művész tudja meglátni és megláttatni a természet igazi szépségét. Ahogy Brodszky, úgy ő is elismerte, hogy a művészetben az oktatást és alkotást nem annyira egyéni ügyességek, hanem inkább elvek, minél általánosabb elvek alakítják. De ő megírta azt is, hogy „a szépség eszméjét (tehát az alkotás módját és annak helyességét) csak egyénileg határozhatja meg a legképzettebb ízlés is, és számtalan alak lehet, mely által az még tökéletesebben is kifejezhető. . . Ha ezt megtagadnánk a művészettől, határt szabnánk teremtő erejének. . . megszűnnék a művészet létezni. . . Mint a szépről úgy az igazságról, vagy a hűségrőli fogalom is egyéni felfogásnak van alávetve. — Véleményem szerint a művész csak annyiban lehet hű a természethez (és általában az ábrázolt motívumhoz, történéshez), és csak annyiban uralkodhat felette, amennyiben annak általános összes jellemét igyekszik visszaadni; ha a természet részletes igazságába akar hatni, belevész annak gazdagságába, és el fogja miatta téveszteni a fő célt, azon hatást, melyet az egésznek a néző lelkére kell tennie. A természet ez általános szempontbeli tekintése is egyéni." A fentiek előadása után ő is elismerte, hogy rendszeres előtanulmányok nélkül a természet stúdiuma csak naturalistákat képez, kiknek produktumainál egy daguerrotyp sokkal becsesebb. Ami pedig a „rendszeres előtanulmányok"-at illeti, arra ő maga is felvázolt egy tanulmányi rendet, de bármilyen részletes körültekintéssel vázolta is ezt, az egyéni képzelőerőnek (tehát tehetségnek) legalább annyi jogosultságot biztosított. A most idézettek újból megvilágították, hogy mennyire helyesen ítélt a művészet elvi kérdéseiben, s hogy mennyire képes volt meglátni az alkotásmód, s azon belül a valóságábrázolás döntő összetevőit. Bizonyosak lehetünk, hogy általános emberi habitusa is élénkítette azt a kapcsolatot, mely közte s már eddig említett irodalmár barátai közt kialakult. 1854-ben hazajött Bécsből. 72 3 2 éves volt és családos. A felkészülésnek tekinthető időszak véget ért. Pesten telepedett le. A rendszeresített műkiállítások nagyobb lehetőséget ígértek művészeink számára. Rövidesen megkezdte történelmi képeinek, zsánerképeinek, portréinak, illusztrációinak készítését, vagyis megkezdte munkásságának második, nagyobb felét. Ezt későbbi tanulmány fogja vizsgálni. * Mielőtt összefoglalnánk művészi kibontakozásáról adott vázlatunkat, még néhány kérdést szeretnénk vizsgálni. Egyik korábbi méltatója is felvetette, vajon miért hagyta ott a jogi pályát, melyre jól felkészült? Békés megyében vagy Pesten nyugodt életet biztosíthatott volna magának. Mi folytatjuk a kérdésfelvetést. Amikor látta, hogy gyorsan pálcát törnek a művészeti írók és kritikusok nagy anyagi és szellemi erőfeszítéssel létrehozott festménye fölött, miért nem választotta ő is az írói vagy művészetírói pályát? Láttuk, milyen jó írói készsége volt. Ot tartották pápai környezete legjobb elbeszélőjének. Amikor művészpályára lépett, már megjelentek a korabeli folyóiratokban azok a romantikus-érzelmes-szerelmes elbeszélések 73 , amelyeknek főszereplői festőművészek voltak. Vagy a nagy művészeti korszakok valamelyikében (pl. a reneszánszban), vagy a jelenben helyezték el a történést, de mindenképpen csak külsőséges érdekességek miatt szerepeltették a művészt, sohasem az alkotói életérzés vagy az alkotási folyamat ismertetésére, és különösen nem az alkotó munkának mint társadalomformáló erőnek a bemutatására. Orlainak, a képzőművészet történetében is járatos jeles stilisztának nagy sikerei lehettek volna, ha számol e lehetőségekkel. Még tovább megyünk. Miért nem lett kritikus, szorosabb értelemben vett művészeti író? Bizonyára akadt volna újság, melytől megbízást nyerhetett volna művészeti vonatkozású cikkek írására. Hiszen szinte konjunktúrája volt az ötvenes évek elején az újságalapításnak. 74 Nem valószínű, hogy nagyobb elmélyülést, rendszeres kutatómunkát vártak volna tőle, inkább bizonyos fajta „állásfoglalást" az éppen adódó művészeti események mellett (vagy ellen), ahogy azok jöttek, s ahogy a megbízók kérték (mellettük vagy ellenük). Ezzel tetemesen csökkenthétté volna anyagi gondjait, melyek szinte egész életén át nyomasztották. Nem kell sokáig vizsgálódnunk, láthatjuk, hogy egy pillanatig sem élt ezekből a lehetőségekből. O is írt művészeti cikkeket, de nyoma sincs bennük kisszerű érdekesség keresésének vagy az állásfoglalás anyagi célzatának. Részben az alkotó művészet elvi problémáit fejtegette, részben a kutatómunkát segítette (az augsburgi levéltár magyar vonatkozásai), vagy mindkettőt, mint későbbi korszakában írt tanulmánya: Shakespeare drámáinak hatása a magyar képzőművészetre. — Mindezt művészi hivatástudattal magyarázhatjuk (és természetesen a hazafiság szempontjaival). 0 festőművész, közelebbről történelmi festő akart lenni. Az életet és az élet történéseit úgy vizsgálta, hogy nem tett engedményeket a művészi öntudat kárára! Iskolás korában öntudatra ébresztette a soproni, méginkább a pápai iskola erjesztő levegője. Elfogultság nélkül állíthatjuk ezt. Többször említett tanára, Tarczy Lajos a magyar baloldali hegelianizmus egyik legérdemesebb képviselője volt. Philozophiai változatok című kötete 7 ', különösen annak Ellentétel című fejezete az ellentétek harcát taglalta. Dialektikus elveit nemcsak a természettudományok ismertetésében alkalmazta, hanem a társadalmi, ill. politikai élet harcaival is összefüggésbe hozta, s így az ellenzéki magatartásnak a politikai életben is indokolását adta. —- A művészi pályára lépő Orlai nem az önmagukat túlélő
