Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. – Doroghyné Fehér Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2. szám. (MNG Budapest, 1974)

Szíj Béla: Orlai Petrich Soma művészi kibontakozásának évei

egyikén kézírásos szöveg, Egy gondolat bánt engemet c. versének néhány sora. Az asztal alatt Béranger könyve. Ez a kép is befejezetlen, vázlatos, de vázlatosságában is megragadó. Különösen szép érzékeny koloritja és gondos téri tagolása. Nemcsak kegyeleti, hanem képzőművészeti szempontból is nagyon becses. Ezt az értékét az a körülmény sem csökkenti, hogy maga Orlai több vázlatot készített róla, s ezek szerényebb szinten állnak. Nemsokára eljött július közepe, amikor Petőfi elindult végzetes útjára. Orlaira bízta becses dokumentumait, Bem tábornokkal folytatott levelezését, valamint 1847 óta írt verseinek kéziratát.

34 — Talán Orlaiék segítségével menthette volna életét. Rokoni szeretet és hazafiúi ragaszkodás vette körül. — O mégis elment, és röviddel azután elesett a harcmezőn. Elbukott a szabadságharc is, az emberi szabadság gondolatának e nagyszerű vállalkozása. A nemzetre keserű gyász borult. Orlai tanúja volt az eseményeknek, a kegyetlen megtorlásoknak, elhurcolásoknak. Reménytelen volt a haza sorsa, s azon belül saját művészetének jövője. Dezillúzióval küzdve, s az eddigieknél is heroikusabb elszántsággal kellett újból megkeresnie az alkotásnak tragikusan elvesztett fonalát. Egyelőre Mezőberényben maradt, kisszerű tennivalóival.

35 * A szabadságharc utáni első fontosabb ismeretünk 1850. március elejéről való. A Nemzeti Múzeum igazgatója, Kubinyi Ágoston megkereste levelével, és abban értesítette, hogy a Szent István és a gyilkos c. festményét, mely a „magyar tudós társaság termében" volt elhelyezve, a Nemzeti Múzeum szeretné megvásárolni. Kérte ezenkívül, közölje a mű árát, fesse meg önarcképét a múzeum gyűjteményének, és írja meg addigi munkásságára vonatkozó adatait.

36 A legreménytelenebb időben érte Orlait e megtiszteltetés, amikor a hivatalos állampolitika inkább elnyomni törekedett minden nemzeti érzelmű megnyilvánulást.

37 Hogy a vásárlás megtörténhetett, azt a katonai diktatúrával magyarázhatjuk, feltehető ugyanis, hogy a bosszútól fűtött katonai diktatúra figyelme nem terjedt ki az amúgyis csekély összegű múzeumi költségvetés részleteire. A polgári közigazgatás csak 1850 őszétől lépett életbe. — Tehát elismerést kapott művészünk első történelmi vásznáért, de nem azoktól, akiktől egykor várta. Kubinyin kívül Toldy Ferenc pártolta ügyét. — Ismeretes, hogy egyikük sem vett részt a forradalomban! 1850 júliusában Pesten tartózkodott. Szendrey Júlia Petőfit hivatalosan is holttá nyilváníttatta és új házasságot kötött. Orlai jelen volt az esküvőn, s a keserűség hangján emlékezett meg róla egyik későbbi levelében.

38 Szeptemberben folytatta külföldi tanulmányait. Most nem Bécsbe, hanem Münchenbe ment, ott általában szabadabb légkört remélhettek művészeink. Wilhelm Kaulbach osztályára iratkozott. Decemberben kelt leveléből több mindent megtudhatunk állapotáról:

39 „Három hónapja vagyok Münchenben, elég arra, hogy átlássam miképp itt is csak emberek élnek. Az ember jobbat keres, hisz, remél a jövőben, s ha önmagát jobban ösmerné, átlátná, hogy minden hite sorsa jobbrafordulásáról őrültség. . . Bajorországba jövetelemkor nagyon megtetszett a nép, mert vidám barátságos, de miután őtet közelebbről kezdtem megismerni, láttam, hogy ennél és a sörivásnál többre nem képes. . . Nem tudom, szóltam-e múlt levelemben Nürembergáról, hol vagy másfél, avagy két hónapja voltam. Ki a német földet utazni akarja, e fő pontját a középkori német műveltségnek kár kikerülnie, ezért bár áldozattal, megtettem az utat. . . Itt élt a híres Dürer, Hans Sachs és Peter Wisser stb. kiknek lakásait is megnéztem. Nyolc nagy híd vezet a folyókon keresztül és néhány épületei, Németország legszebbjei. . . Tetszésemet jobban megnyerte, mint München. — A télen már semerre sem mozdulok, s jövőben teendőimet egyáltalán nem tudom kiszámítani. Jelenleg egy nagy kép kivitelébe kezdtem, mely a Mohácson elesett Lajos király testének megtalálását ábrázolja, s tíz láb hosszú lesz, sikerétől függ majdnem egész jövőm." Ezután említi, hogy megismerkedett Eötvössel, de ő éppen visszament Magyarországra, rövid ismeretségük alatt is sok jó benyomást szerzett róla. — „Mit írjak még — teszi fel a kérdést levele hátralevő részében —, alig tudom, reggeltől estig kivétel nélkül mindennap dolgozótermemben folyik le, este csak akkor megyek ki, ha látom, hogy sötét gondolatjaim jönnek, s ezért egyszerű életem kevés közleni érdemeset nyújt." Ujabb pár hónap míilva írt leveléből további ismereteket szerezhetünk: „Sorsom bár szigorú, de nem mostoha. . . Nagy költséggel, nagy gonddal jár, s nálam az első meg van. Két szállást tartok, ahol a nagy képet festem és ahol lakom. Ez nem kevéssé növeli kiadásaimat, de ez oly szükséges rossz, amit el nem lehet kerülnöm, s a bajt jövendő jónak reményében csak legyőzöm. Képem vagy két hónap múltán lesz készen, s alkalmasint a mű-kiállításra szállítom. Emellett azonban más kisebb képekkel is foglalkozom, s a nap-jötte és lemente egyszer úgy, mint másszor dolgozva talál. Hogy vájjon azon kép bevégeztével lemegyek-e Magyarországra, igen kétséges, ha a sors nagyon ellene nem szegül Párizst akarnám egy hónapra meglátogatni."

40 Végül beszámol egy koncertről, melyet a müncheni zenekar adott klasszikusok műveiből, leírja, hogy milyen volt az előadás, s kiket látott az ismertebb emberek közül. Levelei szépek, a régi századok tanulni vágyó és külföldön vándorló magyar diákjainak írásait juttatják eszünkbe. Különösen hasonlítanak Ferenczy István szép leveleire. *