Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. – Doroghyné Fehér Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2. szám. (MNG Budapest, 1974)

Szíj Béla: Orlai Petrich Soma művészi kibontakozásának évei

sága kezeskedik e gyászemlékű esemény lélekrázó kiviteléről, időleges vázlatát láttam csak, s e látvány elég volt arra, hogy meggyőződjem nagyszerűségéről. . . Szent István ébredését le akarta küldeni a legközelebbi pesti műkiállításra. De a kiállítás elmaradt, mert rendezői azt mondták, ilyen forradalmi időben képeket nem fognak kapni. . . így vélekedtek holmi Marastoni-féle főemberek. Ugyan meddig tűrjük még azt a Marastonit, hogy kontárkodásával szégyenpadra állítsa hazai művészetünket, melynek vezetőjévé erőszakolta fel magát. . . Mikor látjuk át, hogy Marastoni meg sem közelítette azt a Parnasst, hol a művészet bölcsőjét ringatja a végzet. . . Hinnem kell, hogy Marastoni közremunkáltával lett elhalasztva a kiállítás. Pedig kedvezőbb időben nem is igen lehetett volna, mint most, amikor a nemzetgyűlés közeleg. Bécsben is volt forradalom, mégis áll a műkiállítás és van kép. . ." A továbbiakban felszólította a Nemzeti Múzeumot, hogy igyekezzen megszerezni a képet, ha az Pestre kerül. Eötvös Józsefre hivatkozott, akitől biztatást kapott, és megemlíti Waldmüllernek általunk is ismertetett beadványát. Pap Gábor tanulmányában végig a hazai, ill. nemzeti művészet megteremtésének fontosságát hangsúlyozta, s a forradalmi átalakulást óhajtó időknek megfelelően éles hangot használt. Míg e nagyigényű célokat méltatta, nyíltan hadat üzent a Marastoniban képviselt kisszerű, mechanikus művészképzésnek (és művészi magatartásnak), mellyel valóban meg lehetett tanulni az ábrázolás kisebb technikai fogásait, azokat az ismereteket, amelyek gyakran jobb anyagi boldogulást biztosítanak szerény képességű alkalmazóiknak, mint amilyenhez jutnak a jóval igényesebb célokra törő és igazi alkotói öntudattal rendelkező művészek. Márpedig Marastoni iskolájának, ill. körének praktikai jellege és Orlai heroikus vállalkozása között az előbbi antipólusokat kellett látnia Pap Gábornak. Valószínű ez is hozzájárult ahhoz, hogy ilyen éles hangot használt. A fentieken kívül Pap Gábor álláspontjának kifejtésében benne lehetett az a szolidaritás is, amelyet a lap szerkesztői, Petőfi és J<>kai éreztek Orlai iránt. Hiszen alig négy-öt év telt el a pápai főiskola falai között töltött tanulmányi időtől, terveik szövésétől, s máris az ország nyilvánossága előtt, súlyos nemzeti sorsproblémákkal összefonódó művészeti vállalkozás központjába került művészünk. (Pap Gábor bölcsészeti és jogi tanulmányait 1845—46-ban végezte Pápán. Ezután ment Bécsbe azzal a szellemi és érzelmi attitűddel, amelyet a pápai iskolában szerzett. Politikai nézetei megvilágítására e helyen mindössze azt a cikkét említjük, amelyben Kossuthnak és az országgyűlés küldöttségének bécsi útját ismertette.) Éppen 1848 júliusában, amikor az Életképekben megjelent Pap Gábor tanulmánya, Pestre érkezett Waldmiiller „bizonyítványa" művészünkről. Magyar nyelvű fordítását közöljük:

27 „Alulírott ezennel igazolom, hogy a magyar születésű Petrich úr másfél évig mint magántanuló a festészet technikáját tanulta és ezen rövid idő alatt kitűnő tehetsége és rendkívüli szorgalma által művészeti teljesítményekre olyan jelentős képességekről tett tanúbizonyságot, amely — más művészekkel ellentétben, akik tízszer annyi időt fordítanak képzésükre, és akiknek teljesítményük minden vonatkozásban Petrich úr teljesítményével szemben alulmaradnak — nagyon feljogosítaná arra, hogy minden akadályoztatás nélkül, a művészet érdekében tehetségét kifejthesse és nagyszerű művészi alkotásaival hazájának dicsőséget szerezhessen. Petrich úr minden támogatást megérdemel, melyet ezen alulírott annál is inkább megerősíthet, mivel ezen rövid másfél éves időtartam alatt a fentnevezett jellemét is csak nagyra becsülhette és őt így, mint egyik legkitűnőbb tanítványát bárkinek legmelegebben figyelmébe ajánlhatja. Bécs, 1848. július 16." A forradalmi események üteme egyre gyorsabb lett. Már egy hónappal korábban, hogy az Életképekben napvilágot látott Pap Gábor tanulmánya, 1848 júliusában elhangzottak Kossuth Lajos fegyverbe szólító szavai. Orlai is hazajött, és nagyon valószínű, hogy az év hátralevő hónapjait Pesten töltötte. Erre következtethetünk Petőfi leveleiből is. 1848 októbere és decembere között Orlaihoz írt három levelét ismerjük.

28 Ez idő alatt festette meg Petőfi életnagyságú portréját.

29 A mű befejezetlen maradt, mert Petőfi eltávozott Pestről. Befejezetlenségében is észrevehető az óvatos műgond, bizonyos idealizáló tendencia, mely a költő alakját és az őt körülvevő intérieur részleteit betölti. Ezenkívül Petőfi szüleiről remek ceruzaportrékat rajzolt. Ezek közvetlenebb előadásúak, vonalvezetésük határozott, ugyanakkor formálásuk érzékeny, s nagyon rokonszenves emberi jellemeket tükröznek. Korábbi méltatói szerint részt vett a szabadságharc fegyveres vállalkozásaiban, néhány csatajelenetet kőre rajzolt, majd megsebesült, ezután szülei házába ment.

30 Eddigi kutatásaink még nem tisztázták pontosan a szabadságharcban való részvételét és sebesülésének történetét. Kőrajz csatajeleneteit minden bizonnyal később készítette.

31 1849 júliusában Mezőberényben meglátogatta őt Petőfi, magával vitte feleségét és kisfiát. Most nem ismétlődött meg az 1842. évi gondtalan nyaralás. Petőfi drámán dolgozott, Caraffának, az eperjesi vésztörvényszék vezetőjének alakját vázolta fel, úgy, hogy az Haynaura emlékeztetett. Ezenkívül elkészítette kisfia első két hónapjának „életrajzát". Ekkor írta utolsó versét, a Szörnyű, időt, az elveszettnek hitt haza feletti végső felkiáltását. — Orlai közben újból megfestette. Most is asztal mellett, de népi faragású karosszékben ülve, hosszúszárú pipával jelenik meg a költő.

32 A korábbi (1848 utolsó hónapjaiban készült) portrén pesti környezetben, ünnepélyesebb külsőségek közt láttuk, most otthonosabban.

33 Asztalán könyvek, azok