Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. – Doroghyné Fehér Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2. szám. (MNG Budapest, 1974)
Szíj Béla: Orlai Petrich Soma művészi kibontakozásának évei
Bűvölőn hangzik a dalod, oh barátom Petrics ós e szű öröm-érzetének Tengerében leng. s feledem keservem. Hogy ha te zengesz. (Petőfi S.) 1839 szeptemberében mentek vissza Sopronba, Orlai és Salkovics folytatta iskoláját, Petőfi pedig anyagi támogatás hiányában, beállt katonának. * 1840 novemberében érkezett először Pápára művészünk és 1844-ig a híres, 1531 óta működő, iskolában képezte magát. Az iskola tanárai között Tarczy Lajos 10 , Bocsor István 1 '.Stettner György 12 voltak. Megérdemlik, hogy nagy megbecsüléssel említsük munkájukat. Ezekben az években s az ő tevékenységük nyomán élte fénykorát az iskola. Orlai jogi tanulmányokat végzett, de az irodalom ott is jobban érdekelte. Már megérkezésekor létrejött a tanulók „képzőtársasága". O is az alapítók között volt. A következő évtől alapszabályokkal megerősítve nagyon szép munkára adott lehetőséget. ia — Éppen 1841 márciusában érkezett először Pápára Petőfi Sándor, majd ez év októberében másodszor, s ekkor tartósabban maradt a város falai között. 1841 őszén Jókai is a pápai iskolába iratkozott. Mindhárman részt vettek a képzőtársaság munkájában, több elbeszélésüket és költeményüket őrzi a társaság kéziratos „érdemkönyve", ugyancsak több írásukat találjuk a Tavasz című évkönyvben, mely a már említett kitűnő tanáruk, Tarczy Lajos szerkesztésében jelent meg 1845-ben. A Pápán töltött időről többen írtak, s írtak ők maguk is. Elsőnek Orlait idézzük, aki a kollégium közvetlen szomszédságában levő diákszálláson lakott Petőfivel. „Itt építettük jövendőnk ábrándvárait, gyakran éjfélig, míg belefáradva egyikünk, vagy másikunk megjegyzésébe, hogy talán már ideje volna aludni, az álom mámora elnémított bennünket." 11 — Petőfi 1846. december 26-án Orlaihoz küldött levelében többek között a következőket írta: „Te Soma! Hátha mi még nagyszerű életet élünk valaha, olyat amilyenről sokszor álmodtunk, tudod?" 15 E sorok feltehetően a Pápán töltött időkre vonatkoztak. Maga Jókai pápai tanulóéveiről így emlékezett: „Mindegyikünknek volt egy kedvenc szenvedélye. Orlaié a költészet, Petőfié a színpad, az enyém a festőecset. . . Orlai írt tüneményes regényjeleneteket, Petőfi meg elszavalta azokat, s én képeket festettem hozzájuk. . ." 1(1 — Mikszáth Kálmán Jókai életrajzában szintén megemlékezett a Pápán töltött időkről: „Jókai leginkább a magához hasonló szelíd természetű Orlaival rokonszenvezett. Orlai is tudott festeni, megmutogatták egymásnak rajzaikat, vázlataikat, beszélgettek szép képekről, minőkből sokat lehetett látni az Eszterházy kastélyban. . . Aztán novellát is írt Orlai, ez volt másik témájuk. . . 0 volt valamennyiük közt a legjobb stiliszta. . . Két tavasz esett össze, az egyik az ő tavaszuk, mely a szívekben zsongott, a másik, mely az országnak csendült a szellemi téren századokig tartó tél után." 17 Végül még egyszer Orlait idézzük: „Jókai volt leggyakoribb vendégünk, majdnem annyit volt nálunk, mint saját lakásán. Ha Petőfi valamelyik új művével meg volt elégedve, elszavalta előttünk... Néha ha időnk engedte. Jókaival ketten rajzolgattunk és festegettünk szűk szobánkban. A színek egymásra gyakorló vegyi hatására nagy súlyt fektettünk, ebben Jókai volt a mester. . . Rajzban pedig Petőfi ítélete volt a döntő." 18 1842 augusztusában szünidőre ment Orlai és Petőfi. Először meglátogatták .Jókait Komáromban, majd pár nap múlva Pesten át Dunavccsére érkeztek Petőfi szüleihez. Végül Mezőberénybe jutottak Orlaiékhoz. Gondtalanul töltötték a szünidőt, s közben még színelőadás rendezésének gondolatával is foglalkoztak. Tervük nem sikerült, de mindketten felléptek a Felesket nótáriusban, melyet egy éppen akkor odaérkezett színtársulat adott elő. Ezenkívül egy kötet kiadását is tervbe vették, mely Petőfi versein kívül Orlai néhány elbeszélését tartalmazta volna. Ez sem jött létre. la — Mezőberényből Debrecenbe vették útjukat, onnan Petőfi Pápára ment, Orlai pedig vissza szüleihez Mezőberénybe. Mire művészünk Pápára érkezett tanulmányai folytatására, Petőfit nem találta, mert ismét csak anyagi gondjai miatt, iskola helyett, színészi pályára lépett. 1844- ben fejeződtek be a Pápán megkezdett tanulmányok. Ma mindössze csak egy kisméretű ceruzarajzát őrzi a pápai főiskola gyűjteménye. Ez iskolatársát, Baráth Ferencet ábrázolja. 20 Ö is részt vett a híres „képzőtársaság" alakításában. Nevével még fogunk találkozni. * 1845- ben a Békés megyei „ügyészi tisztség" mellett gyakornokoskodott. 1846- ban Pestre jött jurátusnak. Ebből az évből ismerjük első számon tartandó olajfestményét. EJlő munkást ábrázol. Kisszerűsége és gondos előadásmódja biedermeier felfogást mutat. 21 — Tulajdonképpen 1846-ban dőlt el, hogy mégsem marad jogi pályán, hanem megkezdi rendszeres művészi felkészülését. Ennek lehetőségeit kutatta. Művészeti könyveket tanulmányozott, kapcsolatot teremtett Barabás Miklóssal 22 , megkereste Marastoni Jakab festőiskoláját. Marastoni iskolája éppen ebben az évben alakult. Nagy hiányokat pótolt, de olyan ambíciójú művésznek, mint Orlai, nem lehetett megfelelő, éppen mechanikus, kisszerű módszere miatt. Az ipari rajz és a szorosabb értelemben vett képzőművészet határai elmosódtak. — Még ez év végén ösztöndíjat nyert Weuckheimné Orczy Terézia bárónőtől, s a következő évben Bécsbe mehetett. — Petőfinek
