Pogány Ö. Gábor - Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1. szám. (MNG Budapest, 1970)

Szabó Júlia: A naiv művészet problémái és a magyarországi emlékanyag

GAJDOS JÁNOS (1912—1950) Geszteréden született parasztcsaládban. Cipészinasként kezdte pályafutását. 1929ben került Pestre, majd Ausztriába. 1930 körül kezdett e] festeni. Győri Elek barátja volt, egy ideig együtt is laktak Pesten. A harmincas évek végétől műpártolók támogatásából élt családjával együtt. Sokalakos monumentális kompozícióinak témáját falusi emlékeiből meríti. Vásárokat, ünnepeket, falusi munkákat mutat be nagyméretű színben, formában tömbszerűen tagolt vásznain. A negyvenes években szabadiskolákban tanult. A felszabadulás után főiskolára került. Fiatalon halt meg tüdőbajban. Kiáll. 1938. Amsterdam, Hongaarsche Oertalen, I960. Pozsony, 1967. Székesfehérvár, Magyar naiv művészek. írod. Vitányi Iván: Emlékezés Győri Elekre és Gajdos Jánosra. Művészet 1963. november. Mezei Ottó: Két naiv festő: Gajdos János és Győri Elek. Valóság, 1966. szept. Sz, Muraközi Ágota: Gajdos János parasztfestő. SzabolcsSzatmár megyei Múzeumi Füzetek, 1969, 4. SÜLI ANDRÁS (1897—1969) Algyői földműves, aki kosár fonással is foglalkozott. A negyvenes évektől Szegeden él alkalmi munkákból. 1933-ban kezd festeni 36 éves korában. Benedek Péter sikereinek hallatára fölkeresi festményeivel Bálint Jenőt, Benedek és a magyar őstehetségek pártfogóját. Vízfestményei és papírra festett olaj képei a rajzoktatásnak nyomát sem mutatják. Képeinek rendje, sajátos perspektívája, szín- és formaarányai népművészeti és gyermekművészeti értékeket olvasztanak egybe. A teljesen ismeretlen György Szalmás Bélával együtt ő a városi kultúrától egyáltalán nem érintett falusi naiv festő e tanulmány anyagában. Kiéül. 1934. Budapest, Nemzeti Szalon, Őstehetségek kiállítása 1964. Linz, 1938. Amszterdam, 1966. Pozsony, 1967. Székesfehérvár, 1969, Pozsony (II. díj) írod. Péter András: Művészeti séták. Tükör. 1935. július. Szabó Júlia: Süli András. Művészet 1967. április. Moldovém Domokos: Süli András parasztfestő kiállítása. Képzőművészeti Almanach 1. Budapest 1969. Corvina. BUTI ISTVÁN (1902—) Zalaszentmihályon született. Gyermekkorában béres, kondás, majd arató lett. Szombathelyre, majd Budapestre került. Közsegélyezett, nyomorgó volt és autodidakta művész. Eleinte „fejből", majd természet után rajzolt. 1936-tól szerepelt kiádlításokon. Az 1930-as évek végétől résztvett a Szocialista Képzőművészek Csoportja munkájában és tárlatain. Néhány rajza megjelent 1942-ben a Népszava „18 művész, 48 rajz" című kiadványában. Drámai hangvételű szénrajzain a falusi és városi nyomorgók életét mutatja be szaggatott, darabos előadéismódban. A naiv művészet kategóriájába főleg korai rajzai tartoznak. Kiédl. Szabadság és Nép kiállítás, Budapest, 1942. Szocialista Képzőművész Csoport kiállítás Budapest, 1964. írod. Oelmacher Anna: Előszó az 1964-es Szocialista Képzőművész Csoport Kiállírás katatágusához. GYÖRGY SZALMÁS BÉLA (személyi adatok ismeretlenek). Egyetlen jelzett képe ismeretes. Témája, előadásmódja falusi emberre vall. Egyszerű, tiszta kompozíciója még a népművészet elveinek teljes elfogadását mutatja. Biztos színérzéke, lírai melegsége tehetséges egyéniséget sejtet. Valószínűleg a többi „őstehetséggel" került felszínre a harmincas években. Képe Bedő Rudolf gyűjteményében maradt fenn. Kiáll. 1966. Pozsony, 1967. Székesfehérvár. írod. 1966. Pozsony kiáll, katalógus (Egyetlen ismert festménye a katalógusban színes reprodukción.) MARTON ANNA (személyi adatai ismeretlenek). A harmincas években működött Budapesten. Művei gyűjtőjének közlése alapján tudjuk, hogy tanulatlan parasztlány volt, s egy hipnotizőr médiuma. Müvein, amelyek féligmeddig ösztönéleti kitörések, érdekes egyéni ízzel jelentkeznek polgári, szecessziós hatások. Képei Bedő Rudolf gyűjteményében maradtak fenn. Kiáll. 1966. Pozsony, Triennale. VANKÓNÉ DUDÁS JÚLIA (1919—) Galgamácsán született. Édesapja juhász és különös tisztelettel illették a faluban, mert foggal született „táltos" volt. Amikor lánya született, ötven éves volt, ma is él, közel száz éves. Juli gyermekkora óta rajzol. Hat elemit végzett, utána paraszti munkával foglalkozott. Húszéves korában férjhez ment Vankó Imre földműveshez, egy lánya született. Tehetségét Gönyei Sándor néprajzkutató fedezte fel már hat éves korában és biztatta, hogy rajzoljon. Tizennyolc éves korában már a többi falusi lányt, asszonyt tanította rajzolni, kis közösség alakult ki körülötte, akiket rajzoló asszonyoknak, új kifejezéssel „parasztgrafikusok"-nak neveztek el. Valéxságos polihisztor a falusi művészetekben: ír, hímez, rajzol, énekel, a népi színjátszás szervezője, írója, rendezője. Népdalokat és a falu régi színjátékszerű dramatikus szokásait, rítusait gyűjti és színdarab formájában megeleveníti. Balladákat is gyűjt. Több művét őrzi a Magyar Néprajzi Múzeum. Kiédl. Néprajzi Múzeum időszaki kiállításain szerepel. Lipcse, 1965—1966. Budapest, Egyetemi Színpad, 1966. 1966. Pozsony, 1967. Székesfehérvár. írod. Gönyei Sándor: Adatok Galgamácsa néprajzához, Néprajzi Értesítő. Maroth Károly: A Szentiványi tűzugrás, Etnográfia. Moldovém Domokos: Dudás Juló játékai, Tükör 1966. Moldován Domokos: Parasztrajzok, parasztrajzolók Magyarországon, Új írás 1966. szeptember. HAJDÚNÉ, VANKÓ MARGIT (személyi adatok ismeretlenek). A galgamácsai rajzolóasszonyok egyike. Dudás Júlia sé)gornője, s életkorban is közel áll hozzá. Rajzai még