Pogány Ö. Gábor - Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1. szám. (MNG Budapest, 1970)

Szabó Júlia: A naiv művészet problémái és a magyarországi emlékanyag

kevésbé érintettek bármilyen kultúrhatástól, mint Dudás Júlia művei. Jóformán teljesen kívül állnak a perspektivikus ábrázoláson és az iskolai rajzoktatás jeleit sem mutatják. Dekoratív és expresszív tulajdonságokat egyesítenek a paraszti élet jeleneteit bemutató rajzai. Kiáll. 1966. Pozsony, Triennale. írod. Moldován Domokos: Parasztrajzok, parasztraj­zolók Magyarországon. Új írás 1966. szeptember. KÁPLÁR MIKLÓS: (1886—1935) Hajdúböszörmény­ben született. Gyermekkorában gulyásbojtár volt, majd hentesinas. Mint segéd kerül Budapestre a Vágóhídra, s ezen kívül alkalmi napszámos munkákat is végez. Vélet­lenül elvetődik a Szépművészeti Múzeumba, ott Sebastiano del Piombo képeit csodálva, elhatározza, hogy ő is meg­próbálkozik a festészettel. Hogy nappal tanulhasson pin­cér lesz. A Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadar és Réti István növendéke. Először Iványi Grünwald Béla, majd Rippl-Rónai József és Szinyei Merse Pál is megismeri és bátorítja a tehetséges ifjút. 1928-ban visszatér Hajdú­böszörménybe, majd a Hortobágyra költözik, a csárdában műterem-szobát rendez be magának és elfelejtve a főis­kolán tanultakat, a Hortobágy életét sajátos, naiv formá­ban festi. Több művét őrzik Hajdúböszörményben és a debreceni Déri Múzeumban. Kiáll. 1929. Gyűjteményes kiállítás—Debrecen Város­háza 1928. Budapest, Nemzeti Szalon, 1932. Debrecen, Déri Múzeum, 1934. Budapest, Őstehetségek kiállítása, 1936. Debrecen, Emlékkiállítás, 1938. Amsterdam. Hon­gaarsche Oertalen, 1965. Debrecen, Emlékkiállítás, 1966. Pozsony, Triennale, 1967. Székesfehérvár, Magyar naiv művészek. írod. Magyar Művészet 1928. 280. o. Magyar Művésze* 1922. 64. o. Bálint Jenő: Hortobágy a festőpalettán, A Heggel 1934. aug. 20. Déri Múzeum Évkönyve. 1930.—40. Tóth Ervin: Káplár Miklós, Művészet 1961.május 26—27. o. Masits László: Káplár Miklós emlékkiállítás katahógus előszó. 1965. MARKOVITS HORVÁTH ANTAL (1851—1933). Dél­Somogy megyéből került Hódmezővásárhelyre. Barká­csoló-ács volt. Munka közben egyszer lezuhant a tetőről és megrokkant. Ettől kezdve csak faragással foglalkozott. Nehéz körülmények között élt, csupán 1930 körül figyeltek fel faragványaira. Kisméretű faszobrai egyrészt a paraszti élet jeleneteit, népmesei motívumokat, másrészt vallásos témák teljesen egyéni értelmezését mutatják be. A faragást senkitől nem tanulta, egyszerű eszközökkel, bicskával, beretvával, borotvapengével faragott. Az „Őstehetségek kiállításán" tűnt fel először, ahol művei nagy sikert arattak. Kiáll. Budapest, 1934. Őstehetségek kiállítása, 1938. Amszterdam, Hongaarsche; Oertalen, 1966. Pozsony, Triennale, 1967. Székesfehérvár. írod. Bálint Jenő: Egy 82 esztendőt élt alföldi barkás. . . A Reggel, Budapest, 1934. augusztus 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom