Pogány Ö. Gábor - Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1. szám. (MNG Budapest, 1970)

Szabó Júlia: A naiv művészet problémái és a magyarországi emlékanyag

A NAIV MŰVÉSZET PROBLÉMÁI ÉS A MAGYARORSZÁGI EMLÉKANYAG A műkritikai szakirodalomban Henri Rousseau műveivel kapcsolatban használták először a „naiv művészed" kifejezést.

1 Művészetének varázsa érdeklődést ébresztett Rousseau vélt vagy igazi rokonai iránt, akiket elkezdtek felkutatni, összegyűjteni, kiállítani, csodálni, elemezni. Az évtizedek folyamán egyre több anyag gyűlt össze;, s a gyűjtési rétegek kiszélesedésével egyre több jelentésréteg tapadt a fogalomhoz, s az elnevezések is változtak. Nevezték ezeked az alkotásokat „neoprimitívek" vagy „vasárnapi festők" műveinek, Franciaorszéigban a Sacré Coeur művészei által létrehozott műveknek, őstehetségek alkotásainak, sőt még art populaire-nek is. Ugy tűnik, az utolsó évtizedekben a leggyakrabban használt a naiv művészet elnevezés.

2 Mi is maradunk e kifejezés használatánál — noha az utolsó nagyszabéisú naiv művészeti kiállításon, az 19ö(ios pozsonyi téudaton a csehszlovák kutatók a latin „insitus" szóból származtatott új kifejezést javasolták'', — mivel úgy érezzük, hogy nem az elnevezés megváltoztatása, hanem az összegyűjtött anyag többszempontú elemzése szükséges. E műtárgycsoport közös jegyeinek meghatározása törtemhet gondolati, tartalmi jegyek, éibrázolásmódok — tehát a műtárgyban le;vő belső tulajdonságok alapján, valamint a műtárgyak keletkezésével kapcsolatba hozható külső tényezők rétegeződése alapján. Rövid elmefuttatásunkban elsődleges tényezőként hangsúlyozzuk a történelmi kor, az idő szempontját. Ez az aspektus e;gyoldalúnak tűnik, de feltétlenül szükséges, mivel az eddigi kutatások általában a naiv művészet időnkoron kívüliségét hangsúlyozták,' aminek pedig elsősorban nem is az elmélet, hanem az emlékanyag mond elle;nt, melyből kis gyakorlattal ötven-hatvan esztendős távlatban is szinte évtizedes pontossággal meg lehet különböztetni a művek keletkezési idejét. Vajon véletlen-e ez? Teljes mértékben elfogadható-e az az álláspont, mely szerint a naiv művészet történelmen kívüli jelenség, mint a gyermekek művészete;, vagy az elmebetegek alkotótevékenysége, ha ugyan azoknál is nem lehetne bizonyos szociális és történeti hátteret felfedezni speciális kutatásokkal ? Feltételezésünk, hogy különbséget kell tenni az alkotótevékenységben levő, ösztönös faktorok jelenléte és a naiv művészet adott időpontban való történelmi megjelenése között. Ha a naiv művészetet csupán a spontém teremtővágyból, a művészeti alkotás létrehozásának akarásából származtatjuk, ahhoz a fogalomhoz jutunk, amelyet a művészetelméletben Alois Riegl meghatározásával „ Kunstwollen" nek neveznek.

5 Ez esetben magáról a művészetről beszélünk, hiszen Kunst wollen nélkül nincs műalkotás. A „naiv művészet" fogaiméiból tehát csupán a művészet olyan történelmen kívüli tevékemység, amely az emberiség létével egyidős, s keletkezésének fő feltétele a Kunstwollen. A Kunstwollent nem lehet úgy felfognunk, mint egy ember különös adományát, képességét, hanem csak úgy, mint az ember társadalmi létezésének következményét. A megszülető mű nem csupán az alkotó művész, hanem az egész közösség alkotása. Ez a tény azonban nem minden korszakban tudatosodik. Van olyan korszaka a művészettörténetnek, amikor az egész közösség, ha nem is vett részt materiálisán a művészeti alkotás létrehozásában — ezt teljesem magáénak fogadja el. Más korszakokban az cigyén és közösség ugyan létrehozza az alkotást, de a közösség nem a magáénak, hanem az egyén kivételes eredményének tartja a művet. A művészet léte szempontjából az a legrosszabb, ha a közönsi'g annyira idegennek érzi magától az egyén művészetakarása által létrehozott alkotást, hogy semmit nem fogad el belőle. Látszólag teljesen ötletszerűen dönti el, hogy milyen közlésformát tűr meg, de azonosulásról már szó sem lehet. Az egyéni kifejezés ilyenkor különös utakra indul — bizarr, de mindig szubjektív aberrációk felé tendál. Oka ne;m elsősorban az egyén személyes egyensúlyának felbomlása, hanem az egész társadalom válsága. Mikor tűnhet a spontán művészetakarás egy speciális te;rület sajátjémak, s mikor kerülhet szembe a műalkotások egy csoportja más arányú és összetételű csoportokkal ? Hiszen ez történt a naiv művészet tárgyaival. Külön kiállítások, külön történelem, külön világ — így alakultak a kutatás gyakorlati és elvi célkitűzései. Más kutatók viszont, akik a XIX. és XX. század művészettörténetét tárgyalják, teljesen kihagyják a naiv művészetet.

6 Minimális technikai ismerettel, kevésbé kulturált formákkal, darabosabb megmunkálással, egyszerűbb szerkezeteken nyugvó kompozícióval a művészettörténet minden eddig ismert korszakában keletkeztek alkotások — a művészet minden éigában. Általában ezek a művek kevésbé bonyolult, kevesebb ellentmondást éreztető világképet mutatnak. Másrészt viszont az egyszerű szerkezet, a teljes egyensúlyban levő mondanivaló elemek biztonságot sugároznak, sajátos értékvilágot teremtenek, amely önmagában megálló egységes rend, teljesse'>g, tiszta viszonylatok rendje,