Pogány Ö. Gábor - Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1. szám. (MNG Budapest, 1970)

Márffy Albin: Csontváry néhány müncheni rajzának ismertetése

Pólya Tibor karikatúrában örökítette meg Csontváry fejformájának, magas homlokának és arcvonásainak jellegzetességeit. Ez a két rajz pedig torzítás nélkül, unom könnyedséggel érzékelteti mindazt, amit Pólya karikatúrája oly frappánsan megörökít. (Közli: Lehel Ferenc 1922-ben megjelent Csontváry monogréifiéija.) Az alsó rajz lábfejénél világosan olvasható a szignatúra: „Lakos Alfréd/894." A szignatúra elhelyezése hangsúlyozza, hogy csak a Csontváryt ábrázoló rajzokat jegyzi. A rajzlap jobb felső részében látható Csontváry portré feje fölé Lakos sugárzó csillagot rajzolt. Csak feltételezés, de könnyen lehet, hogy Csontváry Lakosnak is beszélt a 14 év előtti „sugallat"-ról,és a józan festőtárs ezt gémyolja ki. A közelebbről meghatéirozható időrendben első rajzon Csontvéiry Kosztka kézíréiséival a következő szöveg olvasható: „Amalie, 1894. márc. 12. München. K." (76. kép). A „K" betű a Kosztka név kezdőbetűje. A Csontváry nevet ekkor még nem használta, de később se jelölte „Csontváry" névvel rajzait és festményeit. A rajz fekvőszékben ülő leányt ábrázol oldalnézetben. A félakt elhelyezését érdekessé teszi, hogy a váll egy kicsit előrehajlik és ezáltal a szélső pontjáról a nyakszirtig vezető vonal majdnem teljes félkört ír le, finoman árnyalt tónusokkal. Az elgondolkozó, merengő szemet a megvilágított szempillák teszik érdekessé. A hátul kontyba csavart haj elöl pihe könnyedségű. Az erősen átvilágított hajszálak vonalainak frissesége mutatja a művész kezének biztonságát. A fejnek majdnem a fele és az egész nyak árnyékban van, az anatómiai pontossággal megrajzolt fül mégis teljes reüexvilágítást kap. így a fül — az arc, a nyak és a haj finom tónusaihoz viszonyítva — túl keményen hat. Nyilvém a rajz stúdium jellege indokolta ezt a megoldást. A modell arca nem szép, de az egész alakot valami szemérmes báj jellemzi. Ezt az összbenyomást leginkább a kar kissé merev, éles vonalú, zárt rajza kelti. Az időrendben következő rajzhoz (77. kép) hosszú szakállú, ősz férfi ült modellt. A kép szignálása: „Anton Hander. 1894. márc. 19. K. München." A tanulmányon különösen az öreges szem megrajzolása mesteri. A szemhéj és a szemkörnyék apró ráncainak, gyűrődéseinek egyszerű és mégis természethű ábrázolása nagyon beható előtanulmányokra mutat. Gondos megfigyelések tapasztalatainak leszűrése, kiérlelt sommázása. A bajusz és a szakéill rajzi megoldása minden túlságos részletezés, aprólékosság nélkül teszi tökéletessé az öreg emberek arcszőrzetének merevségét és egyben finom törékenységét. „Marie. 1894. méijus 4. München. K!" (78. kép) az ezt követő rajz jelzése. A majdnem térdig megrajzolt sötétruhás leányalak rajza merev és egy kicsit bizonytalanul lebeg a térben. Csontváry ennél a tanulmánynál láthatólag csak a szép fej megmintázására és a hosszan lelógó horgolt fejkendő anyagszerűségének hű visszaadására helyezett súlyt. Vagy többre nem volt türelme, energiája. A ruha széles gallérja olyan, mintha fémlemezből lenne, a ruhaujj összelapított kédyhaoső, a váll és a kar megoldása rajzilag is bizonytalan. Mindez láthatólag nem rajzi hiba, hanem egyszerű elnagyolás. Nagyon szép azonban a fej megformálása, az arc és különösen a szinte élő szemek rajza. Érdekes a három leány szemét megfigyelni. Az első rajzon a modell félig lehunyja a szemét és mégis érezzük a szemhéj kárpitja mögött a szemet. A második leányarcon majdnem csak rézsiitosan hítjuk az elmerengő szemet, melyet a szemgolyón átvillanó reflex fény tesz plasztikussá és élővé. A harmadik rajz felfelé pillantó, ragyogé) szemei pedig szuggesztív erővel vonjéik magukhoz a néző tekintetét. A szinte áhítatos csodálkozással a messzibe tekintő leányszemek rokonságot mutatnak Csontváry 1896—1902 között festett „önarckép"-ének messzire tekintő, a világ szépsége iránti áhítatot tükröző szemeihez. Mindkét szempár csodálkozással néz a világba, csodéilkozással, de értőn, és tele befogadóképességgel. De visszatérve az ismertetett rajzhoz: „Marie" portréján rendkívül finom az arc és a halánték árnyalása. A tónusátmenetek szinte leheletszerüek, és több tónusfoltot foglalnak mégis szerves egységbe. A ritkásan horgolt, önsúlyától hosszan lelógó fejkendő megoldása bravúros. Minden részletező aprólékosság nélkül, szinte tapintható anyagszerűséggel sikerült a fejkendő rajza. Olyannyira, hogy annak esése adja meg a fej elhelyezkedését a törzsön és a mell és a derék plaszticitását. A következő rajz íérfiportré. „Hans. München. 1894. május 16. K." olvashatjuk a szignatúrát a képen (79. kép). A markánsprofilú bajor szikkadt, napszítta arcán megfeszül a bőr, szeme fáradt. A kalap alól kilátszó fehér hajfürtök is mutatják magas korát. De ha letakarjuk kezünkkel az arcot és csak a fület, a tarkót és a nyakrészt nézzük, pontosan olyannak képzeljük el az arcot, amint azt az előbbiekben leírtam. Vagy, ha egyedül csak a szemet nézzük, az is mindent elmond az egész arcról. Az egyszerűen, de nagyon pontosan megrajzolt szem, szemöldök és szemkörnyék együttesen kifejezi a kort és fáradtságot. A nyitott szem a távolba néz, de befelé tekint. Ezt a befeléforduló fáradtságot hangsúlyozza a száj keserű vonása is. Nagyon szép a fül rajza, és a kicsit elforduló nyak ránccá petyhüdt izmainak puha megformálása. Csontváry ezen — a profil beállításéi — mellképen az alak megrajzolására és a ruha kidolgozására is nagy gondot fordított. Mintha rá akarna céifolni az előzőekben ismertetett „Marie" című modell alakjának és ruhájának elrajzolására, primitívnek tűnő megoldására. Az öreg „Hans" alakjának rajza biztos konstrukció. A ruhagallér és a kabátujj harmonikus fél-ellipsziseket alakító vonalai, a ráncok és gyűrődések minden aprólékos részletezés nélkül, teljesen hiteles megoldást adnak. Nagyon szép a hajlott karimáj ti, girbe-gurba puhakalap megformálása is. A kalap valóban „ül" a modell fején, „ül" olyan értelemben is, hogy érzékelteti: kalap és gazdája hosszú évek óta összetartoznak.