Pogány Ö. Gábor - Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1. szám. (MNG Budapest, 1970)

Csengeryné Nagy Zsuzsa: Eötvös Loránd és Kelety Gusztáv kapcsolata

Szécsényi hegy 1863 jún 8 Kedves Keleti bácsi! Sajnálkozással tapasztálom, hogy leveleimet már mással nem is kezdhetem múlt effélékkel: — Május 21 kén voltam oly szerencsés levelét megkapni és annak igen örültem mindazáltal kérem bocsásson meg, hogy eddig még nem írtam, de látja sok a dolgom etc. — (ismeri ön már jól az ilyképen kezdett leveleket) De most a dologra. — Múlt levelében fölszólított, hogy ne szűnjem meg önnel néha néha kísérleteimet közleni; előbb is tehát e kívánságát teljesítem s küldök egy még a tél folytán írt regét Méityéis fájáról. Tessék for gain i Mátyás fája Láttad Búdéinak bérezi közt táléin Mátyéis fáját Jánoshegy oldaléin? Vagy ismered hírét, Kidőlt szegény most már csak törzse áll De emlékét nem bántja a halál. — Halld róla a regét. — Hajdan Mátyás a hires nagy király Kinek soká gyönyört adott e táj Vigan vadászni ment De elfáradva vadnak üztiben S nem látva már az est sötétiben E fánál megpihent. — Mint máskor rángatta szép ivét Feje alá fektette jobb kezét És igy elszenderült, Álmában nagynak látta nemzetéi A félvilág remegte fegyverét, Min vér de szeny nem ült. — Föltéimadának a vad törökök De karja által megtört erejök S a vész lecsendesült Es látta érni fáradalmait S virulni a hon szép határait Királyunk ugy örült. — S a mig a fánál igyen éilmodék, Elébe im egy hirnök érkezek És ő fölébredett. „Uram király siessél csak hamar! Jön a török veszélyben a magyar! Segítsed népedet"! És ivét ott feledve a király S erében forr a vér Vitéz sergével a törökre ront S a vad csapattól megvédvén a hont, Fejére száll babér! — Mig a magyar megvédte a hazát Csak láttad volna itt a büszke fát! Lenézte társait. . . De bejövén Budára a török, A fa tövében hajh ketté törött S azóta senyved itt. — Most írok egy kicsit magamról és mulatságaimról, én tegnap előtt vasárnap s az előttei szombaton kün voltam lóháton a lóversenyen, tegnap pedig láttam a csolnakversenyt, mind ez igen mulatott, körülményesebben olvashatja az újséigokban azért én le nem írom, az utóbbiról mégis mondhatom hogy Fabló csakis azért nem nyert mert hajója igen rosz volt, (ennyit illik megmondani már csak az önkiik iránti tiszteletből is). De most az isten áldja meg Keleti bácsi tiszteli önt a papától kezdve, ki ma reggel utazott Sz. tornyára egész Mariskéiig az egész család, valamint Vécsey bácsi is, én pedig maradok mindenkor hálás: Lorándja VI. osztály beli tanoncz ezt a fajta aláírást különösen könyvekre tudom ismeri IV. 1868 jan 24 Kedves Kelety bácsi! Volt-e Kegyed Heidelbergben? s látta-e az öreg Bunsent? Oly két dolog mely messze utazást érdemel — s nem is kételkedem hogy talán jövő nyár folytán együtt gyönyörködhetünk e szépségekben. Heidelberg nem nagyszerű, Bunsen nem szép; de van mindkettőben valami mi édes megelégedéssel tölti el azt ki őt naponként léithalja, tapinthatja — s ez az édes megelégedés jó étvéigyat hoz magával, s a többi akkor ki sem maradhat. — Feleletül a kérdésre „baj van-e" tehát azt adhatom, hogy nem is képzelem milyen lehet a baj Heidelbergben. — Ha életmódomról akarnék írni, a hetet napjaira s a napot óráira kellene osztanom — ezeket a szép koczkákat aztán betölthetném nagy nevekkel — Bunsen, Kirchoff, Herze, Helmholtz tanáraim. — Este a Museum s onnét a Goldenes Ross-ba megyek. — Ez a Goldenes Ross páratlan a maga nemében nem Kneipe, sör nincs is, csak bor és sok zsidó — de hozzá egy pár kedves zsidó leány. — A vastag mindig