Pogány Ö. Gábor - Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1. szám. (MNG Budapest, 1970)
Vayerné Zibolen Ágnes: Kisfaludi Károly „vészei" és „nyugalmas teremtései"
még Pestre költözése után is tovább kísérletezett. Bécsi és pesti működéséről az eltűnt képek bírálata helyett fogadjuk el két szemtanú visszaemlékezését: barátja, Hunkár Antal, 1 S42-ben így ír Toldy Ferencnek Kisfaludy korai pesti műveiről: „ . . . egy ideig nálam tartott asztalt és akkoron nagy szenvedéllyel, de szerencsétlenül festett miniaturban, mert a lángeszű — heves és felette mozgékony lelkű és testű egyénnek béketűrése nem lévén ő ugyan minden kedveseit festeni akarta és festette is, de senkit el nem talált." 12 Régi győri tanára, Feltinger pedig így emlekezik« :... az artz festést gyermek korában is kezdette, de abban nagy korában sem volt szerencséje, s kit először nem talált, azt utóbb nem is festette, a'kit pedig másodszor is festett, többnyire rosszabbul találta. . ." I3 Az 1963-as gyűjteményes kiállításnak hírére bukkant fel egy egyszerű dohánytartó szelence, amely regényes úton került vissza Bécsből. Tamássy József, magyar színész kapta emlékül egy tisztelőjétől a múlt század hetvenes éveiben, amikor Blaha Lujzával együtt a császárvárosban fellépett, mint egykori honfitársának, Kisfaludy Károlynak, munkáját. 14 A lapos pléhdoboz fedelére olajjal festett kis kép egy hatalmas fatörzs tövében pihenő Vénuszt és a kis Ámort ábrázolja, amint azon szorgoskodik, hogy tövist húzzon ki az istennő lábából. 15 Ez a tetszetős kis darab valóban elhihetővé teszi az irodalomtörténetnek azt a hagyományossá vált életrajzi adatát, hogy Kisfaludy Kéiroly szűkös éveiben szelén ce festéssel kereste kenyerét (5. kép). Kisfaludy Károly első komoly kompozíció-tanulmányai, Bécsben készített tus- és szépiarajzai a Képzőművészeti Akadémia oktatási menetének becsületes szándékú követését igazolják. Az egyéniségétől valójában távolálló klaszszicizáló iskolamunkák közül a fennmaradtak között a legkorábbi a „Lehel vezér halála". (6. kép). Ez a tollrajz modorában, a világos, tiszta körvonalakban, az izomzat sajátságos jelzésében az Akadémián a XIX. század első évtizedeiben érvényes rajzstílus, a régi fügeri elvek érvényesültek. A rajz antik stúdiumokról, a Trajanusoszlop domborműveinek tanulméinyozásáról, a klasszikus csoportfűzés motívumainak utánérzéséről tesz tanúságot. Egy-egy figuráját, gesztusát a raffaeli stanzák és loggiák manierista követőinek műveiből találjuk ismerősnek. Kisfaludy rajzán e híres magyar történeti monda minden középkori német szereplője római harcos alakjában jelenik meg, s csak Lehel vezér attribútumai, a tigrisbőr-kacagány, a sarkantyú és a kürt változtatja magyarossá a jelenetet. A Kisfaludy Sándor regéin nevelkedett ifjabb fivér még otthonról hozta a történelmi témák iránti érdeklődését. A lap sok ügyetlen részlete mellett feltűnő a háttér könnyed, majdnem atmoszferikus távlata, ami Kisfaludy képeiben később is mindig a legjobban sikerült. A következő két stúdiuma, két, szépiával festett, illetőleg rajzolt munkája nagyobb igényű az elsőnél. „Az ifjú Horatius megöli húgát", eddig tévesen „Virginia halála" 18 , és a vele feltehetően egy időben készült „Brennus kardja" kompozícióknak rajzmodora, a kontúrok határozottsága, az izomzat és redőzet ábrázolása a már ismert tanulmányokra utal. Ugyanakkor az anatómiai ismeretek nagyfokú hiánya továbbra is szembetűnő, s ezt az ösztönös komponáló képesség sem enyhíti. A két rajznak fügeri kapcsolata nem csupán a rajzstílussal igazolható; mindkét lapon a kép előterében a jobb oldalon a léptéket meghatározó nagyságban erőteljes gesztussal a központi hősi eseményre utaló férfiak repoussoir-csoportját látjuk, öltözetben, típusban, elhelyezésben és funkcióban hasonlóan például Füger: „Tod der Virginia" című kompozíciójának ugyancsak a jobb szélén ábrázolt csoportozatához. 17 Klasszicizáló rajzai között az utolsó ismert néhány évvel később készült, 1819ben, Pesten — témája azonban az előbbiekhez kapcsolja. Begyökeresedett tévedéssel, mint Jacques Louis David Mariusának másolatát tartotta számon az irodalom. A kép eredetijét valóban a klasszicizmus nagynevű francia mesterének körében találtuk meg, azonban Kisfaludy nem Dávidnak, hanem kedves tanítványának, Jean-Germain Drouais-nak festményét másolta, pontosabban kisebb változtatásokkal Drouais Marius Minturnaeban című kompozíciójának Darcistól rézbe metszett kópiáját. Ez a kisméretű, lavírozott tusrajz az előző kettőnél már valamivel kvalitásosabb, kevesebb szereplőt mozgat és technikában is fejlettebb. Hibáival és érdemével együtt ez a lapja is tanulmányainak rossz módszerét és az alakábrázolás ösztönös adottságának hiányát mutatja. Külön kell tárgyalnunk három rézkarcát; 18 a „Koldustársaság"-ot, 19 (7. kép), a „Cigánytanyá"-t (8. kép) és a „Kápolna a patak partján" (9. kép) elnevezésűt. A „Koldustársaság" feltételezésünk szerint a legkortibbi, sokalakos kompozíciója igényes, rajza azonban feltűnően kezdetleges. 19 Mindenesetre a két másik rézkarcával együtt — bár ez utóbbi kettőnek rajzmodora is eltér egymástól — korai munkái, mivel szignálta őket. Bánóczi József monográfiájában túlzóan romantikus indokolással még Kisfaludy önálló munkájának véli a Koldustársaságot, de egy későbbi közleményében már helyesbít és németalföldi előkép követését sejteti. 20 A kompozícié) egyes szereplői valóban Adriáén van Ostade műveiből ismertek, a rajzi vonalak karaktere viszont inkább Andries Both stílusára emlékeztet. A konkrét előkép létezését azonban egyelőre csak közvetve áll módunkban bizonyítani. Xagy Ignácz híres „Magyar titkok" című művének illusztrációi között egy „Koldusestély" című litográfiát közöl, E. Kaiser szignatúrájával 21 {10. kép). Ez a jó huszonöt évvel későbbi lap a figurák karakterének, viseletének megváltoztatásával és interieurbe helyezésével Kisfaludy „Koldustársaság"-ának XIX. századi magyaros életkép-változata. Mindkettő ugyanannak a XVII. századi németalföldi eredetinek, nyilván festmény után készült metszetnek, nyomán készült. Azt a lehetőséget teljesen ki kell zárnunk, hogy Kaiser Kisfaludy rézkarcát alakította volna át saját
