Korner Éva - Gellért Andor szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 5. szám (Budapest, 1965)

Szíj Béla: Bartók a képzőművészetben

ben volt Manchesterben. A szimfónia zenei lelkületében ós a magyaros öltözetben fellelhető nemzeti érzés nagyon jól megférhetett az Op. 3-nak Liszt Ferenc-i romantikus életlobogást tükröző szellemével, s ebben a megfórésben, összhangban kereshetjük a Bartók által tett feljegyzések okát, s nem a Rubinstein versenyek miatti csalódásaiban, annál is inkább nem, mert mint látjuk, a versenyekre később került sor. Végül szólnunk kell a portré keletkezésének történetéről. Jajczay János közlései szerint Vedrődy-Vogyeráezky István 1904-ben ismerkedett meg Bartókkal, s az ő kérésére vette fel a Vedrődy nevet. 1900-ban mint végzett iparművész indult külföldre. Münchenben és Bécsben tanulva, rajztanári oklevelet szerzett. 1904-ben Bécsben tartózkodott, ahol Thallótzy Lajos történettudósnak a HoffkammerArchiv igazgatójának titkára volt. Thallótzy 1904-ben készítette elő Rákóczi hamvainak hazaszállíttatását. A Bécsben tartózkodó Bartók szoros kapcsolatot tartott vele. Dietl Lajos zongoraművész mutatta be Vedrődynek, ő kérte meg Bartókot, hogy a portré elkészülhessen. Jajczay idézi Vedrődynek egyik levelét, mely Bartók muzsikájára vonatkozik. Ezek szerint Vedrődy szereti, megbecsüli Bartók muzsikáját, „amely a zeneművészet új talajából nőtt", szereti ezt a „démonikus, ösztönös, ősi barbár stb. erejű dacos zenét. "

vi Így írt levelében a festő, de ennek a tiszteletnek, vagy megértésnek jeleit kifejezésmódjaiban kevéssé találjuk. — Körülbelül ez a helyzet finom akvarelljeivel, ceruza-, vagy krétarajzaival is. Egy évvel a portré megfestése után a Pozsonyi Képzőművészeti Egyesületben, illetve ennek kiállításain szerepelt Vedrődy. 1910-ben székesfővárosi rajztanár, tanmeneteket készít általános iskolások részére. 1913-tól szerepel a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. Több egyházművészeti ős iparművészeti munkája is fennmaradt. A következő eddig ismert Bartók-portrét Berény Róbert

13 festette (50. kép). Ez ismét más problémákat vet fel — igaz, közel tíz esztendővel később, 1913 tavaszán készült, s ez alatt nagy változáson ment át zenei és képzőművészeti életünk. Bartók az előző portré készülésének idején a Wagner, Liszt partitúrák kezdeti tanulmányozásától a Richard Strauss-i intenciók és a nemzeti zene igényének problémájáig jutott el. Ennek az útnak legfontosabb állomásai voltak a Kossuth-szimfónia, a zongorára és zenekarra írt Rapszódia, s a már említett I. szvit (Op. 3). Ezek után született új műveiben szakít a Richard Strauss-i intenciókkal, Liszt újabb beható tanulmányozásába kezd, különösen a régebbi, kevéssé ismert művekbe, és fejlődése szempontjából ezeket nagyobb jelentőségűnek érzi, mint Wagner és Richard Strauss zenéjót. Ez volt Bartók új zenei arculatát meghatározó egyik döntő momentum. A másikat abban a körülményben találjuk, hogy 1905-ben megkezdte népzene kutató útját. II. Kiszenekari szvitjének, az Op. 4-nek harmadik tételében megszólal az első pentaton ízű dallam, jelezve, hogy Bartók a kelet-európai, illetve itthoni népzenei lehetőségek felé fordult. Ugyancsak 1907-ben a modern francia zene eredményeit figyeli, tanulmányozni kezdi Debussy szerzeményeit, s mint írja, bámulattal vette észre, hogy az ő melodikájában a pentatonikus fordulatok ugyancsak nagy szerepet játszanak. Végül Igor Sztravinszkij műveiben lát hasonló törekvéseket, s így az egymástól távol eső földterületeken a műzenének a népzenével való felfrissítését észleli. Bartók 1921-ben írt önéletrajzában vázolja ezt a fejlődést

14 és megemlíti azt az ellenállást is, amelyet az Op. 4. után születő művei a közönség körében kiváltottak. Ennek okát bizonyos mórtékig a rossz zenekari viszonyokban és a rossz karmesterekben látja. Azután szól az Új Magyar Zene Egyesületről, melyet a hiányosságok leküzdésére alakítottak Bartók Béla, Kodály Zoltán, Weiner Leó, stb. „A célt nem értük el — olvashatjuk Bartók önéletrajzában —, minden törekvésünk meddő maradt. . . 1912 táján egészen visszavonultam a nyilvános zenei élettől, viszont annál buzgóbban fordultam a zene folklorisztikai tanulmányok felé. . . 1913-ban bejártam Biskrát ós környékét." Tehát Vedrődy 1904-es portrójától elindulva 1913-ig jutottunk el. E két dátum közti időszakra esik a forradalmi Bartók-muzsika érésének hőskora, a múlt zenei felfogásával való első összecsapások sorozata, végül Bartók kudarca, illetve visszavonulása. De ugyancsak ezekre az évekre esnek az őt újonnan megfestő Berény Róbertnek, a Nyolcak egyik vezető művészének legfontosabb fiatalkori eredményei is. Ezek jelzik fejlődését a Munkácsy Mihály romantikus realizmusára támaszkodó előadásmódtól a Matisse-i, méginkább Cézanne-i reminiszcenciák megértésén át az expresszionizmusig, illetve saját adottságainak, mondanivalóinak e stílusirányokon belül való magas szintű kifejlesztésóig. Az adott társadalmi, kulturális körülmények úgy hozták, hogy a nagyrészt egy időben keletkezett Új Magyar Zene Egyesület és a Nyolcak, ha nem is egy időben, de egyformán a szétesés sorsára jutottak, s Berény fiatalkori produktivitásának csökkenése, a nyilvános szerepléstől való visszavonulása is az 1913 utáni évekre esett, ahogy azt a Magyar Nemzeti Galéria 1963. évi Berény kiállítása is megmutatta. Berény Róbertnek Bartók Béláról készült portréját, valamint Berénynek Bartókhoz fűződő kapcsolatait a Magyar Nemzeti Galéria IV. évkönyvében ismertettük, mindössze egy kérdés tisztázása van hátra: mit jelent Berénynek a portré jobb felső sarkába írt jelzései közt az „opus 3" megjelölés. A jelzés teljes szövege a következő: „Bartók Béláról Berény 1913 IV. opus 3". Az 1913-as évszám utáni római négyest bátran vehetjük a készülés hónapjának. Nohezobb feladat az „opus 3" megfejtése. Legkézenfekvőbbnek kínálkozott a Bartók Op. 3 jelzésű, már többször említett I. szvitjére gondolnunk. Ezt a feltevésünket megerősítette a portré tulajdonosának, Bátor Viktornak közlése is, aki kifejezetten így értelmezi.

15 Több szempont