Korner Éva - Gellért Andor szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 5. szám (Budapest, 1965)

Mangáné Heil Olga: Adalékok Dési Huber István művészetéhez

ADALÉKOK DÉSI HUBER ISTVÁN MŰVÉSZETÉHEZ Tanulmányunkban Dési Huber István néhány kompozícióját kívánjuk vizsgálni. Hat festményről lesz szó, melyeknek egyező témája, azonos szerkezeti megoldása közös elemzésre kínálkozik. A hat képen megfigyelhető formai és tartalmi módosítás pedig még arra is ad lehetőséget, hogy a művész világnézeti, etikai állásfoglalását ós e kettőnek a művekben való kifejezésre juttatását mélyebben megértsük. A festmények mindegyikén enteriőrt, csendéletet és tájat kapcsolt össze a művész, oly módon, hogy a belső és külső teret nyitott vagy becsukott ablak választja el egymástól. De az ablak nemcsak elválaszt, hanem mint a képek szerkezeti középpontja, a részeket össze is köti. A hal rokontémájú festmény másik érdekes sajátossága az, hogy az ablakkal elválasztott részeknek, a külsőnek és belsőnek az értéke, a kompozíció egészében kifejtett hatása váltakozó, oly módon, hogy a festő hol az egyiknek, hol a másiknak juttat a mondanivaló kifejezésében nagyobb szerepet, vagy éppen a képi tér részeinek azonosságával teszi beszédessé a művet. Ez a szerkezeti megoldás hagyományos. Múltja az európai művészet évszázados múltjában gyökeredzik. Korai példáit megtaláljuk a gótikus táblaképeken éppúgy, mint a reneszánsz falképeken. A két tér, a kinti és a benti összekötése, együtt ábrázolása, különösen az angyali üdvözletet megjelenítő képtáblákon gyakori.

1 A klasszikus példák közül is kiemelkedik Jan Van Eyck „Rollin kancellár a Madonnával" című remeke. Itáliából szép példája Botticellinek egy „Angyali üdvözlet"-e (33. kép). Előfordul Lucas Cranachnál (34. kép), tovább ólt a holland festészetben, és számos példát találhatunk reá a modern európai művészetben is. A formát tehát évszázadok, nemzedékek alakították ós csiszolták. Természetes azonban, hogy a vele együtt jelentkező mondanivaló viszont a kornak megfelelően változott. A klasszikusnak tekinthető példák mindegyikéről jellemző sajátságként jelölhetjük meg, hogy akár bibliai történet, akár profán jelenet ábrázolásáról legyen is szó, mindig feltűnik a két térrész: a kinti és a benti egymáshoz való viszonyában az egyértékűség. A részeknek ez az értékbeli azonossága sajátos, a képi egységben kifejezésre jutó harmóniát biztosít. A két térrész értékazonosságában a művésznek mint alkotónak, és mint gondolkodónak, a világgal, a dolgokkal való harmonikus, konfliktusmentes kapcsolata bontakozik ki. A kinti ós benti, a művészi szubjektum ós a tárgyi világ között nincsen törés, nincs kettősség. A részek nem nőnek egymás fölé. Szögesen állnak szemben a klasszikusnak tokinthető példákkal azok a művek, melyeket a modern festészetből analógiaként felvehetünk. Magától értetődik, hogy a hagyományos forma átalakul, a festői előadás és felfogás alapvetően változik.- Még inkább változik, még inkább kitűnik a mondanivaló, a tartalom másneműsége. Rokonság egyetlen vonatkozásban mutatható ki: abban, hogy a külső és belső tér viszonyításában, a modern művész is az én és nem én, a rész ós az egész viszonyát fejezi ki. A bennünket foglalkoztató kompozícióknak egész példatárát sorolhatnánk fel egyedül Henri Matisse (35., 36., 37., 38. kép) művei között. Enteriőr, csendélet és táj együttesből komponált műveinek egész sora ad módot arra, hogy klasszikus példáinkkal egybevetve, figyelembe vegyük azt a nagy távolságot, amely a modern európai művészet egyik vezető mesterét azoktól az alkotóktól elválasztja, akiknek kezén az általa is alkalmazott forma született. Bármilyon érdekfeszítő is volna egy ilyen egybevetés, mégsem mélyedhetünk bele, tanulmányunk kitűzött céljához nem tartozik. A felsorolt példákkal pedig nem kívánunk más egyebet bizonyítani, csupán azt, hogy Dési Huber István néhány kompozíciójában, egy hagyományos, egymást követő művészeti stílusok és korszakok által megteremtett és fenntartott forma élt tovább, melyet ő sajátosan magyar, nemzeti, a korszak társadalmi problémái által alapvetően meghatározott tartalommal, a maga világnézete által meghatározol t. abból lakadó eszmeiséggel ruházott fel. Analógiáink tartalmi vonatkozásait azért sem tárgyaljuk bővebben, mert nem célunk a hasonlóság keresés. Példát sorolhatnánk még jó néhányat (39., 40., 41., 42.kép). Hasonló vagy közel álló témát ismerünk az európai minták mellett a hazai művészetből is. Az „ősök" felsorolásának indoka inkább logikai, amennyiben Dési Huber vizsgált műveinek differencia specifikáját csak akkor határozhatjuk meg, ha a megelőző vagy párhuzamos példáknak legalább summázott ismeretével rendelkezünk. Szellemi bonckésünk alá vett művek közül az első az 1931-ből keltezett „Nyitott ablak" (43. kép). Ez az ugyancsak 1931-ből való ismert „Dési templom" enteriőrös csendélettel bővített párdarabja. A festményen a szobabelsőből nyitott ablakon át pillantjuk meg a templomot. A szobában, az ablak olőt t, rövidebb oldalával az ablak felé,a falhoz tolt asztalkát látunk. Belső végén kis fehér terítő világos foltja, a terítőn gyümölcsöstál és egy cserépkorsó. Az asztal lapja elméleti síkban meghosszabbítva kinyúlik az ablakon túlra, egészen a templom faláig. Igy látszatilag összeköti a