Korner Éva - Gellért Andor szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 5. szám (Budapest, 1965)

Mangáné Heil Olga: Adalékok Dési Huber István művészetéhez

szobabelsőt a templomépülettel. E formai egybekapcsoláson túl abban is azonosul a két tér a kinti, és a benti, hogy mind az enteriőr tárgyai, mind pedig az ablakon túli építmény, a geometrikus formák logikus egysége. Uralkodik a szerkesztés és a szerkezet: a festmény itt kizárólag az értelemre gyakorol hatást, a kedély, az érzelem kielégítetlen marad. A két tér, a kinti és a benti együtt ábrázolásában érzékített világ egyedül a formák, a tárgyak objektivitásában ós dologiságában azonos. Dologiság és elidegenedettség, ez az a két alapgondolat, mely a szerkezet által kifejezésre jut. Néhány esztendővel később, 1934-ben festette meg Dési Huber a „Kisöreg" címen ismert kép első változatát (44. kép). Az elrendezés szinte szóról szóra követi a „Nyitott ablak" rendjét. Szobabelső itt is nyitott ablak, itt is az ablak előtt foglal helyet az asztal, a csendéletként elhelyezett tárgyak is ugyanazok, mint a „Nyitott ablak"-on. Amibon eltér az előbbitől, az a következő: az asztal előtt kislány ül, felemelt, ökölbe hajtott tenyerében egy karaj kenyér, a gyermek alakja a kép bal sarkában a vászonnak mintegy hatodát tölti be. A befelé nyíló kétszárnyú ablak keretének függőleges, és vízszintes vonala jobbról és balról lezárja a (képtér) — előtér — belső felét és ezzel kitekintésre készteti a szemlélőt. Az enteriőr rész a vászonnak a felét tölti ki. A másik, a felső részt, az ablakon túli világ foglalja el. Az ablakon kívül balról egy csupasz, vakolatlan téglafal magasodik. Jobbra háztetők. A belső tér szegénysége, és kint a nyomasztó építmények, melyek elzárják, szinte börtönné teszik a szobát. A „Nyitott ablak" logikusan szerkesztett tárgyiassága és merevsége után érzelmi hatásában éles a „Kisöreg". Az előbbi szín és vonal rendje csak az értelmet köti le, ez az utóbbi kompozíció egyszerre magához köti az értelmet is, az érzelmet is. A festő a „Nyitott ablak"-nál tárgyakat viszonyított egymással, itt azonban ember ós tárgyak viszonya lép fel és jelenik meg. A festő ember ós dolgok viszonyát egymással élesen szembeállítva láttatja, a mondanivalót azzal húzza alá, hogy a rideg tárgyak közé egy gyermekfigurát helyezett. Az enteriőr tárgyi szegényessége, az ablakon túli világ fenyegető komorsága, a gyermekalak törékenysége azok az ellenpontok, melyek a kompozícióban együtt tartva, egymással megütköznek. A következő, sorban a harmadik ablak-kompozíció, a „Kisöreg" (Babával játszó kislány [45. kép]) második, 1937-ben átfestett változata. A két változat között megmutatkozó tartalmi különbség igen lényeges. A formai változtatás is, de főleg a színek megváltoztatása, az előzőtől már jelentős mértékben eltér. Az alapmotívum természetesen azonos maradt. A szobabelsőben az asztal most nem élével, hanem egyik sarkával érinti az ablak alatti falrészt. Másik sarka benyúlik a szobába. Ezzel az átszorkesztéssel a belső tér tágasabb, levegősebb lett. A kislány itt is az asztal előtt, annak háttal, a néző felé fordulva ül. Az ablaknak csak az egyik szárnya nyitott, a másik csukva van. Ez a csukott félablak foglalja el itt az előbbi kompozíción látott téglafal helyét. A kompozíció jobb oldala lényegében azonos az első változattal, az átalakítás mindössze annyi, hogy az alacsonyabb bérház felső emeletéből nagyobb darabot látunk. A tetők színfoltja is világosabb lett. A tárgyak körvonalait erőteljes ecsetvonásokkal húzta meg a festő, a sötét kontúrokba foglalt színek lobogóbbak, erőteljesebbek lettek. Az új kompozíciói! így a korábbiról ismert nyomasztó hangulat eltűnt, a kép festőibb, derűsebb lett. A „Kisöreg" második változatával kapcsolatban azt kell még röviden elmondanunk, hogy a két variáns születése között (1934— 1937) történt leghosszabb tartózkodása a budakeszi tüdőszanatóriumban. Az 1935 nyarától 1936 őszóig terjedő kezelési idő Dési Huber kényszerpihenője volt. Noha ez alatt alig dolgozhatott, mégsem múltak el a szanatóriumban töltött hónapok nyomtalanul, sőt. Később megjelent művészetelméleti tanulmányainak gondolatmenetét itt dolgozta ki. Természetszemlélete, melyet ugyancsak később válthatott gyakorlati értékké, itt mélyült el s itt gazdagodott. E kettő pedig nagymértékben hozzájárult, hogy festői célkitűzéseit önmaga számára világosabban fogalmazza meg. Ezeknek a vonatkozásoknak az ismerete egyben magyarázat is a „Kisöreg" két változata közötti szemléletbeli különbségnek, amely azonban nemcsak a festői előadás mikéntjének a változását magyarázza, hanem azt is világossá teszi előttünk, hogy a művészet társadalmi szerepének árnyaltabb értelmezéséhez, önmaga alkotó szerepének szilárdabb, biztosabb ismeretéhez is eljutott. Vizsgált kompozícióink sorrendjében a negyedik, egy csendélet, a „Konyhasarok" (46. kép). A szerkesztés kiforrottnak, sőt bravúrosnak mondható. A festmény elméleti alapterülete hegyesszög, melynek átfogcija a konyha fala, rövidebb oldala csak annyi, amennyi balról o falhoz csatlakozó konyhaajtóból ós ennek vastag kontúrokkal meghúzott függőleges keretéből látható. A háromszög befogója pedig a vászon alsó széle. A becsukott egyszárnyú ablakon félrehúzott fehér függöny, az ablakon túl udvar, egy lombtalan fa ágai rajzolódnak az ablaküvegre, távolabb a háttérben lakóház. Belül az enteriőrben konyhai használatra szolgáló tárgyak. Alacsony asztalkán néhány üveg, a falon madárkalitka, egy kulacs, a földön vizeskancsó. Lehelletfinom zöldekből és alig elemezhető árnyalatokból épül fel a kép különösen érzékeny, költőiséggel teli hangulata. Szép harmóniában forr össze a csukott ablak által elválasztott két tér: a kinti ós a benti a rendező értelem elvéből közös nevezőre jutott, ós mind a két rész egymással egyenértékű, egymást kiegészítő egység. Képsorunk következő darabja egy csendélet ablakkal és szoborral, címe: „Vándor az ablakban" I (47. kép). Tárt ablaknál virágcsendélet, a párkány előtt a jobb sarokban szobrocska. Az ablakon túli táj közeli, szinte eggyé forr az enteriőrrel. Ezt az elválaszthatatlanság érzetét keltő hatást fokozza az is, hogy a képi tér hegyek koszorújával zárul. A „Vándor az ablakban" (48. kép) második és érettebb változatán az elrendezés a következőképpen módosul: az