dr. D. Fehér Zsuzsa - N. Újvári Magda szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 4. szám (Budapest, 1963)

Szíj Béla: Berény Róbert életútja gyermekéveitől a berlini emigrációig

BERÉNY RÓBERT ÉLETÚTJA GYERMEKÉVEITŐL A BERLINI EMIGRÁCIÓIG A XX. századi magyar képzőművészet egyik sokoldalú, eredményekben és széles körű kutatást kívánó problémákban gazdag alakjának életéről és munkásságáról szól ez az írás. Felhasználjuk kortársainak, egykori kritikusainak megállapításait, még ma is élő barátainak leveleit, közléseit. Elsősorban az életút képzőművészeti vonatkozásait keressük, de mivel a művész egyénisége nagyon sokrétű s az élet minden megnyilvánulása összefüggésbe került piktúrájával — nemegyszer érdeklődésének más területét, pl. zenei vagy kritikai vonatkozáséi tevékenységét is vizsgálnunk kell. Ugyanez vonatkozik a rokon törekvésű festőkkel közösen vállalt munkájára, együttes kiállításaira. A Nyolcak néven ismert festőcsoport történetének rövid rekonstrukciójával is találkozni fogunk. Ugyanis a fiatal Berény festői tevékenységének talán legfontosabb emlékei éppen a csoportosulás éveiben születtek. A szakirodalomban eddig alig volt szó Berénynek az első világháború alatti munkásságáról, most néhány vonatkozásban ezt is tárgyaljuk. Több adat került nyilvánosságra a Tanácsköztársaság hónapjaiban végzett munkájáról, viszont ezek eddig még nem voltak összefüggéseikben megvilágítva. Még ma is ez a periódus a legtisztázatlanabb annak ellenére, hogy a Tanácsköztársaság művészeinek útját elemző kutatás szempontjából rendkívül fontos. Bizonyára még sok adat, pontosabb és kimerítőbb megállapítás, s ami a leglényegesebb, több eredeti Berény-mű kerül napvilágra a további kutatás vagy véletlenül adódó alkalom során. Ezek is sokban előbbre viszik a döntő momentumoknak és összefüggéseknek megtalálását, sa már eddig előadottakkal együtt segíteni fogják Berény emberi és művészi arculatának megfogalmazását. Tehát korántsem kíván ez az írás a befejezettség, különösen nem a teljesség igényével fellépni, hanem a kronológiai rend betartásával felvázolja az életút jelentősebb állomásait. 1887. március 18-án született Budapesten. Már elemista korában szívesen rajzolgatott, telefirkálta a padokat és falat.

1 Később a Markó utcai gimnáziumban a zene iránt is fokozott érdeklődést mutatott. Egy gyermekkori jóbarátja, Meer Leó több mint ötven év után így emlékezik vissza rá: ,,. . . Én gimnazista koromban ismerkedtem meg vele, mert közös hegedűtanárunk volt, akivel együtt sokat kamarazenéltünk Róbertéknál. Róbert akkor is, mint később, nagyon barátságos, de zárkózott, keveset beszélő fiú volt, akiről tanárunk mindig azt mondta, hogy rendkívül muzikális és nagy kézügyességgel rendelkezik. Ez tökéletesen igaz volt. . . Egy szép nap azonban Párizsba ment, hogy festői tanulmányait folytassa. Mindig tudtuk róla, hogy remekül rajzol, de ő ezt állandóan szerényen, úgyszólván titokban tartotta. Mikor visszajött, meghívott szüleihez és ott ámulva láttam, hogy mekkora tehetség, s hogy milyen gyönyörű ragyogó színei vannak. . . Apja igen joviális, egyszerű gondolkozású ember volt, aki csodálatos módon jó érzékkel rendelkezett és értékelt minden modern törekvést. Ilyen volt a bátyja is, aki mindig nagy anyagi segítséggel és szeretetteljes csodálattal állott melléje. Nekem azonban úgy rémlik, hogy csendes, szerény édesanyja volt a mozgatója művészi ambíciójának. . . Igazán aranyos asszony volt. Róbert inkább hozzá hasonlított jellemében. A környezet, melyben Róbert felnevelkedett, egyáltalán nem volt összhangban az ő modern irányával. Arra jól emlékszem, hogy a lakásban minden az akkori polgári stílusban volt, de nem emlékszem egyetlen festményre sem. . . "

2 Ez a levél bizonyára hűen világítja meg a gyermek Berény környezetét, elindulásának éveit. Kiegészítésül csupán azt említhetjük, hogy Pór Bertalan is a Markó utcai gimnáziumba járt, és sok ösztönző hatást adott fiatalabb tanulótársának. Ezenkívül megfestette Berény szüleinek arcképét, s az így szerzett pénzzel ment Münchenbe.

3 Ami a kamarazenekari esteket illeti, ugyancsak Meer Leó közléséből tudjuk, hogy Weiner Leó és Reiner Frigyes is gyakran velük játszott. Ez utóbbiakhoz szintén szoros barátság fűzte. Az említett közös hegedűtanár Berkovits Lajos volt, aki korábban Párizsban a Lamoureux zenekar első hegedűseként szerepelt, nagy tisztelettel emlékezett a francia művészeti életre, és valószínűleg ő is helyeselte tanítványa párizsi útját. Ha ez időből fennmaradt műveit nézzük, akkor a következő kép alakul ki előttünk. 1899-ben készült gyermekkori rajzai, aquarelljei még nem sejtetik a későbbi művészt.

4 1902-től következnek olajfestményei, az Első önarckép,

5 (1. kép) a Csendélet órával,

6 a Szoba esti lámpafénynél

7 (2. kép). Vizsgálatuk Munkácsy iránti tiszteletét mutatja. A friss, tónusos festésmód, a fény-árnyék, a hangulati és kompozíciós elemek szerepe utal erre. Maga Berény is említi, amikor ötven év után visszaemlékezik életútjára: „... egyéni fejlődésemre döntő kihatással volt s attól kezdve, hogy tíz éves koromban először vettem festéket ecsetemre, igen sokáig Munkácsy volt az ideálom. Munkácsy szeretete — véletlen vagy monográfiák megismerése okozta-e -— Rembrandt szeretetéhez vezetett. . ."

8 1904 őszén beiratkozott a Budapesti Mintarajziskolába 8 113