dr. D. Fehér Zsuzsa - N. Újvári Magda szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 4. szám (Budapest, 1963)

Csengeryné Nagy Zsuzsa: Rippl-Rónai József (1861—1927) interieurjei

ugyanis —- magas festői kvalitásaikon kívül — a személyek és tárgyak intim kapcsolatán múlik. Hangulati egyensúlyuk borulna fel, ha valamivel nagyobb hangsúlyt kapnának az alakok, vagy a tárgyaknak juttatna a művész alárendelt szerepet. Rippl intérieur képeinek sora egy csodálatos Simphonia Domestica, az „otthon"-szó fogalma viszont kölcsönhatást fejez ki. Az otthon lakói a maguk köré gyűjtött tárgyakba sűrítik egyéniségüket, s a gondoskodás, mellyel tárgyaik felé fordulnak, életet kölcsönöz e tárgyaknak, s azok megszázszorozva tükrözik vissza a közöttük élő személy lelkiségét. Az egyéniség alakító ereje nélkül csak bútor- és használati tárgy-raktár jöhet létre, otthon soha. A képzőművészet története folyamán azok a művészek, akik valóban szuggesztív módon tudták érzékeltetni ezt a kölcsönhatást a belső tér és annak lakói között, mindig az „otthon-képmás" szintjére emelték a szokványos interieurt. A nagy németalföldi interieurfestőknek vagy a romantika azonos témakörhöz nyúló mestereinek más-más stílustörekvés irányította ugyan az ecsetjét, a téma lényegének megragadása azonban valamennyiüknél ebben a mozzanatban rejlett. Az intérieur esetében oly fontos kölcsönhatás megteremtésénél tehát Rippl-Rónai a mellérendelési elven alapuló dekoratív megoldást választja. Ezt az egyensúlyt

3 szolgálja az alakok léptéke is. A figurák aránya a tárgyakhoz viszonyítva pontosan akkora, hogy mellettük megfelelő hangsúlyt kapnak, életet nyernek az otthon tárgyai is. E sommásan összefoglalva ábrázolt alakoknál a művész karakterizáló lehetősége csupán a figurák körvonalaira, a mozdulatokra, a színek beszédes szimbolikájára szorítkozik. Lazarinenak vagy Piacsek bácsinak az arckifejezése semmivel sem nyer nagyobb hangsúlyt, mint a mandolin Lazarine kezében, vagy a reggeliző asztal kedves tárgyai. Éppen ez az oka azonban annak, hogy a tárgyak karakterizáló lehetősége tetemesen megnövekszik, jelentőségük mintegy felnő az alakokhoz és ez a körülmény, éppen, mert intérieur a művek témája, a maximálisra fokozza a kép hangulati értékét. Ez az oka annak is, hogy a sok mesélő tárgy ellenére sem érezzük ezeket a képeket úgyszólván soha zsúfoltnak. Itt minden tárgynak megvan a maga szerkezeti- és színértékén kívül, a jelentős karakterizáló szerepe is. Elmond nekünk valamit az ábrázolt otthon lakóiról, jellemükről, s ha igaz az, hogy a jellemünk a sorsunk is egyben, úgy sorsukról is. Igen érzékeny mérleg az, amin e képek egyensúlya nyugszik. Bizonyságul utalok Rippl-Rónainak egy kedves, de főműveivel összevetve kétségkívül másodrendű interieurjére, a Petrovics-kötetben „Öreg férj, fiatal feleség" cím alatt közölt képre.

4 A szereplők nem túl szerencsés beállítása, a nőalak arányának kisebbítése s bizonyos színfoltok előnytelen elhelyezése folytán a kép egyensúlya átbillen a tárgyak oldalára, s ez a körülmény, ahelyett, hogy az otthon-hangulat intimitását növelné, kissé zsúfolttá és kényszeredetté teszi a képet. Még egy probléma vetődik fel Rippl-Rónai interieurjeivel kapcsolatosan; a gyakran, szinte visszatérő motívumként megcsendülő melankolikus hangulat. Mi az oka ennek, hisz emlékiratai derűs, lendületes egyéniségnek mutatják, egyik franciaországi barátja, Natanson pedig kifejezetten mint tréfás kedvű legényt említi.

5 A franciaországi korszak „Két gyászruhás nő"-je, a „Szomorúság" (1903), a „Karácsony" (1903) többé-kevésbé még címükkel is utalnak az általuk kifejezett hangulati alapmotívumra. De hasonlóan borongé>, fájó érzéseket pendít meg az „Amikor az ember visszaemlékezéseiből él" (1904) (44. kép), a „Flox és Filox" (1903) (III. tábla), az „Édes jó anyám betegen" (1905) (43. kép), vagy a „Piacsek és Papa" (1908) c. képe is. Hová tűnik ezeken a derűs életművész RipplRónai ? Ezt a kérdést két oldalról kell megközelítenünk ahhoz, hogy kielégítő feleletet kapjunk. E melankolikus alaphangulatú képek egy részének problémája azonosa „fekete korszak" valamennyi képének problémájával, s erre RipplRónai maga adja meg a feleletet „Emlékezései"-ben,

6 ahol azt írja, hogy nem azért festi képein a fekete színt, mintha feketének látta volna a dolgokat, hanem mert a feketéből kiindulva akarta azokat megfesteni. Tehát itt a művész stíluskereső ösztöne volt az elsődleges s ezekhez a sötét színfoltokhoz kereste a megfelelő hangulati aláfestést szolgáltató témát. Az előbb felsorolt képek között azonban jó néhányat találunk, melyeken a művész már maga mögött hagyta a „fekete korszak" stílustörekvését. A „Flox és Filox" hűvös színharmóniái, az „Édes jó anyám betegen" vagy a „Piacsek és Papa" villódzó fényei, pasztell-lebegése már nem követelt a művésztől semmiféle fájdalmas hangulati aláfestést. Itt valóban a mondanivaló, az öregség fájó, örök tragédiája az, ami átjárja, mégpedig lelkének talán legérzékenyebben rezonáló pontján, öreg szülei sorsán keresztül. Rippl-Rónai „fekete" periódusát, majd „impresszionista" képeit követi a „kukoricás" korszak gazdag termése, s a kedvelt téma, az intérieur elkíséri a mestert ennek az eddigiektől merőben különböző stíluskorszaknak a területére is. Nagyvonalú, a művész legjobb alkotásain monumentalitást és erőt sugárzó stílus ez. A színek csak íígy izzanak a vásznakon. Vajon milyenek azok az interieurjei, melyeket ebben a stíluskorszakában alkot ? A Magyar Nemzeti Galéria 1961-es Rippl-Rónai emlékkiállítása jó néhányat felsorakoztatott ezek közül. A „Zöldfalas szoba" (1910), az „Interieur zöld karosszékkel" (1910), a „Párisi intérieur" (1910), a „Kaposvári műterem" (1910) (46. kép), a „Szoba karácsonyfával" (1910) (45. kép) és az „Olvasó nők" (1912) elég példát szolgáltatott a „kukoricás" korszak interieurjeiből. Ez a felfokozottan színes, monumentális festésmód szöges ellentétben áll minden intimitásra való törekvéssel, holott Rippl intérieurjeinek egyik legfőbb varázsa éppen íneghittségükben rejlett. Ezek között a képek között akad jónéhány kiváh> alkotás,

7 ha azonban mint interieuröket kezdjük őket boncolgatni, kétségtelen, hogy az előző korszak stiláris megoldásai sokkal jobban megfelelnek ennek